A tolerancia diktatúrája – Svédország tényleg menthetetlenül megőrült

Aki azt hiszi, hogy a Magyarországon megélt szocializmus ócska szólamai, termelési beszámolói, sztahanovista hőstörténetei és kötelező oroszrajongása jelenti a propaganda csúcsát, az szegezze a tekintetét Svédországra! Már csak egyet kell aludniuk a haladóknak, hogy a szép új világ lesújtson rettenetes haragjával a rasszistákra, idegengyűlölőkre, antiszemitákra, intoleránsakra, antifeministákra. És mindez Európa második legnagyobb könyvvásárán fog megtörténni, az idillien befogadó és a sokszínűséget mindenkire egyoldalúan ráerőltető Svédországban.

A Göteborgi Könyvvásár a könyvtárosok és a tanárok számára rendezett vásárként indult 1985-ben, mára viszont Európa második legnagyobb könyvvásárává és egyúttal jelentős kulturális fesztivállá nőtte ki magát, számtalan kísérőprogrammal, évente százezer látogatóval. Márpedig ami ennyi embert, sőt ennyi olvasó embert vonz, abból Svédországban természetesen nem maradhat ki a szélsőliberális toleranciapropaganda meg a rasszizmustól, antiszemitizmustól rettegés.

A tolerancia diktatúrájának módszereit és toleranciáját érzékelteti a 2015-ös vásár, amelyen Magyarország volt a díszvendég. Masha Gessen orosz-amerikai írónő és melegjogi aktivista már a megnyitón beleszállt Magyarországba, kifogásolva a határkerítéssel fémjelzett menekültpolitikánkat, és kifejtette, mennyire elkeseríti, hogy a magyar állam képviselőivel kell megosztania a színpadot. A botrány minden bizonnyal előre megtervezett volt, hiszen Masha Gessent nem zavarták el jó messzire, amiért nem tud viselkedni, hanem azóta is a rendezvény alapembere. Vagyis a könyvvásárt már az első pillanatokban politikai hisztériakeltésre használták a szervezők, és a legendás svéd vendégszeretet gondoskodott róla, hogy tudatosítsuk, mekkora fasiszták vagyunk. Élünk a gyanúperrel, hogy gyakorlatilag ezért hívták meg Magyarországot.

Lézengő érdeklődők a magyar pavilonnál. Nem igazán kedvelnek minket abban az országban, ahol mindent ellep a kíméletlen véleménydiktatúra. (fotó: nt.se)

Náciellenes ráolvasás

Hát ennyire képes uralkodni magán a tolerancia diktatúrája, és ennyire képes megállni a hisztérikus veszekedést és kioktatást azzal szemben, aki egy kicsit is mást gondol a világról. A fősodrú sajtó által a szokásos módon szélsőjobboldalinak, idegengyűlölőnek és összeesküvés-elméleteket gyártónak bélyegzett, Nya Tider (Új Idők) című hetilap beengedése a könyvvásárra is óriási hisztériát keltett tavaly. Cikkek százai sopánkodtak a legnagyobb svéd újságok hasábjain a nácizmus előretörésén, és Lisa Bjurwald, a Svéd Írók Uniója magazinjának főszerkesztője a bojkottfelhívása mellett még egy elragadó sámánszeánszot is szervezett:

a kulturális élet vezető személyiségeit és egyházi vezetőket gyűjtött egybe a göteborgi katedrálisban, és náciellenes szövegeket olvastak fel hangosan.

Könyvvásár – Propagandaosztály

Úgy tűnik, sikerült elűzniük a gonosz démonokat, mert a könyvfesztivál idei programja különösen haladóra sikeredett. A rendezvény idén három fő téma köré szerveződik: tisztelet, kép, médiakérdések. Figyelembe véve, hogy az önmagát mindig kényszeresen a haladás és a tolerancia élharcosának láttató Svédországról van szó, nincsenek kétségeink, hogy a „kép” és a „médiakérdések” tárgykörébe is ügyesen csempészik be azt, amiről a teljes „tisztelet” programsorozat szól.

Az utóbbihoz képest az egykori kommunista Szabad Nép-félórák a véleményszabadság kis oázisai, amelyeket az elfogadás és a felszabadultság légköre leng be.

Icipicit sem adnak a látszatra, nyomasztóan tömbösítve adagolják a propagandát, amelyet Svédországban valószínűleg egyébként sincs esély kikerülni, de már a kikerülés kísérlete is olyan gondolatbűncselekmény lenne, amelynek a büntetési tételét nem érdemes megkockáztatni arrafelé. Sokkal biztonságosabb inkább hinni benne. Elvégre senki sem akarja, hogy egy férfizakót hordó, felnyírt hajú nő verbálisan meglincseltesse a vérszagra gyűlő tömeggel.

Masha Gessen orosz-amerikai írónő és melegjogi aktivista (kép: youtube.com)

Rasszizmus, populizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet, fehér nacionalizmus, metoo, LGBTQ-kérdések – ilyesmikkel foglalkozik a könyvfesztivál. De nehogy bárki a könyves programok közé ékelt kis toleranciaelőadásokra gondoljon! Ez maga a „Respekt” program, amely napi 6-8 órában, megállás nélkül retteg, harcol és megelőz. Kétségtelenül jelentős, rossz értelemben vett megszállottság kell egy ilyen program összeállításához, viszont egészen biztos, hogy a beszélgetések meghallgatása sem megy valamiféle perverzió nélkül. Hacsak nem az a cél, hogy az ember bárhol lép be a könyvvásár programjába, mindig ugyanazt kapja, és biztosan ne maradjon ki az üzenetből. Mint amikor a Barátok köztből kihagyunk pár száz, netán pár ezer részt, de csak annyi változik, hogy más arcok adják elő ugyanazokat a végtelenül sablonos, elcsépelt elemeket. Érdemes végignézni ennek a tömbösített, négynapos toleranciakurzusnak a műsorát, mert itt, Európa egyre inkább szerencsésebbik felén ilyet még csak sci-fikben láttunk.

Négy nagyon-nagyon hosszú nap

Csütörtök reggeli felütésnek tökéletes lesz egy kis harc napjaink antiszemitizmusa ellen. A programban különböző címmódosulásokkal még sokszor felbukkanó harcot biztosan rendkívül komolyan gondolják, csak hát a napjaink antiszemitizmusát magasba emelő mohamedán bevándorlókkal kapcsolatban szintén kizárólag a tolerancia hangján szólnak, így pedig nehéz lesz győzni. Rögtön utána jön a már említett Masha Gessen, hogy beavassa a hallgatóságot a putyinizmusba és a modern világot nem értő populisták viselkedésébe. Aztán egy kis rettegés a rasszizmustól, megint antiszemitizmus, iskolai küzdelem a rasszizmus ellen, iskolai küzdelem az intolerancia ellen, majd aggódás, amiért a tanárok iskolai intolerancia, rasszizmus és erőszakos szélsőségek elleni felkészítése nem elégséges, és nem bírnak el a nyílt gyűlölködéssel. Kicsit már kellemetlen ezt megint felhozni, de nem lehetséges, hogy esetleg ehhez is lehet némi köze a tömeges mohamedán bevándorlásnak?

A fiatalok intoleranciára nevelése a könyvek által, világuralmi összeesküvéselméleteket gyártó rasszisták, a rasszizmus legyőzése telefonos alkalmazás által, a romák diszkriminációja elleni küzdelem, a bevándorlókat körülvevő intolerancia, a kisebbségekkel kapcsolatos rettenetes sztereotípiák, a fehér nacionalista gyűlölködés terjedése a neten, svédországi rasszizmus, végül pedig Stieg Larsson, a 2004-ben elhunyt bestseller-író életen át tartó harca a rasszizmus ellen. És mindez nem rosszindulatú szemezgetés a programból, hanem a könyvvásár három idei témájából az egyiknek a teljes felhozatala. Mármint a teljes csütörtöki, mert ezután hátra van még három ugyanilyen nap.

A svéd fiatalok is túlterheltek, őket is frusztrálja az iskola, de sokkal toleránsabb, az európai értékekhez illeszkedő módon vezetik le a feszültséget. (fotó: soerenkern.com)

Nem a náci korszak, hanem a jelenkor zsidóiért kéne aggódni

Az iskolai rasszizmus megelőzésének módszertana, a rasszizmus kiszűrése a történelmi forrásokból, az iskola és főleg az óvoda feladatai a rasszizmus elleni harcban, a gyűlölet terjedése a digitális világban, a rasszista és szexista gyűlöletbeszéd, valamint a zaklatás elleni fellépés, a nyelv fejlesztése, hogy a demokráciát és a befogadást hirdesse, metoo-, transznemű és gender-ügyek, holokauszt-történet, identitáskeresés a zaklató, rasszista közegben, a gonosz rasszbiológusok és még egy kis rasszizmus. Ez a második nap, ahova azért befért egyetlen előadás a számikról (lappokról), akik Észak-Svédország őslakosaiként, évszázadokon át rengeteg emberi és gazdasági sérelmet szenvedtek el. A svédek ugyanis akkoriban még az őslakosokon és a szomszédos népeken élték ki azt az agressziójukat, amelyet ma az intoleránsnak bélyegzett emberekre zúdítanak. Amikorra viszont a svédeknél divatba jött a teljes önfeladás, addigra már a számik szerencsétlenségére nem ők, hanem a színes bevándorlók lettek a kedvencek.

Aztán: mennyi teret lehet engedni a szélsőségeseknek, a közösség számára különlegesen értékes LGBTQ mozgalom, a hétköznapok bújtatott rasszizmusa, zsidóként élni Svédországban a holokauszt idején, a konfrontatív beszéd elkerülésének módja, családi holokauszt-történet, az antiszemitizmus öröksége, a rasszizmus és az LGBTQ-fóbia elleni nemzetközi harc összehangolása, rettegés a fehér nacionalista mozgalmaktól, végül egy előadás arról, hogy miként tudott München demokratikus, pacifista és művészetkedvelő városa a nácik központjává válni Hitler idején. Igen, ezek valóban fontos témák, de talán fontosabb lenne arról beszélni, milyen lehet ma zsidóként élni Svédországban.

Ma, amikor bevándorlóként következmények nélkül lehet megpróbálni felgyújtani a göteborgi nagy zsinagógát, és úgy általában életveszélyes kipában sétálni az utcán.

Kérdezz egy muszlimot a könyvvásáron! Miért kell rettegésben élniük a svédországi zsidóknak? (fotó: twitter.com)

A mohamedánok csak a rasszizmustól rettegnek, az antiszemitizmustól nem

Ebben a tragikomikus toleranciaviharban itt egyetlen biztatót tudunk mondani: már csak az utolsó nap van hátra. Az utolsó nap nyitánya elsőre végre egy irodalmi beszélgetésnek tűnik, de mivel egy fiatal, zambiai származású brit költő a vendég, csalódottak lennénk, ha nem kerülne szóba a rasszizmus és a gyűlölet, valamint a multikulti csodálatossága. Ugyanakkor a dél-afrikai és zimbabwei fehérüldözés és brutális gyilkosságok szóba kerülésére nem számítunk. Nem maradhat ki a hiánypótló beszélgetés az identitásról és a szegregációról, valamint a rasszizmus zene, illetve film általi visszaszorításáról. Yasmin Omar és Suad Omar svéd költők az identitás, az esztétika és a rasszizmus kérdéseit boncolgatják. Ez már komolyan paródia lehet, mert a svédországi arab költők társalgását Daniel Boyacioglu svédországi török költő vezeti. Ő egyébként még a végén is visszatér, hogy a nyelv, az identitás és a hatalom összefüggéseire világítson rá, bizonyára hangsúlyozva, hogy a nyelvből ki kell tiltani a gyűlöletkeltést, és a tolerancia kifejezéseit kötelezően meghonosítani benne. Mondjuk ennyi mohamedán láttán a toleranciakurzusokon felcsillant a remény, hogy valójában őket akarják végre lenevelni a svédek az országszerte rendszeresen erőszakba torkolló antiszemitizmusról.

A svédek láthatóan egész más propagandairamhoz és mennyiséghez vannak szokva, mint mi, pedig a szocializmuson felnőtt magyaroknak is komoly tapasztalataik vannak ilyen téren. Amilyen töménységben ott mindent beborít a végtelenített bevándorlás- és genderpropaganda, nem nagyon van más választásuk az embereknek, mint elhinni az egészet. Még kevesebb választásuk van a gyerekeknek, az ő agymosásukat már az iskolában, sőt az óvodában megkezdik a neoliberális toleranciaelméletekkel.