Tavalyi oknyomozó cikkünk ellenére továbbra is talicskával tolhatja ki a busás hasznot a Semmelweis Egyetemről a francia Veolia, amely egy 2006 óta érvényben lévő hőszolgáltatási szerződésnek köszönheti a közpénzek zsebre tételét. Portálunk a SOTE szerződései között egy olyan, még a Gyurcsány-korszakban született, 2006 óta érvényben lévő hőszolgáltatási kontraktust talált, amely egyértelműen felveti a csalás, a hűtlen kezelés és súlyos szerződésszegések sorozatának gyanúját, és amely legalább 3-4 milliárd forintos kárt okozott már az egyetemnek. A SOTE többször is visszaszerezhette volna a milliárdokat. Úgy tudjuk, az ügyben rendőrségi nyomozás is zajlik.
Annak ellenére, hogy a PestiSrácok.hu már egy évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a Semmelweis Egyetemen csalás miatt elguruló milliárdokra, közpénzherdálásra, a SOTE vezetősége és az egyetem kancellárja, Szász Károly azóta sem tett lépéseket a milliárdok visszaszerzése, és a francia multicég horribilis haszonszerzésének, pénzkilapátolásának megakadályozása érdekében – ez derült ki abból a SOTE által küldött cinikus és elképesztő válaszlevélből, amelyet portálunk mostani, az intézményen belüli csalásra és hűtlen kezelésre vonatkozó kérdésére válaszolt az egyetem. Egy ismert, külföldi multicég, a Veolia bizonyítható és pofátlan csalására, egy állami intézmény érthetetlen, milliárdos kárt okozó szemhunyására és az adófizetői pénzek kitalicskázásához való asszisztálására bukkant tavaly a PestiSrácok.hu a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Portálunk a SOTE szerződései között egy olyan, még a Gyurcsány-korszakban született, 2006 óta érvényben lévő hőszolgáltatási kontraktust talált, amely egyértelműen felveti a csalás, a hűtlen kezelés és súlyos szerződésszegések sorozatának gyanúját, és amely legalább 3-4 milliárd forintos kárt okozott már az egyetemnek. Portálunk most azt kérdezte Szász Károlytól és az egyetem vezetőségétől, hogy az azóta eltelt időszakban indítottak-e kártérítési pert, megpróbálták-e visszaszerezni a Veoliától a magyar milliárdokat, de a SOTE azt válaszolta, hogy egy évvel ezelőtt küldött válaszukat fenntartják, amely akkor azt bizonyította, hogy a csaló multi zsíros szerződésével szemben Szász Károly, a SOTE kancellárja sem tette meg a szükséges lépéseket, bár a milliárdokat többször is visszaszerezhette volna. Eszerint a francia Veoliának 2006-tól a szerződés végéig, azaz 2019-is lehet aranybánya az egyetem a 2012 előtti és a 2015 utáni időszak asszisztálásával.
3-4 milliárdos kár
Korábbi oknyomozó cikkünkben bemutattuk, hogy portálunk összességében akár tucatnyi csalás, hűtlen kezelés, szerződésszegés és a multicég bizonyítható csalásának gyanújára bukkant az egyetem nyilvánosan elérhető szerződései között, amely kontraktus legkevesebb 3-4 milliárd forintos kárt okozott az egyetemnek.
Az alapszerződés.
Az egyetem nyilvános adatbázisában fellelhető adatokból, a szerződésből és módosításaiból kiderül: a SOTE 2006. május 11-én kötött szerződést a Veolia – korábban Dalkia – jogelődjeként ismert Kipcalor Energetikai Kft.-vel. Ebben a szolgáltató vállalta a külső és belső klinikai tömb, a Kútvölgyi Kórház, egy gyógyszerészeti intézet és egy kollégium fűtési rendszereinek lecserélését és hőellátását. A beruházás befejezésének határideje 2007. szeptember 30-a volt, de a mielőbbi, a magasabb bevételt biztosító mért fogyasztás érdekében a Veolia elődje már 2006. december 19-én átadta a beruházást úgy, hogy az egyetem nem kapott szerződéses mellékletet arról, hogy mit is vesznek át és mennyibe került a beruházás. A szabályosnak korántsem nevezhető átadás-átvételkor a hőszolgáltatási alapszerződést is módosították a felek, amelyben a szolgáltató új képlettel szabályozta az árkorrekciót és az ármeghatározást. A beruházás tartalma az egyetem számára ismeretlen maradt, és ezzel az átadás-átvételi eljárást is ellehetetlenítette. Ez szerződésszegés volt a Dalkia/Veolia elődjének a részéről. Az egyetem a szerződés szerinti kötbért sem követelhette, amely felveti a hűtlen kezelés gyanúját, mint ahogy a beruházás átvételi eljárása is az egyetem részéről. 2007 elején a cég pótmunka-költségekre hivatkozva azt is elérte, hogy közel 3 évvel meghosszabbítsák az eredetileg tíz évre szóló megállapodást. A Veolia így 152 hónapra bebetonozta magát az egyetemre.
Csaló képlet
A szolgáltató bizonyíthatóan a szerződésbe foglalt képletével valósította meg a csalást bűntényének gyanúját, mert a 2007. január és 2008. december közötti időszakban az árszámítást egy olyan képlet alapján végezte, amely soha, sehol nem volt egyeztetve, az egyetem által jóváhagyva. A 2006. decemberi megállapodás képletét a szolgáltató bizonyítottan kicserélte, továbbá az alapszerződéssel ellentétben a kötelezően alkalmazandó hatósági gázár helyett piaci gázárra tértek át. Alapesetben a szolgáltatónak negyedévenként, árváltoztatáskor igazolnia kellett a számlázás alapját képező vételezési egységárat, amely követi a gázár és évente az infláció változását. Ennek köszönhetően 2008 végére már nettó 9000 forint közelébe szökött a Dalkia által számlázott, gigajoule-onkénti egységár, amely brutális összeg. 2008-ban a Dalkia 76 százalékkal emelte az árat, miközben a hatósági gázár abban az évben csak 17,3 százalékkal emelkedett.
A szolgáltató ezzel a képlettel valósíthatta meg a csalást.
A szolgáltató minden negyedévenkénti árközlésében csalás gyanújával számolt árat közölt, azaz több rendbeli csalást követett el. Például 2008 folyamán a szolgáltató négy alkalommal készített olyan árközlő dokumentumot, amelynek előlapján a 2006-os megállapodás képlete szerepel, miközben a közölt árképzést egy másik képlettel számolták. Érthetetlen, de az egyetem felelősei soha nem ellenőrizték az árközlőket, minden esetben elutalták az ellenértéket. Ez felveti a hanyag kezelés gyanúját.
2012-2013-ra a SOTE az ilyen típusú szerződéseknél bevett piaci ár több, mint kétszeresét fizette a multinak „a melegért”. 2013 végéig így kiszámíthatóan legalább 1,8 milliárd forintos bruttó kára keletkezett az intézménynek, mivel áfát nem tud visszaigényelni.
Kétszeres áron árult távhő
Mint ahogy írtuk, az alapszerződés szerint a szolgáltatónak minden egyes ármódosításkor igazolnia kellett volna a gázár beszerzési árát, ami a valós árak szerinti elszámolásnak lett volna az alapja. Mivel a Dalkia/Veolia nagy szereplőként feltehetően az átlagosnál alacsonyabban áron vásárolt gázt, ezért az a tény, hogy 2015-ig soha, semmiféle gázbeszerzést nem igazolt, nem véletlen. Az alacsonyabb áron történt vásárlás ténye hatósági ellenőrzéssel bizonyítható. A 2008-ban egekbe emelkedett árszintet a 2009. januári, újabb szerződésmódosítás „szentesítette”, így a szerződésszegést jelentő, a gáz beszerzési árközlésének hiánya biztosította a futamidőre ezt az extraprofitot. Ez a mulasztás 2014. év végéig, negyedévente ismétlődött. Az szolgáltató ezzel csalás gyanúját valósította meg.
Az egyetem 2012-ben belépett új vezetését megdöbbentették a Gyurcsány-korszakban, 6-7 évvel korábban kötött szerződés feltárt részletei, a brutális hőszolgáltatási árképzés, és fontos lépésre szánták el magukat. A SOTE akkor levelet írt a Veolia-csoport hőszolgáltatási leánycégeként jegyzett Dalkiának, hogy az addig keletkezett kárt osszák el a szerződés teljes időtartamára, így a jövőben nem a számlázott árat, hanem a károkkal kompenzált alacsonyabb összeget utalják a multinak. Az egyetem ezzel a jogilag megalapozott és a közpénz védelmében tett lépéssel nehéz helyzetbe hozta a Dalkiát. A cég ugyan továbbra is küldte a bevett piaci árnál legalább 2,5-szer magasabb összegről szóló számlákat, a SOTE azonban 2014 januárjában már csak nettó 4700, februárban 3900, márciusban 2400, áprilisban pedig alig 400 forintot volt hajlandó átutalni gigajoule-onként a franciáknak.
A gallok horribilis árképzését és árigényét szemlélteti, hogy miközben a SOTE a Főtávtól gigajoule-onként 3700 forintos áron vásárolhatta volna a távhőt, ami beruházással megterhelve maximum 5000 forint lenne, de a Dalkia/Veolia több, mint kétszeres áron adta a meleget, gigajoule-onként 13 ezer forintért.
Fotó: veolia.com
Félrevitt per
A SOTE tehát akkor elindította a kár visszaszerzését úgy, hogy a fizetett összegből havonta 50-260 millió forintot lecsippentett. 2014 novemberében, miután a felsőoktatásban a kancellári rendszer életbe léptetésével Szász Károly lett a SOTE kancellárja, folytathatta volna a közvagyon védelmét, de nem ezt tette.
A kifizetések egy részének visszatartása miatt a francia multicég természetesen azonnal perre vitte a dolgot, amelyet a SOTE meg is nyerhetett volna, és minden kára megtérülhetett volna, csakhogy Szász Károly kancellár érthetetlen okból az előzményektől függetlenül önállósította magát. A felépített stratégiától eltérően a javasolt kártérítési ellenkeresetet sem adta be a Veolia által indított perben, helyette semmisségre hivatkozott. Az elbaltázott, bíróság előtt lévő Veolia-per ráadásul félbe is szakadt, miután 2015 áprilisában Szász Károly úgy döntött, hogy kifizeti a franciáknak a korábban visszatartott, lecsippentgetett pénzeket, amellyel minden visszaállt a korábbi kerékvágásba. Információink szerint a pert ezzel Szász Károly teljesen félrevitte, pedig az egyetem korábbi vezetőségének jó esélye volt egy hatékony, vállalható megegyezésre a multicéggel. Szász Károly a hibás perek elvesztésével lezártnak tekintette az ügyet.
Az egyetem továbbra is csillagászati összegeket fizet a távhőért a Veoliának, amelynek 2019-ig aranybánya a SOTE. A túlszámlázásért most is indítható lenne kártérítési per, igaz, a pénzügyi mozgástér az elvesztegetett évek miatt szűkebb.
Tavaly Szász Károly öt oldalas levélben válaszolt a cikkünkre: arra hivatkozott, hogy a portálunk által megírt ügyben folyamatban van a nyomozás a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Szász Károly válaszában azt írta: az általunk feltárt, bűncselekmények sorának a gyanúját felvető SOTE-Veolia hőszolgáltatási szerződést és annak valamennyi módosítását nem a Semmelweis Egyetem jelenlegi, hanem a korábbi vezetése kötötte meg, írta alá. Szász részéről ez durva csúsztatás, mivel szándékosan összemossa az előzmények eseményeit. Ennek az ügynek három korszaka van: 2006-tól 2012 közepéig az első, 2014 végéig a második és 2015-től a harmadik, ez utóbbi Szász Károly kancellári korszaka. A második szakaszban, 2013-2014-ben kerültek feltárásra a szerződéses problémák, történtek az ügyészségi feljelentések és kezdődtek a korrekciós tárgyalások a Veolia cégével, a Dalkiával. Ehhez a 2014 végén érkezett kancellárnak nincs semmi köze, legfeljebb annyi, hogy a majdnem célba ért tárgyalásokat 2014 decemberében felfüggesztette, majd 2015-ben a Veoliával visszaállította a „békét”, az eredeti állapotot. Ez a lépése akár a bűnpártolás gyanúját is felvetheti.
Szász Károly aztán folytatja a védekezését: „A közvagyon védelme érdekében mindenekelőtt az egyetem előző vezetésének kellett volna olyan szerződéseket kötnie, hogy kétség se férjen a szerződések tisztaságához, törvényességéhez. Az egyetem jelenlegi vezetése minden lehetséges törvényes eszközt igénybe vett a közvagyon védelme érdekében” – állítja Szász Károly. Hozzátette: a SOTE a törvényes lehetőségeivel élt, „jogon kívüli eszközöket nem vett és nem kíván igénybe venni” – írta akkor Szász Károly. Szakértői vélemény szerint az előző vezetés által alkalmazott 2014. évi beszámítás, a bíróságon érvényesíthető kár levonása megalapozott jogi és nem „jogon kívüli” eszköz.
Szász Károly válaszlevél PSA mostani megkeresésünkre küldött válasz azt jelenti, hogy a SOTE mindezt azóta is fenntartja, de az egyetemtől kapott mostani levélből nem derült ki, hogy azóta bármit is lépett volna az ügyben az intézmény. Szász Károly korábbi levelében ugyanis elismerte, hogy még mindig lehetne kártérítési pert indítani, mivel az eddigi per nem ezt tartalmazta, de ezt a jogi szakértő esélytelenség miatt nem tartotta indokoltnak. Nehezen érthető, hogy a közvagyon védelmében, egy ilyen súlyos esetben miért nem a bíróság dönti el az esélyt és miért egy jogi szakértő, aki eleve a beszámítás megítélésénél hibát követett el. Nehezen érthetőek egy közpénz védelmére felkért kancellár a multinak kedvező döntései, szemben a közvagyonnal. A kártérítési per indításának elmulasztása azért is érthetetlen, mert még a Miniszterelnökség korábbi vezetőjének, Lázár János miniszternek is az volt a véleménye, hogy határozottabb fellépésre lenne szükség a SOTE részéről, a francia Veoliát pedig ki kell szorítani az egyetemről.
Vezető kép: Szász Károly, a Semmelweis Egyetem kancellárja és Szél Ágoston, az SE rektora. Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS