Az amerikai elnökválasztás előtt egy héttel megfordultak a trendek és már a legtöbb közvélemény-kutató Donald Trump győzelmére lát nagyobb esélyt. Bár továbbra is rendkívül szoros a verseny, már a demokratákhoz közeli New York Times is fej-fej mellett hozta ki a két elnökjelölt támogatottságát. A közel-keleti konfliktustól kezdve az ukrajnai háborúig számos kérdés megosztja az amerikai társadalmat és a jelöltek is eltérő stratégiát alkalmazva használják fel a kampányukban a kritikus témákat. Az elmondható, hogy republikánusok meglepően jól szerepelnek a korai szavazók között, akik közt 2020-ban és 2022-ben is sokkal több volt a demokrata. Kamala Harris pedig hiába próbálja minden erejével levakarni magáról az elmúlt négy év kudarcos politikáját, a trendek szerint a választók nem felejtenek és a kizavarnák a demokratákat a Fehér Házból.
A kampányidőszak kezdetén, mikor Donald Trump és Joe Biden indulása is biztossá vált, a legtöbb felmérés a republikánus jelöltet hozta ki potenciális győztesként. Amikor a Fehér Ház fantomja bejelentette visszalépését és Harris lépett a helyébe, máris demokrata előnyt jelentettek a kutatások. Azonban nemrég az Economist brit lap előrejelző statisztikai modelljében 54 százalékra tették annak az esélyét, hogy Donald Trump nyeri a választást, míg Kamala Harris alelnök győzelmét 45 százalékra. Ez azért is meglepő, mert a lap hónapok óta a demokrata jelölt győzelmét prognosztizálta. És nem ez az egyetlen felmérés, ami a volt elnök győzelmére ad nagyobb esélyt.
A közvélemény-kutatásokat foglalkozó FiveThirtyEight 54–46 arányban tartja valószínűbbnek Trump győzelmét. A New York Timesnak a Siena Egyetemmel közös közvélemény-kutatásai az ország legjobbjának számítanak. A választás előtti utolsó felmérésük 48 százalékot mért Harrisnek és Trumpnak egyaránt.
Azonban az elmúlt két elnökválasztáson a kutatók többsége jelentősen alulmérte Trump támogatottságát. Egy héttel az elnökválasztás napja előtt a legnagyobb választási modellek közül a Split Ticket az egyetlen, amelyik Harris-győzelmet vetít előre. A pár amatőr választási elemző hobbiprojektjének indult, de 2022-ben meglepően pontosnak bizonyult modell október végén 53 százaléknyi esélyt ad a demokrata jelöltnek.
Mi a helyzet a csatatérállamokban?
Az amerikai elnökválasztásokat rendszerint a csatatérállamok döntik el, amelyek kiléte a ciklusok közti szociográfiai változások miatt folyamatos mozgásban van. Ahogy polarizálódik az amerikai társadalom, úgy ezen államok száma is csökken. A mostani állapot szerint a versenyfutást november 5-én 7 csatatérállam dönti el. A fő kérdés, hogy ki tudja sikeresebben megszólítani a célzott választói csoportokat.
Donald Trump 2016-ban hat mostani csatatérállamban (Pennsylvania, Georgia, Észak-Karolina, Michigan, Arizona, Wisconsin) is nyerni tudott. Ehhez hasonlóan 2020-ban Joe Biden szintén hatban (Pennsylvania, Georgia, Michigan, Arizona, Wisconsin, Nevada) nyert, de ekkor minimális volt a különbség: Arizonában, Georgiában és Wisconsinban 1, Észak-Karolinában és Pennsylvaniában 1-2, Nevadában és Michiganben 2-3 százalékponton belüli.
A mostani hét állam összességében 93 elektort jelent, így az egyes jelölteknek legalább ezek felében meg kell szereznie a szükséges elektorokat.
Az északi rozsdaövezet csatatérállamaiban (Michigan, Pennsylvania, Wisconsin) és a szoros déli és nyugati államokban (Georgia, Észak-Karolina, Nevada, Arizona) ugyanis Trump az országos szavazatarányánál jobban szerepelt az elmúlt két választáson. A legtöbb elemző úgy gondolja, Harrisnek legalább 2–3 százalékkal Trump előtt kell végeznie az országos szavazatarányban, hogy legyen esélye az elektori kollégiumban.
Nemrég Arizonában Trump megismételte azt az ígéretét is, hogy véget vet a menedékvárosoknak, és támogatni fogja a halálbüntetés kiszabását abban az esetben, ha egy papírokkal nem rendelkező bevándorló megöl egy amerikai állampolgárt. A republikánus elnökjelölt azt is kijelentette, hogy megválasztása esetén tízezer új határőrügynököt kér a kongresszustól, és feleleveníti az úgynevezett Mexikóban maradás politikáját, amelynek értelmében a migránsoknak Mexikóban kellett maradniuk, a menedékjogi meghallgatásig. Biden kormánya megszüntette ezt az intézkedést.
Kritikus lesz a kampányhajrá mindkét jelölt számára
A választáshoz közeledve mindkét jelölt megpróbálja megszólítani a kevés középen álló szavazót, akik még bizonytalannak vallják magukat, és akik döntőek lehetnek egy kiélezett versenyben. Kamala Harris ellen dolgozik, hogy Joe Biden demokrata elnök rekordszintű népszerűtlensége és olyan a rekordmagas infláció, amit a 80-as évek óta nem tapasztalt az amerikai lakosság.
A bevándorlás szintén komoly problémát okoz, Harris pedig hiába próbálja, nem tudja eltagadni, hogy a demokrata elnök rábízta a mexikói–amerikai határon kialakult helyzet kezelését. Az illegális határátlépések száma ugyanis rekordméreteket öltött Biden elnökségének első éveiben. Donald Trump a témával kapcsolatban kijelentette, hogy az Egyesült Államok a határpolitikája miatt „olyan, mint egy szemetesláda” a világ többi része számára.
Szabadjára engedték az erőszakos kampányt folytató migránsbandák hadseregét. Mi vagyunk a szemétlerakó. Olyanok vagyunk, mint a világ szemétdombja
– fogalmazott a republikánus elnökjelölt.
Harris a kampánya előmozdítása érdekében bemerészkedett a Fox News stúdiójába egy meglehetősen ellenséges interjúban mutatta be magát a konzervatív nézőközönségnek. A közel félórás interjú során Harris próbálta elhatárolni magát Biden elnökségétől, és váltig állította, nyitott a republikánusokkal való együttműködésre. A foxos szereplése sok elemző szerint rámutatott kampányának egyik legnagyobb ellentmondására.
Harrisnek ugyanis úgy kéne a változás jelöltjeként beállítania magát egy olyan országban, ahol a lakosság közel 80 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok, hogy közben egy népszerűtlen adminisztráció második embere.
Az egyelőre nem tiszta, melyik jelölt kampánya bizonyul sikeresebbnek. Az viszont egyértelmű, hogy a republikánusok meglepően jól szerepelnek a korai szavazók között, akik közt 2020-ban és 2022-ben is sokkal több volt a demokrata.
Így zárná le Trump az ukrajnai háborút
Az Financial Times információi szerint Trump a 2014-15-ös minszki megállapodásokat venné alapul a konfliktus lezárásához. Autonóm zónákat hozna létre Ukrajnán belül, melyek hivatalosan Ukrajnához tartoznak, de önálló önkormányzattal működnének. A lap arra is kitér, hogy Trump emberei többnyire úgy látják, hogy Joe Biden elhibázta az Ukrajnával kapcsolatos politikát: kellett volna egyeztetnie Putyinnal, ahogy a szovjet vezetőkkel is egyeztettek az amerikai vezetők, most pedig Ukrajna vesztésre áll. Trumpék Ukrajna rövidtávú NATO-tagságát is kizárják.
Fred Fleitz, Trumphoz közelálló biztonságpolitikai elemző azt mondta: szerinte Ukrajna ügye egyáltalán nem fog megoldódni, amíg Vlagyimir Putyin hatalmon van, a cél addig az, hogy sikerüljön tűzszünetet eléni és befagyasztani a konfliktust. A lap arra is kitér, hogy Trump táborában nincs osztatlan egység Ukrajna jövőjét illetően: bár vannak, akik magára hagynák a kelet-európai országot, a többség még mindig úgy látja, hogy nem szabad Európára bízni az ország jövőjét.
Trump a területek autonómiájának megsértését szigorúan szankcionálná és európai katonákat küldene Ukrajna területére, akik betartatják a háború lezárását célzó egyezményt. Az amerikai politikus nem lenne hajlandó sem pénzzel, sem fegyverrel támogatni a projektet: az egész Ukrajna-problémát Európa ügyének tartja.
Harris sarokba szorult a közel-keleti konfliktus miatt
Egy évvel ezelőtt a Hamász terrorszervezet támadást indított Izrael ellen, a konfliktus pedig megosztja az amerikai választókat is. A republikánusok egyértelműen a zsidó állam mellett sorakoztak fel, a demokraták balszárnya inkább a palesztinokkal szimpatizál, és ellenzi Biden Izrael-párti politikáját. Az elmúlt hónap eseményei, például az Izraelbe egy éve rendszeresen átlövő Hezbollah ellen Libanonban megindított szárazföldi műveletek napirenden tartják a kérdést, állandóan arra kényszerítve Harrist, hogy megnyilvánuljon egy számára politikailag rettentő nehéz ügyben.
Jó példája a demokrata tábor megosztottságának az arab származású amerikaiak helyzete, akik ugyan országos szinten nem befolyásolják lényegesen a végeredményt, ám a kulcsfontosságú Michigan államban döntő szereppel bírhatnak. Itt ugyanis az állam lakosságának körülbelül két százalékát teszik ki, és így a mérleg nyelve lehetnek egy szoros választáson.
Annak ellenére, hogy Trump feltétel nélkül támogatja Izraelt, sok arab amerikai inkább Trumpra (vagy legalábbis Kamala Harris ellen) fog szavazni novemberben. Az amerikai zsidó szavazók hagyományosan inkább a demokratákra szavaznak, a PEW Research Center kutatása szerint a zsidó származású amerikai állampolgárok mintegy 70 százaléka vallja magát demokratának. Ez azért fontos, mert olyan ingadozó államokban, mint Pennsylvania (433 000 fővel), Florida (672 000 fővel) és Georgia (141 000 fővel) jelentős zsidó közösségek élnek.
A trendet a legutóbbi felmérések is megerősítik, hogy a zsidó szavazók 72 százaléka támogatja Harrist Trumppal szemben. És bár az amerikai zsidók 75 százaléka állította, hogy Izrael fontos számukra, a szavazatuk alakítása szempontjából fontos 11 kérdésből álló listán csak a 9. helyen szerepelt.
Ugyanez nem mondható el az arab-amerikai közösségekről, akiket a gázai (és most a libanoni) konfliktus lesújtott, és akiket feldühít Biden Izraelre adott válasza. Miközben az USA diplomáciai nyomást gyakorolt, hogy tűzszünetet agitáljon, nemrég újabb 20 milliárd dollár értékben adott el Izraelnek vadászgépeket és más fegyvereket. Ez az egyik legnagyobb katonai csomag a gázai háború kezdete óta.
A megkérdezett arab amerikaiak 60 százaléka pedig a Gázai övezetet választotta a legfontosabb kérdésnek, és 57 százalékuk azt mondta, hogy a gázai háború befolyásolná a szavazását. Ez megmagyarázhatja, hogy ezen szavazók közel 80 százaléka miért van kedvezőtlen véleménnyel Bidenről (egy májusi felmérés alapján). Trumpról „csak” 55 százalékuk vélekedik kedvezőtlenül.
Ha a számokat összevetjük az látható, hogy bár az arab-amerikaiak nem feltétlenül kedvelik Trumpot, nem tudják megemészteni, hogy egy olyan kormányt támogassanak, amelyik nem tudta megakadályozni a gázai humanitárius katasztrófát.
A magyar költségvetésre is hatással lehet az elnökválasztás választás
Hosszú idő után tér vissza a kormány ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy nem korán, vagyis tavasszal-nyáron nyújtja be a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslatát, hanem ősszel. Mindezt most azzal magyarázza a gazdaságpolitika, hogy novemberben a magyar kilátásokat és növekedési esélyeket is meghatározó esemény következik, a november 5-én esedékes amerikai elnökválasztás.
Legutóbb a költségvetésért felelős Varga Mihály pénzügyminiszter fogalmazott úgy a bizottsági meghallgatásán, hogy a magyar gazdaság szempontjából nem mellékes, mikor fogadják el a jövő évi büdzsét a képviselők, mert a korai elfogadás esetén a szereplőknek több ideje van arra, hogy felkészüljenek a következő évre, üzleti és magándöntéseiket milyen környezetben hozhatják meg.
A 2025-ös költségvetés esetben ez másképp van, mert nagyobb a bizonytalanság a gazdaság körül. Fontos szempont továbbá, hogy lehet egy trendfordító esemény, a háború vagy a béke szempontjából, és ez az amerikai elnökválasztás – fogalmazott a tárcavezető, aki kiemelte:
november 15-ig fogja benyújtani a költségvetést a PM.
A várakozások szerint Donald Trump győzelmével gyökeresen javulnak az orosz-ukrán háború lezárásának esélyei, amelyek javíthatják tovább a növekedési kilátásokat. Kérdés, hogy ez miként csapódik le a 2025-ös költségvetésről szóló törvényjavaslatban, lesz egy alternatív forgatókönyv, vagy már az alappálya optimistábbra lesz festve emiatt.
Vezető kép: MTI/AP/Alex Brandon
Facebook
Twitter
YouTube
RSS