Micsoda főpolgármester! Sőt: FŐPOLGÁRMESTER! Ahogyan odaáll az akácfa alá, és szerényen hagyja, hogy hajába hulljanak a falevelek, s valaki a negyvenegy tanácsadója vagy az akárhány fészbukposztolásügyi szakkoordinátora közül lefotózza őt.
Nem vágyik ő glóriára, dehogyis, semmi sem áll távolabb tőle, mint az önfényezés, a pózolás, nyafogás, rinyálás, panaszkodás, tétlenkedés, pótcselekvés, másokra mutogatás. (Khm.) Ám nem tehet mást: oda kell állnia, s hagynia kell, hogy vele született szerénysége ellenére megörökítsék őt és az akácfát az utókornak.
- Hagynia kell, hiszen ő mentette meg ezt a fát (is). Legalábbis a szöveg szerint, amelyet aztán – a fészbukra való gyors kiposztolás után – szorgos kezek odarittyentenek a fotógráfia alá.
Megmentett egy fát. Sőt, az összeset. Is! Meg Budapestet. Is! Osztán – ha úgy alakul – egész Magyarországot is meg fogja, ha miniszterelnökké üti őt a nép. Úgy megmenti, hogy attól koldulunk.
Párás tekintettel nézzük a képet, a lehullott faleveleket, a vízelvezető csatornát, megmenekített fát (kép jobbszéle), a flaszter és a fatörzs között szerénykedő főpolgit, s csak úgy sorjáznak elénk a parádésnál parádésabb címötletek.
- Gergely meg az akácfa.
- Az akácfa meg a Gergely.
- Karácsony, fa.
- A fa és megmentője.
- Aki megment egy fát, az összeset menti meg!
- Két fészbukposzt között esőerdőket ment és telepít ez a szerény budapesti fiatalember.
- A fák doktora.
- Doktor Bubó. (Bocs, ez nem jó!)
Micsoda nemes lélek! És mily szerencsések a budapestiek, hogy ő jutott nekik! Mondhatni, megérdemlik egymást. A zsák meg a foltja…
Bezzeg a Tarlós! Azt képzelte, hogy a tízezer új fájával palira veheti Budapest zölden gondolkodó népét. Ám a „butapestiek” fölhomályosultabbak annál. (Legalábbis, azt hiszik.) Oké, Tarlós elültette a fáit meg minden, de az mégsem olyan, mintha egy talpig ZÖLD főpolgármester ültette volna. A haladó sajtó tudniillik megírta, hogy Tarlós faellenes, ebből következően: amit ő ültetett, az olyan, mintha ott sem lenne. Az más. Nem tudom, mennyiben, de más.
És amúgy is: Gergely olyan szépen, őszintén, unokás-kacsintósan megígérte a tavalyi kampányban, hogy szeretni fogja a fákat. (Szemléltetésként ott álltak mögötte sameszai, a hordozható klímaerdővel.) Szentül megfogadta, hogy annyi új fát ültet, ahány gyermek születik Budapesten.
- Eltelt tizenhárom hónap, világra jött több mint tízezer gyermek. Hát az új fák hun vannak, tessék mondani? Jó-jó, sehol. De ha szükséges, meg lehet magyarázni.
Például: nincs több hely ültetésre. És ez, természetesen, csupán 2019. október 14-én vált világossá (Karácsony számára), miután főpolgármester lett. Akkor súgták meg neki a kertészei, hogy helyhiány vala. Hogy ezt amúgy – Karácsony faültetési ígéretcunamiját hallva – már Tarlós is jelezte a kampányban? Az nem érdekes. Egy igazi ZÖLD demokratát nem tántorítanak el a tények meg a valóság. Ő mindig a maga kárán (és a mi adóforintjainkon) tanulja meg, hogy nem ért a város meg az ország vezetéséhez.
De nemcsak a helyhiányra (és Orbánra) lehet fogni az egészet, hanem arra is, hogy főpolgármester úrnak sokkal fontosabb dolgai vannak a faültetésnél. Egyebek közt posztolnia kell a fészbukra nulla huszonnégyben. Olyanokat, hogy kitette az ablakába a kurd zászlót. Meg hogy a kisfia szépen legózik. Hogy veszélyben vannak a foltos szalamandrák. Vagy, hogy a meggyilkolt diákokra emlékező emberek „szottyos” nácik. És így tovább.
- Megígérni mindent, aztán ha megválasztják, széttárt kézzel sopánkodni, arrébb kígyózni a felelősség elől, másokra mutogatni. Hiszen mindenről (is) Orbán tehet – így fest korunk haladóan liberrált ZÖLD városvezetője. A dilettantizmus élő szobra.
Amúgy pedig a haladó sajtó – élén az Index-kettő ájultan belészerelmesedett riporternőjével, Mariann kisasszonnyal – majd úgyis megmagyaráz, illetve elhallgat mindent…
De vissza a ültetéshez! Szóval Karácsony az elmúlt esztendőben fát nemigen ültetett, legfeljebb Draskovicsot, Vágót meg a haverokat ide-oda. Sebaj, viszont legalább nyolcvanöt fát kivágatott, saját hatáskörben. Ezt is meg lehet magyarázni, naná. Ugyanis, amikor ő vágat ki, akkor az jó szándékkal történik, s azok a fák nyilván életveszélyesek (vagy szottyos nácik) – ha viszont Tarlós és a kormány, akkor az barbarizmus és környezetpusztítás. (Ligetvédők, segítsetek!) Ugyanez áll a haverokra is: ha Soproni kiirtja a Benczúr utcai fákat a Terézvárosban, V. Naszály meg a Várban, az teljesen rendjén lévő…
Szóval értsük meg Karácsonyt: nem jut ideje olyan csip-csup dolgokra, mint faültetés. Marad helyette a famegmentés. Itt a határ a csillagos ég. Van Budapesten – hasamra ütök – ötmillió fa. Nos, most egyetlen esztendő leforgása alatt megmentett ezret közülük. Állítólag. (Ő állítja.) Ám az elkövetkező esztendőkben – ellenpontozandó az új fák kínzó hiányát – akár az összes budapesti fát is megmentheti egyszerre. Mind az ötmilliót! Csupán annyi szükséges, hogy valaki – állítólag – fenyegesse azokat. Például Orbán. Vagy a gyevi bíró. Állítólag. Karácsony meg megmenti. Tiszta sor.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS