A titkosszolgálatok, különösen a KGB mindig épített a homoszexuális célpontok megzsarolására. Történelmi példákat mutatunk, mikor mit értek el. A brit tengerészeti attasét éppen egy hasonló szexpartival kapták el. Az FBI legendás főnökét, Hoovert meg éppen kitalált melegségével próbálta lejáratni a szovjet propaganda.
Alapvetés, hogy a titkosszolgálatok a homoszexualitást mindig a kihasználható emberi gyengék között tartották számon. A KGB pedig nemcsak az egyik legnagyobb, de az egyik leghatékonyabb titkosszolgálatok egyike volt. Az 1938-ban Nyugatra szökött KGB-s, Alekszander Orlov A szovjet hírszerzés elmélete és gyakorlata című dolgozatában írtak ijesztően rímelnek napjaink történéseire:
Jelentős sikereket értünk el a homoszexuális perverziókkal érintett külföldi diplomaták körében; nem titok, hogy a homoszexuálisok legnagyobb koncentrációban a nyugati országok diplomáciai testületeiben találhatók. Akik beleegyeztek, hogy az orosz hálózatnak dolgozzanak, arra kértük, hogy a diplomatatestület más homoszexuális tagjait környékezzék meg. Ez a stratégia figyelemre méltóan sikeres volt. Még ha vissza is utasították az együttműködésre tett ajánlatot, nem adták fel a hatóságoknak a beszervezőt.
A szovjet hírszerzőtiszteket meglepte a homoszexuálisok közötti kölcsönös figyelmesség és lojalitás – írja Orlov.
A hidegháború idején számos ügynököt sikerült beszervezniük szexuális irányultsága kihasználásával. A veszéllyel természetesen a nyugati államok is tisztában voltak. Az Egyesült Államokban Joseph McCarthy szenátor kommunistaellenes hadjárata a meleg tisztségviselőket is célba vette, összekapcsolva a homoszexualitást a szovjetszimpátiával és az aknamunkával. Az FBI főnöke, J. Edgar Hoover ügynöksége meleg kormányalkalmazottak tucatjait hallgatta ki. Eisenhower amerikai elnök 1953-ban rendeletben biztonsági kockázatnak nyilvánította a melegeket. Hoovert egyébként részben a szovjetek propagandája miatt sokan szintén melegnek tartják.
A szovjetek egyenesen azt terjesztették róla, hogy – mivel nem elégedett meg az az FBI-jal – a CIA-t és a Külügyminisztériumot is melegekkel akarta telerakni.
Csapda a brit attasénak
1955-ben a KGB egy John Vassall nevű brit tengerészeti attasénak állított csapdát. Amikor Vassall 1954-ben elfoglalta új szolgálati helyét a moszkvai brit követségen, barátságot kötött egy ottani tolmáccsal, Zigmund Mihailszkijjal.
Az új „barát” az akkor 30 éves Vassallt elhívta egy étterem különtermében tartandó partira, ahová csak férfiak voltak meghívva. Vassall későbbi vallomásában elmondta, hogy számos ital után a „vendégek” sorban kezdték levenni zakójukat. A megvilágítás nagyon erős volt. Neki is segítettek megválni ruhadarabjaitól, majd a sarokban álló díványon több férfi ruhátlanul mellé feküdt. Kompromittáló tevékenységre is sor került, amiről az egyik jelenlévő fényképeket készített.
Vassall-lal ezután KGB-ügynökök vették fel a kapcsolatot, és megfenyegették, hogy elveszítheti diplomáciai védettségét, mivel megsértette a homoszexuális cselekményeket tiltó szovjet törvényeket. Vassall ezután kettős életet élt: hét éven keresztül adott át titkos katonai iratokat a szovjeteknek, többek között torpedók és tengeralattjárók elleni felderítőeszközök leírását. 1962-ben letartóztatták, 18 évre ítélték, 1996-ban halt meg.
[Ha már KGB, akkor áttérhetünk a Magyar Népköztársaságra: 2014-es, egyik első hálózati cikkünkben az állambiztonság szexcsapdás ügyeit és ismeretlen ügynökeit jártuk körül – a szerk.]
„Honnan ismerszik meg a homo?”
1963-ban a brit Daily Mirror „Honnan ismerszik meg a homo” címmel tett közzé cikket, a biztonsági szolgálattal együttműködve. Az MI5 (kémelhárítás és belbiztonság egyben) sugallatára született listában a ringó járás, a legújabb divatnak megfelelő nyakkendőcsomó és a természetellenesen szoros kötődés az édesanyához voltak az intő jelek. Ez a ma otrombának számító kéretlen tanács Vassall ügye miatt került a lapba. Mint az újság szerzője írta, a melegek de facto biztonsági kockázatot jelentenek: „Én nem bíznám rájuk az én titkaimat”.
Mivel a jog semmilyen védelmet nem adott a melegeknek, könnyen zsarolhatónak tartották őket. Természetesen ebben megnyilvánult a kettős mérce is, hiszen a heteroszexualitás sem jelentett védelmet a csapdákkal vagy a zsarolással szemben.
John Profumo brit hadügyminiszter szeretőjéről, a 19 éves „modellről”, Christine Keelerről 1963-ban kiderült, hogy a szovjet tengerészeti attasét is frekventálja. Profumónak le kellett mondania mind kormány-, mind parlamenti tisztségeiről.
Christopher Andrews hivatalosan jóváhagyott, az MI5 történetéről írott könyvében úgy adja vissza az 1951-es álláspontot, hogy a melegeket a köztisztviselői állás betöltésénél „a társadalmi környezethez rosszul alkalmazkodónak”, „labilis jelleműnek” és zsarolhatónak kell tekinteni. Ennek ellenére a szolgálat nem tette magáévá a Kincstárnak (gyakorlatilag pénzügyminisztérium) azt a követelményét, hogy az átvilágítást igénylő munkaköröket semmiképpen ne tölthessék be.
Csak a diszkréciót tartották nélkülözhetetlennek. A gyakorlatban azonban 1991-ig tiltották a felvételüket a többi titkosszolgálathoz is. Jellemző a meleg hírszerzési alkalmazottakkal szembeni bánásmódra Alan Turing, a számítástechnika úttörőjének esete, akinek elévülhetetlenek az érdemei a II. világháborús német kódok feltörésében. 1952-ben megvádolták homoszexualitása miatt, és kémiai kasztrációra ítélték. Turing öngyilkos lett.
A homoszexualitás 1967-es dekriminalizálásával Nagy-Britanniában megszűnt a zsarolhatóság lehetősége.
Belehalt súlyos alkoholizmusába
Ismert még két tengerészgyalogos ügye, akik a moszkvai amerikai nagykövetség őrzését látták el. Őket 1951–52-ben, illetve 1953–54-ben szerveztek be, miután lefényképezték őket egy férfi KGB-ügynökkel. Nem ismeretes, milyen titkokat adtak át.
Tragikus sors jutott Jeremy Wolfendennek, aki a Daily Telegraph moszkvai tudósítója volt. A KGB lefényképezte homoszexuális aktus közben. A férfi mindent jelentett az illetékeseknek. Az MI6 (a britek külföldi hírszerzése) kettős ügynökként akarta használni. Wolfenden az italhoz menekült, és 1965-ben, 31 évesen belehalt súlyos alkoholizmusába.
A KGB nem riadt vissza az amerikai elnökválasztás befolyásolásától sem. 1976-ban Henry „Scoop” Jackson szenátornak, a Szovjetunió esküdt ellenfelének jó esélye nyílt elnyerni a Demokrata Párt elnökjelöltségét.
Ennek elkerülése érdekében az volt a KGB egyik titkos intézkedése, hogy az FBI nevében hamisított leveleket küldtek a fontosabb újságoknak és újságíróknak, amelyekben azt állították, hogy Jackson titkolja homoszexualitását. Miután Jackson kampánya sikertelensége miatt kiesett a versenyből, a KGB fenntartotta a dezinformációs műveleteit, nehogy valaha újra esélyes elnökjelölt legyen.
Ma a CIA nyíltan ünnepli LMBT-tagjait, és az MI5-öt a Stonewall nevű érdekvédelmi szervezet az ország egyik legbefogadóbb munkaadójának tartja.
Források:
https://www.wbur.org/cognoscenti/2017/01/10/vladimir-putin-donald-trump-mark-kramer
https://www.independent.co.uk/news/uk/this-britain/secrets-revealed-gay-honey-trap-made-spy-vassall-6096771.html
https://www.bbc.com/news/magazine-35360172
https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1987-04-21-mn-368-story.html
https://rallamajoop.livejournal.com/129234.html
Vezető kép: John Vassal, BBC.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS