Sajnos már rég kifogytunk az elmaradó forradalomra használható kifejezésekből, így csak annyit rögzíthetünk, hogy Orbán Viktor hivatalban van, az utcai hőzöngők pedig egyre fogynak. Nem elégedett meg a haladó ellenzék a szerdai parlamenti ülésnap szétbarmolásának kísérletével, a „munkájuk” végeztével az utcán próbálták meg ismét megbuktatni Orbán Viktort. Benne volt a bugi az ellenálló újkommunisták lábában, nem bírtak megülni az Országháznál, és egészen a Lendvay utcai Fidesz-székházig merészkedtek. Az ostrom ugyan ismét hamar kifulladt, de az a merészség azért megsüvegelendő, amivel az Oktogonnál elhagyták a belvárosi komfortzónájukat, és kimerészkedtek vidékre. Az este utolsó helyszíne ismét a Kossuth tér lett, ahol összeverődött az összes ellenzéki szabadcsapat, és egyre elkeseredettebben tülekedtek a rendőrsorfallal. A mókának végül a paprikaspray vetett véget, amitől szétszaladt a mindenre elszánt had.
A Kossuth téren gyülekeztek a jelképüket, az öklöt ábrázoló molinókat hordozó újkommunisták, akikhez Tordai Bence is csatlakozott késő délután egy megafonnal. Azt mondta a tüntetőknek, hogy induljanak el sétálni a Margit hídhoz, és közben magyarázzák el mindenkinek, akivel találkoznak, hogy mi a baj a „rabszolgatörvénnyel”, majd térjenek vissza a Kossuth térre.
A rendőrség lezárta a Margit hidat, amikor a tüntetők ott jártak; nagyjából ezerfős volt a rendszerváltó tömeg, amely aztán az Oktogon felé vette az irányt, ahol már egyszer majdnem sikerült halálra táncolniuk az Orbán-kormányt. Innen a Lendvay utcába mentek, hogy ismét ostromzár alá vegyék a gyűlölt Fidesz-székházat, ahol rátámadtak a rendőrsorfalra. Néhányan felmásztak a székház teraszára, hogy rendkívüli nyomatékkal meglengessék az EU zászlaját, de lemásztak, miután ettől sem omlott össze az illiberalizmus. A rendőrök végül kiszorították az utcából a dühöngő csoportot, majd könnygáz vagy hasonló anyag szaga kezdett terjengeni. Később kiderült, hogy nem a rendőrök vetettek be könnygázt, hanem a folyamatosan pirotechnikai eszközöket használó tüntetők fújtak le gázspray-vel két rendőrt.
Az Andrássy úton ismét a belváros felé masírozó maroknyi ember próbálkozik, skandálják az elmúlt időszak összes prosztó, személyeskedő baloldali szlogenjét, gondosan emlékeztetve az ellenzék szellemi és morális állapotára. Sokszor elhangzik a „Gyertek velünk!” is, de ehhez képest folyamatosan kopnak le az emberek a kis csapatról, ahogy az élő közvetítés nézettsége is lekonyulóban van. A Mérce tudósítója értetlenkedve szembesült azzal, hogy a Széchenyi térnél nincs lezárva a forgalom a pár száz főnyi vágyforradalmár kedvéért. Következő tervük a Lánchíd lezárása volt, amely köztudottan Budapest legnélkülözhetetlenebb közlekedési csomópontja. Újra felszínre törhettek az 1918-as kommunista ösztönök, amikor itt sikerült kiprovokálniuk az őszirózsás forradalom kirobbanását. A rendőrök megérkezésekor azonban a tüntetők feladták a hídblokád ötletét, és Bíró Ica, valamint a vele tüntető Herczeg Zoltán nagy örömére elindultak, hogy csatlakozzanak a Kossuth téri sejthez.
Megannyi portyázás és átkaroló hadművelet után a Kossuth téren találkoztak ismét a tüntetők különböző csoportjai egy nagy közös fázásra, amelyet folyamatos üvöltözéssel próbálnak enyhíteni. Demokráciát követelnek a demokratikus jogaik szabad gyakorlása közben, és amikor végképp elfogy az ötlet, akkor zúg a „mocskos Fidesz!”. Időnként az is felmerül bennük, hogy be kéne menni az esti üzemmódban vegetáló Országházba, de addig a kérdésig nem jutnak el, hogy mit csinálnának odabent. Inkább ártalmatlanul tülekednek a rendőrök előtt, akik ennek az estének megint az igazi vesztesei, hiszen kénytelenek együtt fagyoskodni a dologtalan unatkozókkal. Az első sorokban valamivel keményebb a helyzet, ott folyamatosan dobálják, provokálják a vörös zászlókat lengető kommunista agitátorok az időközben sorfalat állított rohamrendőröket. Amikor már üvegek is repültek a rendőrök felé, akkor utóbbiak paprikapsray-vel bomlasztották fel a frontvonalat. Az így megürült területre kicsit később a magukat legbátrabbra ivók merészkedtek be erkölcsi előadást tartani a rendőröknek. Az előtte egyre agresszívabbá váló tömeg azonban köhögve szétszéledt, és ezzel végleg eldőlt az este sorsa.
***
Érdeklődés hiányában a forradalom feltehetően ma is elmarad. Amíg az ellenzék megint nem ért el semmit, csak kiállította a saját szegénységi bizonyítványát, a német Alpokban található Nebelhorn hegyén egy kutya ilyen aranyosan játszott a hóban:
Forrás: 444.hu, index.hu, merce.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS