Mikor “jönnek rá” az amerikai liberálisok, hogy tulajdonképpen az Egyesült Államokban is Putyin nyert?

A kérdés természetesen költői, nem rájönni fognak, hanem megmondják nekik, hogy ezt kell gondolni. Mert e világ minden rossz dolgáért egyedül Putyin felelős: a grúz, a magyar, most az amerikai választásokat mind ő rontotta el, és ő is nyerte meg. Igaz, hogy csak múlt héten háromszor halt meg a vlagyivosztoki bunkerben bujkálva a dicsőséges ukrán ellentámadás elől, de azért annyira nem, hogy ne tegye tönkre a világ demokráciáit. De vajon mit mond el a világ demokráciáiról, hogy a dublőrökkel helyettesített, rég halott Putyin így meg tudja őket hekkelni?

A fenti kérdésre a válasz, hogy semmit. Eddig ugyanis a legsúlyosabb felszínre kerülő külföldi befolyásolási kísérletnek Moo Deng, a thaiföldi víziló tűnik, aki megjósolta egy dinnyéből, hogy Trump fog nyerni. Minden bizonnyal ő is Putyin-ügynök.

Pedig akár demokrata szakértő is lehet, módszertan tekintetében nincs sokkal lemaradva a “kicsi” Moo Deng például az NBC szakértő(nő)jétől, aki az első részeredmények beérkezte után megfejtette, valójában a fehér nők a hibásak azért, hogy Putyin leigázza Amerikát, Szauron a tűzbe dobja a hobbitokat, vagy Edvárd király lemészárolja a walesieket.

A valóság azonban ennél egy fokkal bonyolultabb: már a választások előtt számos kisebbség kiállt Trump mellett abból az egyszerű megfontolásból, hogy a volt elnök ugyan nem jófejkedett velük, de adott nekik munkát, a demokratáktól meg csak jóemberkedést kaptak, megélhetést nem.

A Black Rocknál annyira elszakadtak a valóságtól, hogy a nyilvánvaló betegsége miatt paradox módon függetlenedő– hiszen maga Biden sem tudja, hogy mit csinál Biden, így elég nehéz irányítani– Joe Biden helyére csak Harrist sikerült állítani azzal az üzenettel, hogy középosztálybeli családban nőtt fel, és ismeri az őket érő kihívásokat. Hogy ezek kihívások szerinte micsodak, az nem derült ki Harristől. Pedig az egyik legnagyobb kihívása nemcsak az amerikai, de a teljes euroatlanti világ középosztályának, hogy szépen lassan megszűnik. Ezt egy milliomos politikusnak, milliárdos üzletemberekkel a háta mögött nehéz hitelesen átéreznie. Harris pedig meg sem próbálta.

Merthogy– visszatérve a fekete szavazókra– a valóság sokkal inkább az, hogy ha bemegy az egyszeri fekete szavazó a Walmartba, nem tud a kasszánál Demokrata Jóemberkedési Kredittel fizetni. Csak dollárral. És ha felidézi, hogy Trump idején még simán tudott fizetni a boltban, hamar összeáll a kép: senki nem jóemberkedésből, hanem munkából, keresetből él. És arra fog szavazni, akitől ezt megkapja.

Az erőltetett identitás politika végre mehbukott az Egyesült Államokban, és éppen azok a kisebbségek döntötték be, akikre kitalálták az egészet. Szóval nem Putyin nyert, hanem az ideo-muciológusok veszítettek. Persze a permanens forradalom soha nem érhet véget, Trumpnak ideje ismét nagyon vigyáznia az egészségére.