Az elmúlt hatvan évben különösen nagy ideológiai nyomás alá helyezte a liberális értelmiség a média teljes közreműködése mellett a mindennapi és a tudományos nyelvhasználatot. A nyelv alapvető, a leghétköznapibb valóságban „lehorgonyzott” fogalmainak jelentését rombolta le, fordította az ellenkezőjére vagy hamisította meg. Nő és férfi, anya és apa, szeretet és gyűlölet már nem azt jelenti, amit még a szüleink is értettek alatta, hanem sokszor pont az ellenkezőjét, vagy azt, amit éppen a liberális mainstream érteni parancsol alatta. Jelenleg ott tartunk, hogy Nyugaton már büntetik (egyre súlyosabban), ha valaki nem hajlandó vagy nem képes úgy beszélni, úgy használni a nyelvet, ahogy azt a liberálisok megparancsolják neki. Kocsis B. Mihály sorozata nyelvünk elrablásának és kisajátításának stációit veszi sorra. Mi még visszaszerezhetjük a fogalmainkat, mert még elég sokan emlékszünk az eredeti jelentésekre. Lássunk is neki.
Kocsis B. Mihály írása
Nyomasztó visszatérő álmom volt: az iskolában a táblára írt szöveget nem értettem, pedig magyarul volt, de a szavak sehogyan sem álltak össze értelmes mondatokká. Reggel végigfutottam az újságokat, és megakadt a szemem a 444.hu írásán. „A történelem nem a múlt, hanem a jelen, és most lángra lobbantotta Amerikát” című „elemzés” többek között ezeket írja: „A társadalmi változásokat viszont nem lehetett megállítani. Az elemi felháborodás a polgárjogi mozgalom egyik legfontosabb felhajtóereje lett.” „Egy júniusi felmérés szerint az Amerikában élők 76 százaléka mondta azt, hogy a rasszizmus súlyos probléma az országban. 2015-ben még 51 százalék volt az arány.” Mi van? Mi a történelem? Mit nem lehet megállítani? Úristen, ezt se értem! Vagy még nem ébredtem fel, és a szörnyű álom nyomaszt?
De hiszen erről már olvastam valahol, csaptam a homlokomra. Csak nem valósult meg az az abszurd fikció, ami Orwell disztópikus regényében, az 1984-ben megjósoltatott? De bizony, több évtizedes nyelvtörténeti fejlődés után mára kiteljesedett az újbeszél nyelv, a liberalizmus és globalizmus új nyelve, amely egyre virulensebb és egyre jobban beférkőzik a világ beszélt nyelveinek szókincsébe.
Az újbeszél nyelv kialakulásának (kialakításának) gyökerei a ’60-as, ’70-es évekre tehetők, a közfelfogással ellentétben azonban az újbeszél nem azonos a politikai korrektséggel, amely kétségtelenül felgyorsította a nyelv terjedését azzal, hogy menlevelet, hivatalos pecsétet adott terjesztésére, és az addig szinte észrevétlenül burjánzó nyelvi jelenség legitimációt kapott. Csakúgy, mint az orwelli újbeszélben, a létező újbeszél először nem a mindennapi élet szavait próbálta megváltoztatni; az alapszókincs a pszichológia, a társadalomtudományok (elsősorban a szociológia és szociálpszichológia), a jogtudomány és a közgazdaságtan területéről emelődött át a közbeszédbe, innen származnak a nyelv alapszavai is (tolerancia, empátia, másság, piac, elfogadás, befogadás, integráció, szegregáció, szegénység, mobilitás, alapjogok). Ez tulajdonképpen az orwelli B szókincsnek felel meg, ahol
a B szókincs olyan szavakból áll, amelyeket szándékosan politikai célokra szerkesztettek, azaz olyan szavakból, amelyeknek nemcsak, hogy minden esetben politikai vonatkozásuk van, hanem egyenesen azt célozzák, hogy az őket használó személyre rákényszerítsék a kívánatos szellemi magatartást…
De nemcsak ezek a tudományos és szakkifejezések, hanem egész tudományágak estek áldozatul a libernyák-újbeszél megjelenésének. A nyolcvanas és kilencvenes években két felsőoktatási intézményben is hallgattam pszichológiát és szociálpszichológiát. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam tanulmányozásukba (na meg persze szigorlati és államvizsga tárgyak is voltak), de némi keserűséggel tapasztaltam, hogy a várt lélektan és társadalomlélektan helyett valami furcsa masszát próbálnak lenyomni a torkunkon: a tankönyvekben, az irodalomjegyzék ajánlott tanulmányaiban, alapműveiben másról sem volt szó, mint elfogadásról, empátiáról, a rasszizmus és idegengyűlölet borzasztóságáról, a nyitottság nagyszerűségéről, az integráció fontosságáról, a másság elfogadásáról. Ha felütünk egy korabeli pszichológia, szociálpszichológia, vagy szociológia tankönyvet, a libernyák-újbeszél alapszavak garmadáját találjuk bennük: tolerancia, empátia, multikulturalizmus, rasszizmus, sokszínűség, befogadás, kirekesztés, sztereotípiák, előítélet, Waldorf-módszer, önmegvalósítás stb.
(Ilyen gondos nyelvi és ideológiai előkészítés után már nem is csodálkozunk azon, hogy a libernyák-újbeszél által 40-50 éve bekebelezett pszichológia-oktatás olyan agymosott „pszichológusokat” termel ezerszám, akik szerint semmi kivetnivaló sincs a gender-propaganda óvodákban való terjesztésében.)
Ha a libernyák-újbeszél nyelv megalkotásának céljait próbáljuk kideríteni, a célokat tekintve is tökéletesen megvalósulni látszik a regénybeli nyelv célja:
az újbeszélt nem arra szánják, hogy kiterjessze, hanem arra, hogy szűkítse a gondolkodás területét,
de leginkább:
az újbeszél célja nem csak az, hogy az Angszoc híveinek megfelelő világnézet és észjárás kifejezési eszközéül szolgáljon, hanem az is, hogy minden más gondolkodási módot lehetetlenné tegyen.
A libernyák-újbeszél tervszerű megalkotása egy logikusan felépített rendszer, amelynek szerkezetét és mélyrétegét a szavak egymásra épülésének időrendi és logikai törvényszerűségeiből fejthetjük fel: a libernyák-újbeszél nyelv szavai az eszközök és közvetítők az elérni kívánt „nagy cél” megvalósításában, a világhatalmi pozíció megszerzésében és megtartásában, a liberális diktatúra világméretű uralmának kiépítésében, a meglévő társadalmi normák és alapvető intézmények tervszerű lerombolásában. Jelenleg öt fő csapásiránya ismeretes a létező libernyák-újbeszélnek:
1. A deszakralizáció, a kereszténység elpusztítása
A folyamat a reformáció – francia forradalom – bolsevizmus óta permanensen zajlik; a libernyák-újbeszél csak megpróbálja ezt a folyamatot felgyorsítani, és befejezetté tenni, az emberiség egészére kiterjeszteni. Az ateizmus fetisizálása, a vallási jelképek meggyalázása, a korlátlan szabadság, a pedofil papok stb. mind a libernyák-újbeszél deszakralizáló hívószavai.
2. A család lebontása
A működő emberi közösségek eme alapegységének lebontása már nagyobb falat a libernyák-újbeszél működtetőinek, ennek megfelelően hosszas előkészítés után láttak csak hozzá a romboláshoz. Először a pszichológia, szociológia területén kreáltak a családot, mint fogalmat negatív kontextusba helyező kifejezéseket: csonka család, bántalmazó család, családon belüli erőszak. A család nem is olyan jó hely, a részeg férjek verik a gyereket meg az asszonyt, sok a válás, az erőszak. Az érzékenyítés húsz éve után jöttek a feminácik, hogy jaj-jaj, minden héten, minden nap, meghal egy nő bántalmazásban (mostanra már minden nap háromnál tartanak), ez így nem mehet tovább, az én leszbikus párom ilyet sohase tenne. Aztán jött a gender, nem kell család, különben is a férfi, nő idejétmúlt fogalmak, a legjobb helye a gyereknek két (vagy három-négy) transzvesztitánál van.
3. Az állam lebontása
A liberális diktatúra kiterjesztésének útjában legfőképp a nemzetállamok állnak, ezért mindent meg kell tenni, hogy ezeket a renitens, a haladás útjában álló képződményeket lebontsák. E cél legfőképp a senki által meg nem választott, és nem legitimált, úgynevezett civil szervezetek létrehozásával és pénzelésével érhető el, akik ráadásul az újbeszél nyelvet is remekül használják és terjesztik. A fő cél bizonytalanság, zűrzavar és káosz előidézése. Az állam lebontására használt kifejezések elsősorban a jog- és közgazdaságtudomány területéről származnak: jogállam, civil kontroll, piacgazdaság, jogvédő, fékek és ellensúlyok, sajtószabadság stb.
4. A nemek relativizálása
Vagyis a gender, ami új szintet jelent a libernyák újbeszélben, hiszen egy nemlétező dolgot próbál valóságként tételezni, a férfi és nő biológiai fogalma helyett kreált szavakat használ, és két nem helyett nemtudomén, hány száz nem valóságos létezéséről beszél. (Hát persze, a Föld meg lapos.) A nyelvbe történő késői beillesztése miatt feltételezhető, hogy a kiépítendő liberális diktatúra egyik legfontosabb eleméről van szó. Azonban a gender az egyik leggyengébb láncszeme is a libernyák-újbeszélnek, a „közvélemény” torkán való lenyomása nem várt nehézségekbe ütközik, a zárt osztályok ápoltjainak agyszüleményei már ébresztenek némi kétséget a normálisan gondolkodó többség fejében.
5. Az életmód dehumanizálása, a kultúra megsemmisítése
A nyelv nem szakadhat el a hétköznapoktól, a libernyák-újbeszélt mindenkinek értenie kell, ezért a kultúrában és a szokásokban, életmódban is olyan szavak használata és kisajátítása javallott, amelyek átjárást biztosítanak a fenti célok megvalósításához. A taichizó, vegetáriánus, buddhista, kerékpározó, rapet hallgató, Katonába járó, civil szervezeteket támogató ateista bizton éri a libernyák-újbeszélt, és fogékony a haladó eszmékre.
A következő részben röviden áttekintjük a libernyák-újbeszél működését és legfontosabb funkcióit, hiszen így könnyebben megérthető lesz az, hogy miért is olyan népszerű a nyelv használata a libsi-bolsevik-femináci-haladó-transzvesztita tengelyen.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS