Érdemes közelebbről is megvizsgálni: kicsoda is az a néhai Pruck Pál, akire hivatkozva posztkommunista történészek és a baloldali sajtó egy része lejárató kampányt indított Dózsa László színművész-szabadságharcos ellen, megkérdőjelezve Dózsa részvételét a forradalomban, A korabeli sajtóhírek szerint Pruck – aki névvel szerepelt egy 1956-tal foglalkozó külföldi magazin különszámában – nemcsak elkerülte a megtorlást, de sorozatos balhéival kicsit sem igyekezett eltűnni a hatalom elől. Személyét ráadásul egy 1982-es interjú nyomán a szocialista ideológia arra is felhasználta, hogy befolyásolja a forradalom korabeli megítélését, amely ebben az olvasatban felelőtlen, deviáns, megvezetett “gyerek-emberek” tombolása volt, akik később sem könnyen igazodtak a társadalomhoz. Innentől felmerülhet a kérdés, méltó lenne-e Pruck Pál személye az 1956-os “pesti srác” megjelenítéséhez?
Emlékezetes, lejáratókampány-szerű botrány robbant ki egy 1956-os plakát kapcsán, amelyen Dózsa László színművész neve szerepel. Az RTL Klub ugyanakkor egy hozzátartozó jelentkezése kapcsán műsorában arról adott hírt, a fotó nem Dózsa Lászlót, hanem Pruck Pált ábrázolja, és ezt a Life magazin korabeli számának képaláírása is bizonyítja. Az 56′-os Emlékbizottságnak az eset kapcsán kiadott közleménye szerint Pruck személye számtalan kérdést fölvet, például azt, hogyan kerülhette el a forradalom utáni megtorlást, ha neve képével együtt jelent meg a sajtóban. Dózsa László ellen Eörsi László, az 1956-os intézet munkatársa is támadást indított a 168ora.hu portálon, kétségbe vonva a művész sorstörténetét.
Ugyan ki lehet ?
A plakátvitában a kritikus hangok Pruck Pállal kapcsolatban azonnal megjegyezték: miközben a Life különszámának felvételeit a kommunista hatalom előszeretettel használta fel a későbbi véres megtorlások bizonyítékaként, beszervezésekhez, vagy megfélemlítéshez, egy ilyen, névvel szereplő emblematikus alak hogyan úszhatta meg a retorziót? Pruck Pál ráadásul a későbbiekben sem óvatoskodott felhívni magára a figyelmet, nem igyekezett az elszámoltatástól rettegve eltűnni a hatalom elől. A korabeli újságcikkek tanúsága szerint szinte már gyanúsan sokszor került elő a neve különböző bűnesetek kapcsán.
Buckára futottak, oszlopnak mentek
A Népszabadság 1961. november 5-ei számában az MTI értesüléseire hivatkozva Pruck Pál Imre és két másik ismerősei viselt dolgairól ad hírt. A beszámoló szerint Pruck és társai alapvetően kisstílű, balhés társaság volt, amely egy vállalati személygépkocsi eltulajdonítása közben bukott le, mivel a szórakozásból elkötött autóval egy buckára futottak, és egy járőr igazoltatta őket. A híradás beszámol arról is, Pruck más ismerőseivel más kisebb bűncselekményeket is elkövetett, motorkerékpárt, kerékpárt loptak, föl akartak törni egy garázst, és az Újvidék téren öt padot összetörtek. Mint a Népszabadság írja, „a Központi Kerületi Bíróság Pruck Pál Imrét két évi börtönre ítélte”, és kötelezték a társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítésére.
Az esetről – vagy egy, az előzőhöz kísértetiesen hasonlító másikról – a Népszava 1962. március 4-ei száma is beszámolt, ahol arról írtak „Pruck Pál Imre budapesti lakos két barátjával, Kiss Gáborral és B. László fiatalkorúval erőszakkal kinyitott egy személygépkocsit a Csantavér utcában. Elindulta a Hűvösvölgy felé, nekimentek egy villanyoszlopnak, majd végül egy homokbuckának; végül egy rendőrjárőr igazoltatta őket. ”
Pruck Pál láthatóan nem hagyott fel kedvenc szórakozásával, ugyanis a Népszava 1968. november 1-jei számában arról számol be, a XIII. kerület Sallai Imre utcában egy személygépkocsi jelzőtáblának rohant, amelyet előzőleg Pruck és társa, Bátorfi Ferenc a Katona József utcából kötöttek el. A rendőrség mindkettejüket előzetes letartóztatásba helyezte.
„Én soha ezzel nem dicsekedtem”
Érdekes módon a Népszabadság ismét felfedezte magának Pruck Pált 1982. február 13-ai számában, amelyben Szabó László, a kor bűnügyi sztárújságírója készített vele interjút az 1956-os eseményekről. Szabó László az akkor éppen 25 éves, a Life-ban ismét közreadott fotóval kereste fel Pruck Pált, emellett cikkében külön foglalkozott 1956 szerepének és jelentőségének a nyolcvanas évek pártvezetése által meghatározott ideológiai megfogalmazásával. A cikkben Pruck Pál személyét emiatt, mint 1956 emblematikus gyerekkatonáját, és mint afféle bohém, de sokkal inkább balhés fiatalemberként rajzolja meg.
Pruck Pál a Népszabadság 1982-es felvételén
A fotó kapcsán arról ír „az ellenforradalom vészterhes napjaiban sok más, félrevezetően torz, iszonyatosan kegyetlen meghökkentően árulkodó” fotó jelent meg a Life magazin hasábjain, amelyben össze is állt egy az anyag „az elszabadult pokolról, a Köztársaság téri pártház elleni orvtámadásról, a védők legyilkolásáról, a néphatalom védelmében elesettek meggyalázásáról, a mosonmagyaróvári határőrök lemészárlásáról, a fegyházból kiömlő közönséges bűnözők átváltozásáról szabadságharcossá”. Szabó szerint a Life magazin 25 évvel később a tudatos ferdítés szándékával szedte elő ismét fotót, mint gunyorosan fogalmaz „a Life olvasói […] bizonyára el is hiszik, hogy 1956-ba magyar gyerek-emberek lógtak felakasztva a főváros hídjain, vagy […] gyerek embereket lövöldöztek-löktek a hidakról a Duna vizébe”. Szabó megjegyzi, voltak persze áldozatok mindkét oldalon, ugyanakkor nem maradt el a felelősségre vonás sem, de „csak és kizárólag törvényes felelősségre vonás volt”.
Ingyen lehetett buszozni
Szabó ezek után a Life által megfogalmazott kérdésre igyekszik választ, mi is történt azóta a képen látható gyermekkel. Pruck Pál – akiről sajnos nem tudjuk, okozott-e számára bármilyen riadalmat, amikor 1956-tal kapcsolatban 25 évvel később megkeresték – arra a kérdésre, mit tudhatott egy 14 éves a forradalmi eseményekről úgy nyilatkozott, „ingyen lehetett buszozni, és a puskának szava volt”. Mint a cikkből kiderül, Pruck intézetben nevelkedett, a nyolcadik osztály után éppen ipari tanulónak készült. Pruck felidézi, október 23-án fiatalként mentek felvonulni, mert azt mondták nekik, a haza kíván rendet tőlük. A rádióhoz nem jutottak el, mert ott már lőttek, de valaki azt tanácsolta nekik, menjenek a Corvin mozihoz, ott kell a hazát védeni. Pruck szerint nagyon izgalmas volt elhelyezkedni a moziban, előtte puskát is kaptak és enni is.
A fotó készítéséről úgy nyilatkozott, „hogy amerikai volt, azt onnan is tudtuk, hogy a kocsin, amivel jött, egy amerikai zászló lengett, és a mieink mondták, hogy tegyünk úgy, ahogy az amcsik kívánják, mert ez fontos. Láttam én, hogy folyt a fényképezés jobbra és balra, de hogy engem mikor kaptak le, arra nem emlékeszem”.
„Kész. Ennyi.”
Amikor Szabó az elszámoltatásról kérdezi, érdekes módon Pruck-nak először az autóbalhéi jutnak eszébe, majd elmondja, ’56-ért nem vették elő soha, igaz nem is nagyon dicsekedett vele. Mint felidézi, főnökük Amerikába menekült, a fiatalokat pedig a szovjet katonák elkapták a Corvin mozinál, egy ember pedig visszavitte őket az ipari tanuló otthonba. „Kész, ennyi” – tette hozzá.
Csak az maradt talpon, aki nagy balhékat tudott provokálni vagy hazudni
Pruck arról is beszél, 17 évesen egy galeriba keveredett, „ahol csak az maradhatott talpon, aki jó nagy balhékat tudott provokálni vagy hazudni”. Hozzátette, „nekem az autó volt a mániám, mindig vezetni szerettem volna. El is kötöttünk néhányat. Furikáztunk. Otthagytuk, jött a következő.” Többször el is kapták emiatt, de a galerivel addig folytatták ezt a szórakozást, amíg meg nem nősült. Akkor egy pillanat alatt lehűlt, jogosítványt is szerzett, három gyermeke született.
Dózsa László és Dózsa, vagy Pruck? Fotó: PS
Véleménye hiteles?
Huszonöt év távlatával Pruck arról beszél, „volt lövöldözés, volt halál, igaz!, Mai fejjel azt tudom, hogy sok ember beugrott a nagy szavaknak, Petőfi meg minden, aztán értelmetlenül meghalt.” A dunai lövöldözésekkel kapcsolatban pedig megjegyezte, „különben az emberek nem hülyék, jó az emlékezetük, és ma már ilyen ócska kis hazugságokkal nem lehetőket megetetni, még akkor sem ha ennyi év telt el.”
Szabó László úgy zárja riportját, „neki is lehet és van véleménye. Még akkor is, ha gyerekfejjel a néphatalom ellen harcoló banditák közé keveredett, és ha ifjú felnőttként a társadalmi együttélés legalapvetőbb szabályai ellen is vétett. S ez esetben Pruck Pál véleménye a hiteles.”
Pruck Pált elhasználták
Természetesen Pruck Pál személyének, életének, kilengéseinek és „lehűlésének” megítélése nem lehet feladata ennek a cikknek, hiszen egyelőre csak azokra az információkra lehet támaszkodni, amelyek korábban róla megjelentek, és ő maga már nem szólalhat meg 60 évvel a forradalom után. Az ugyanakkor jól látszik, hogy Szabó László Pruck élettörténetét és személyiségét egyértelműen felhasználta arra, hogy befolyásolja az 1956-os események megítélését, amely ebben az olvasatban felelőtlen, deviáns, megvezetett gyerek-emberek tombolása volt, akik később sem könnyen igazodtak a társadalomhoz.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS