Popper Péter, a szeretet, a béke szellemi guruja valójában a huszadik század egyik nagy átverése. Előző cikkünkben megírtuk, hogyan került egy bűnbandába és hogyan mentette meg őt a Gerő Ernő fontos emberének számító apja a börtöntől. Most bemutatjuk az ÁVH-sok és szovjetek mellett harcoló katonát. Popper saját bevallása szerint antiszemita provokációnak, ellenforradalomnak látta ötvenhatot, de ez nem elég: a hatalom képviselőjeként gépfegyvert kért és kapott a rezsimtől, amellyel a forradalmárok ellen harcolt. Állítása szerint nem lőtt senkire. Egyik nagy tette az volt, hogy eltüntette azokat az iratokat a pártirodából, amelyek nehéz helyzetbe hozták volna őt és szüleit. Popper szerint a megtorlásban nem vett részt, mert nem hitte, hogy éppen rá van szüksége a szovjeteknek. Logikája mentén amúgy benne lett volna. Megkapta a hírhedt Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmet, amelyet jóbarátja, a pufajkás Horn Gyula is átvehetett. Popper még a kétezres években is szajkózta a kommunista propaganda hazugságát, például annak a katona-komisszár Sziklai Sándornak a felkoncolását, aki valójában magával és apósával végzett. Popper nyomában, 2.
„Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés.” – Popper Péter számtalan netes életbölcsességének egyike
(1) A Tao útja
Hol hagytuk abba előző cikkünknél? 1956-ban járunk, a fiatal Popper Péter élte a kádergyerekek könnyű életét, a Lenin Intézetben tanult, amíg nyugdíjazott apja biliárdozgatott – forrás: maga a pszichológus. Az előző írásban már sűrűn idézett interjúkötetből kiderül, hogy Popper meggyőződéses kommunista, pártkatona volt: „Én tizenhat éves korom óta párttag voltam, mindenféle pártmunkákat végeztem: olykor az oktatásban dolgoztam, olykor szervezőtitkár voltam, néha pártbizalmi voltam, néha alapszervi titkár. Nem szívesen csináltam. Nem a párthoz kötöttség, hanem a munka jellege miatt” – mesélte.
Nem szívesen csinálta, de azért mindenhol párttitkár, bizalmi volt. [Mi lett volna, ha szívesen csinálja?] Menjünk tovább. „Nézze, én rengeteg dologról nem tudtam. Recskről akkoriban semmit nem hallottam. A dühöm annak idején kizárólag Lukács György ellen irányult, nem azért, mert kirakott a szemináriumából, hanem azért, mert kiderült róla, hogy mindenről tudott, mégis hallgatott. Pontosan tudta, mi folyik a Szovjetunióban, ennek ellenére hazajött, és hallgatott.
Én úgy fogtam fel a sztálini időszakot, mint amikor a gengszterek megszállnak egy várost. Sztálin a kezébe kapa rántotta a munkásmozgalom vezetését, szemben az eurokommunistákkal, a francia, az olasz kommunistákkal…”
A szokásos narratíva: haragszik Lukácsra, mert hallgatott, mintha nem ez az állandó lapítás és hazugság lett volna a folyamatosan átalakuló kommunizmus, bolsevizmus egyik legfontosabb jellemzője. És persze az állandó frakcióharc: „Ekkor már rengeteg jel volt arra, hogy le akarnak szakadni.
És volt még valami: az apám szabadkőművessége. Ő mindig úgy fogta fel a dolgot, hogy óriási verekedés folyik a munkásmozgalmon belül a moszkovita és a szabadkőműves szárny közt. Természetesen a szabadkőműves szárnynak van igaza. Apám olyannyira biztos volt ebben, hogy bármilyen magas rangba került, sohasem volt hajlandó elmenni a Szovjetunióba. Soha.”
Fantasztikus részlet ez is.
Apja a szabadkőműves munkásmozgalmi, aki nemcsak szilárdan együttingadozott a Párttal, de közben határozottan szembenállt a Szovjetunióval!
Olyan keményen, hogy a szovjetek által megszállt országban a szovjet-magyar Maszolaj vezetője lett. Értjük.
Nem tetszett neki az ötvenhatos felvonulás
Popper zavaros, de szélbalos érvelését olvasva nem lepődhetünk meg azon, hogy a forradalomról még a kétezres években is a legdurvább hazugságokat és rágalmakat terjesztette. De kezdjük a fejtegetésével:
„Nézze, én ma is és régebben is abban láttam sok mindennek a magyarázatát – ez nem fog magának tetszeni –, hogy a magyarság tömege, az ország lakóinak a zöme sokkal jobban érzi magát egy jobboldali rendszerben, mint egy baloldaliban, könnyebben elfogad egy jobboldali diktatúrát, mint egy baloldalit. 1956-ban nem történt más, mint hogy amikor megindult a liberalizációs folyamat – Matyit elküldték a francba –, egyszer csak fölrobbant az egész.
Szálasi ellen nem robbant fel semmi. Jó, ott voltak a németek. Itt meg oroszok voltak.”
Nem kissé sántít az egész, ugye? Viszont kitűnően megvilágítja Popper gondolkodását. Lépjünk tovább:
„Én 56-ban azt láttam, hogy itt elszabadult a pokol. Nem volt kétségem afelől, hogy ez ellenforradalom”
– mondta Mihancsiknak, aki itt azért jónak látott visszakérdezni [erősítve a forradalmi Lenin Intézet képét]: „Hogyhogy? Arra az egyetemre járt, amelyik igencsak részese volt a forradalom kirobbanásának” – próbált mankót nyújtani Poppernek a riporter, de a pszichológus nem élt a menekülési lehetőséggel: „Először is: én egy nagy tohuvabohuban [héber szó: zűrzavar, összevisszaság – MG] voltam. Ehhez tudni kell, hogy semmi se akartam lenni.”
Mihancsik: „Dehogynem! A király barátja.” [Azaz Rákosié, Kádáré, Horné, aki éppen volt.] Popper: „No igen. Ám helyette történésznek iratkoztam be, és nem tetszett. Átmentem filozófia-logika szakra. [Írjuk, ahogyan volt: a marxizmus–leninizmus szakra.] Másfél év múlva megszüntették a bölcsészkaron ezt a szakot, valamint a szláv intézetet is. Mert átvitték az akkor szerveződő Lenin-intézetbe. Úgyhogy mire körülnéztem, én már a Lenin Intézetben voltam, filozófia szakon. [Nem. Marxizmus–leninizmus szakon. Most csak ennyit pontosítsunk, később, ügynök-felesége segítségével bebizonyítjuk, hogy Popper itt is hazudik.] Vagyis engem 1956 végül is a Lenin Intézetben ért, és nem a bölcsészkaron.
Nekem nem tetszett az 56-os felvonulás, amelyen részt vettem, nem tetszettek a kiégetett lyukas zászlók. Együtt mentünk a tömegben egy nagyon értelmes, állati cinikus évfolyamtársammal. Mindenki üvöltötte a jelszavakat – Magyar népnek magyar címert! Hurrá! –, és egyszer csak elordítja magát mellettem a Balogh: Aranyfogat a parasztnak! Hurrá! Na, mondom, most már értem, miről van szó. Neked köszönhetem. Én innen elmegyek.
De nem tudtam hazajutni – a Hűvösvölgyben laktunk –, mert kezdődtek a piff-puffok a Rádiónál, a Széna téren.”
Én azért megállnék. Nem kicsit gusztustalan ez a szöveg.
„Aranyfogat a parasztnak!” – röhögött az egyik lenin intézetes, amiből a Hűvösvölgyön lakó kommunista Popper hirtelen megértette, miről is szólt a forradalom. Zabrálásról, mohóságról… Hozzá még a „piff-puffok” emlegetése – különösebb kommentárt nem igényel.
A Lenin Intézet és a Vörös Hadsereg
Sajnos a Lenin Intézetről nem találtam komolyabb tanulmányt, sőt, igazából cikket sem, ami meglehetősen furcsa, hiszen a diktatúra egyik legfontosabb „káderképzőjéről” van szó. Amire rábukkantam, az mind a Szovjetunióhoz, a Vörös Hadsereghez, így az NKVD-hez (KGB-hez) és a Magyar Néphadsereghez köti. Vezetője az a Kassai Géza, aki a Szovjetunióban önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A korabeli méltatása szerint a „háború kezdetétől fogva a Vörös Hadsereg politikai főosztályán dolgozik, a Moszkvában megjelenő »Igaz Szó« című magyar nyelvű újságot szerkeszti, majd az első, úgynevezett operatív csoporttal a harctérre indul.
Ennek a csoportnak Gerő Ernő volt a vezetője, tagjai Kassain kívül Vas Zoltán, Gyáros László és Kassai Géza fia, Oldner Vladimir. Kassai Géza a Vörös Hadsereggel jött hosszú évek után Budapestre. […] Egy évvel ezelőtt került a Lenin Intézet élére.”
Nyilvánvalóan a szovjet titkosszolgálat embere volt. A Lenin Intézet forradalmi meneteléséről találó képet festett egy szovjet tiszt, Vlagyimir Voronov (gyaníthatóan egy újabb KGB-s) 1989-es visszaemlékezésében, amely a Békés Megyei Hírlapban jelent meg már 1991-ben:
„A tüntetők a Kossuth-nótát, a Marseillaise-t énekelték, és… az Intemacionálét. A háromszínű magyar nemzeti zászlón kívül vörös lobogók is lengtek a tömeg fölött – ezeket a Lenin Intézet hallgatói vitték. A katonai akadémia tisztjei, rendőrök is voltak közöttük.”
Együtt az erőszakszervezetekkel.
Fáj minden csók. Kádár János búcsúzik a Ferihegyi repülőtéren Leonyid Iljics Brezsnyevtől. Fotó: MTI
„A békét keresed? Legyél te a béke! Önmagad békéje” – Popper Péter egy másik életbölcsessége
(2) A béke szigete
„Bementem az egyetemi diákotthonba, adtak egy ágyat. Odajött be értem a Kolos Tamás nevű jó ismerősöm, azzal, hogy Mérei Ferenc a nemzetőrséget szervezi a bölcsészkaron, nézzük meg. Jó. Átmentünk.
Valóban ott volt a Mérei, odamentünk hozzá. Mire ő sunyi, girhes mosollyal – nem tudok rá más jelzőt – azt mondta: Hozzám majd akkor jöjjetek, fiúk, ha a ti nyakatokban is lesz ilyen izé… gitár. Mire a Kolos elordította magát: Mérei elvtárs, az oroszok Soroksáron állnak. És Mérei, a hadra kelt Vörös Hadsereg egykori századosa azt mondta: Elverjük őket, mint a kétfenekű dobot. Ebből rögtön megállapítottuk, hogy Mérei megőrült, és otthagytuk.”
[Mérei Ferenc is a Vörös Hadsereg századosaként és az Új Szó propagandalap munkatársaként jött vissza Magyarországra 1944-ben. Popper szerint „megőrült” – de ez leginkább róla árul el sokat.]
„Mire visszaértünk az Intézetbe, már ott is folyt a nemzetőrség szervezése. Összehívták a népet: aki be akar lépni a nemzetőrségbe, álljon jobbra.
Ketten maradtunk a baloldalon. Schuller Gábor történészhallgató, egy évvel járt fölöttem, meg én. Schuller megkérdezte, hogy ki ellen fog harcolni a nemzetőrség – mert akkor már osztották szét a géppisztolyokat is. Azt mondták, hogy a nép ellenségei ellen. Schuller meg kérdezte, hogy ez esetben kik a nép ellenségei. Azt minden jóravaló magyar ember tudja, mondták. Ezek után mi nem léptünk be a nemzetőrségbe.”
Lenin Intézet. Forrás: edit.elte.hu
Schuller, a párttörténész – semmi sem maradt utána
Érdemes megnézni, ki maradt Popperrel a diktatúra mellett.
Schuller Gábor szintén a Párt embere volt. 1950-ben már a DISZ alapszervi titkára, majd az ötvenes években a Párttörténeti Közlemények munkatársa (miközben a Lenin Intézetre járt). Olyan felejthetetlen művek alkotója, mint „AZ »IFJÚ PROLETÁR« AZ IFJÚMUNKÁSOK ÉS TANONCOK HELYZETÉRŐL” vagy az „ISMERTETÉS A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK PÁRTTÖRTÉNETI INTÉZETEINEK MUNKÁJÁRÓL”.
1976-ban már a Könnyűipari Műszaki Főiskola tanszékvezető docense és párttitkára. Ilyen minőségben szerepel az állambiztonság „Sokszorosítók” fedőnevű ügyében is. Igazi nagy elme lehet, mert a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán is megfordult, ahol a Marxizmus–Leninizmus Tanszék docense volt. Amúgy egyetlen időtálló munkáját sem találtam, az OSA archívumában „Hős ifjúság: képek a kommunista ifjúsági mozgalom történetéből” képösszeállítással szerepel. Teljesen elfelejtett „történész” vagy „filozófus”.
Popper gépfegyvert szerez és harcba indul
A következőkből látni fogjuk, hogy Poppert ekkor már intézetes társai is kinézték maguk közül:
„Haza nem lehetett menni, a diákotthonból már kinéztek bennünket, úgyhogy csavarogtam. Odakeveredtem a Parlament előtti vérengzéshez is, ott voltam a nép közt, amelyet szétlőttek. Nem találtam a helyemet. Láttam rossz ízű feliratokat is: »Üsd a zsidót, ahol éred, ezzel is békét véded.« Vagy: »Ne reménykedj, Kohn icig, most nem viszünk Auschwitzig.« És akkor azt mondtam Schullernek, hogy atyus, több birkázás nincsen – birkázásnak hívtam a zsidók beterelését a vagonokba. Fegyver kell. Engem nem érdekel, mi folyik az országban, engem nem visznek el. Hol lehet fegyvert szerezni?
Mivel a törvényes hatalom képviselői voltunk, bementem az V. kerületi rendőrkapitányságra, és közöltem, hogy fegyvert szeretnék. Én kommunista vagyok, így és így hívnak. Kaptunk fegyvert, egy-egy géppisztolyt és egy-egy pisztolyt. Jó, de hová menjünk. Ott azt mondták, ők védőket toboroznak az V. kerületi pártbizottság épületéhez, menjünk oda, legalább kaját is kapunk. Bevonultam tehát az Erzsébet téri épületbe, ahol is egy ablak védelmét bízták rám.”
Tehát: Popper az antiszemitizmustól „megijedve” bement fegyverért Schuller elvtárssal a rendőrkapitányságra, ahol fegyvert, gépfegyvert kapott. Lefordítva: ő és a másik pártkatona. [Ugye nyilvánvaló, hogy csak a Lenin Intézetben és a többi egyetemen számtalan olyan zsidó származású tanuló volt, aki a forradalom mellé állt. Az említett Méreitől elkezdve hosszan lehetne sorolni. Popper itt is kimagyarázni próbálja a kimagyarázhatatlant.]
A kép illusztráció. Munkásőrök menetelnek, 1958-ban. Forrás: Fortepan.hu
„És mit csinált?” – kérdezte Mihancsik.
Popper: „Semmit, mert az épületet nem támadták meg. Végül is egy pasas intézkedett, hogy őrjáratozzunk a környéken, ne meglepetésszerűen rohanjanak ránk.
Őrjáratoztunk, és egy egyenruhás rendőr is jött velünk. Egyetlenegyszer találkoztunk nemzetőrökkel, egy ház sarkánál egyszer csak szembetaláltuk magunkat velük. Dermedten néztük egymást. Ha valamelyik társaság elkezd lőni, ott senki se marad életben, az biztos volt. De a fiatalság életösztöne erős, úgyhogy két-három perces néma álldogálás után mind a két csoport elkezdett szépen hátrafelé sétálni. Elkerültük egymást. Én egyetlenegyszer sem sütöttem el a fegyvert. Kész. Vége 56-nak, bejöttek az oroszok.
A részleteket mellőzöm [miért, eddig olyan részletes volt – MG], bejöttek a pártbizottságra is, elszedték a fegyvereket,
kirúgtak minket, úgyhogy én apám egyik barátjához mentem, és kártyázással töltöttem az elkövetkező napokat, heteket. Kizárólag kártyáztam, és a Garay téren néztem a rengeteg hízott libát, amiket vidékről felhoztak.”
Elmélkedés. Forrás: Arcanum.hu
„Az őszinteség tehát kétélű fegyver. Néha összeköt, néha rombol.” – újabb Popper Péter bonmot
(3) Az őszinteség ösvénye
Popper, az egykori bűnöző, a zsilettpengés vagány fegyvert kért, de nem használta. Elhisszük neki? Mindenkinek magának kell megadnia a választ. A szabadságharcos csoporttal való találkozás képe erős, talán kitaláció, talán nem. Fogalmunk sem lehet.
De érdekes, hogy ahogyan Vitray Tamás – katonaként –, úgy Popper sem lőtt, nem ölt meg senkit. Legalábbis a narratívájuk szerint. Azt tudjuk, hogy Vitray több főiskolás társa (a hírszerző-képző Idegen Nyelvek Főiskolájának hallgatói) részt vett a harcokban, volt, akit lelőttek. Vitray szerint ő nem harcolt. Popper szerint ő sem. A legviccesebb, hogy mindketten kártyáztak. Vitray közben az őt befogadó szomszédja feleségével is lefeküdt. [Cikkünk itt.]
[Ezt a kártyázós képet az általam megkérdezett neves történész teljes képtelenségnek tartotta, ahogyan Popper egész történetéről azt mondta, hogy jelentős része hazugság lehet.]
„Majd kezdett konszolidálódni a helyzet, bementem az egyetemre, ahol közölték velem, hogy egyelőre kussoljak, mert fel vagyok függesztve, és fegyelmi indul ellenem ellenforradalmi magatartásom miatt. Szabályosan ismertették velem, miért vagyok ellenforradalmár. Ilyen vádpontok voltak ellenem, hogy reakciós vicceket meséltem nyilvánosan – a reakciós vicc azt jelentette, hogy nevetségessé tettem a rendszert. Vagy: baráti viszony fűzött az akkor már letartóztatásban lévő Eörsi Istvánhoz. Ami nem volt igaz. Utoljára a Vörösmarty cserkészcsapatban voltam együtt vele. Akkor őt még Schleiffernek hívták, de a csapatban csak kis Guzmics volt, a bátyja meg a nagy Guzmics.”
„Majd kaptam egy értesítést, hogy a Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma az 56-os ellenforradalom idején tanúsított hősies magatartásomért – amelyet az imént részletesen elmeséltem –, nevezetesen az V. kerületi pártház védelméért a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntetett ki, szíveskedjek átvenni az érmet. […] Mostanában nem viselem.”
Itt csak a hírhedt Munkás-paraszt Hatalomért emlékéremre gondolhatott. Vagy szándékosan hazudott, vagy csak összekeverte.
Ez az a kitüntetés, amelynek „díjazottjait” azóta sem ismerhetjük meg teljesen. Most már tudjuk, hogy Horn Gyuláék mellett Popper úré is ott van. És sejthetjük, hány hasonló figuráé. És ezzel meg is válaszolhatjuk, miért nem hozzák nyilvánosságra…
Nem viselte. Forrás: Arcanum
Legalább pufajkás nem lett, elvileg
Szóval felfüggesztették, majd megkapta az ellenforradalmároknak járó kitüntetést – talán ezért is volt szüksége arra, hogy az egészet elmesélje. Mihancsik csak abban bízhatott, hogy legalább munkásőr nem lett az ifjú Popperből: „Ha a forradalom idején bement az V. kerületi pártbizottságra védeni a rendszert, miért nem ebben a szellemben folytatta azt követően, hogy leverték a forradalmat? Miért nem lett – mondjuk – karhatalmista?” – kérdezte.
[Mint barátja, harcostársa, Horn Gyula, akinek a rendszerváltás után nyilván zsíros pénzért a tanácsadója is volt.]
Popper:
„Istenem, hát ennyire hülye nem vagyok, nem képzeltem, hogy az oroszoknak rám van szükségük, ha valakit agyon akarnak lőni! Egyébként hívtak. Dehogy mentem! Elegem volt. Október 23-a és november 4-e közt egyetlenegy bátor és hősies akcióm volt: kimentem egy teherautóval és több fegyveressel a II. kerületi pártalapszervezethez, ahová az én szüleim is tartoztak, feltörtem a pártirodát, és a párttagok listáját magamhoz vettem. Attól féltem, ha megtalálják a listát, kinyírják őket.”
[Megjegyzés, ismét gyomorforgató az a könnyedség, ahogy a véres megtorlásról beszél. Ráadásul hol maradt az őrjárat, meg a Pártház védelme?]
Mihancsik: „Mert hogy a szülei neve is ott szerepelt…” [Mármint a listán.] Popper:
„Sőt, az enyém is, ami még nagyobb baj. Ez a tény felfokozta a hősiességemet. Mindenesetre 56 novembere után úgy gondoltam, most biztosan valamiféle megtisztulás kezdődik majd.”
Popper tehát eltüntette a nyomokat. Jellemző amúgy, hogy az egész beszélgetésben végig a kádári propaganda hangján beszélt ötvenhatról: „Vagy ott volt a Köztársaság téri borzalom. Sokáig gyanakodtam, hogy a felkelés eredetileg provokáció volt, csak éppen a szellem kiszabadult a palackból, és már nem lehetett visszaparancsolni.” Majd:
„Teljesen érthetetlenek voltak az atrocitások. Sziklai Sándort ismertem, mert parancsnokom volt a katonaságnál. Őt ugye a saját lakásában koncolták fel.”
A Sziklai Sándor munkásőr-csapat. Forrás: Lobogó (Arcanum)
„A recept az, hogy az életben semmire sincs recept.” – Popper Péter életbölcsessége
(4) A szentek üzenete
Álljunk meg egy szóra. Sziklai Sándort természetesen mártírként kezelte a kommunista propaganda, talán a legnagyobb kultuszt köré építették, de akkor, amikor a Popper-interjúk készültek (kétezres évek), már mindenki tudta, hogy ez hazugság volt. Ma már általánosan elfogadott, hogy a következő történt. 1956. október 26-án egy „4–5 fős, fiatalokból álló csoport érkezett Sziklai Sándor ezredeshez, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokához, hogy elkérjék tőle fegyverét.
Sziklai azonban pisztolyával kilőtt a házból, súlyosan megsebesítve a 25 éves Márity Lászlót, aki részlegesen megbénult, majd néhány hónap múlva – 1957. március 14-én – a kórházban belehalt sérüléseibe. Mikor a helyszínre érkezett szemtanúk az események kezdete után kb. fél órával behatoltak a házba, Sziklait és annak ugyancsak a házban tartózkodó apósát – Kiss Lajost, a Népfrontbizottság községi elnökét – holtan találták. A jelek szerint Sziklai megölte apósát, majd öngyilkos lett.
Az emberek felháborodásukban Sziklait (a hivatalos vizsgálat szerint még élve, mások szerint holtan) kihúzták a ház elé, ahol állítólag leköpdösték, ütlegelték a testet.”
Állítólag.
Sziklai a Propagandában. Forrás: Határőr (Arcanum)
Sziklai Sándor, Sztálin egyik legjobb tanítványa
Az igazán érdekes, hogy hol lehetett Popper parancsnoka, ez a sokat próbált, minden gaztettben részt vett bolsevik-komisszár?
Alakját megidézi özvegyének, Sziklai Sándornénak („történész”, „docens”, stb.) a visszaemlékezése. Utóbbi volt a kulcsfigurája annak a propagandának, amelyet hihetetlen erővel erőltettek Kádár népköztársaságában. Jellemző, hogy Sziklainé hazugságai még a nyolcvanas évek vége felé (!) is megjelenhettek a sajtóban, például a pártlap Népszabadságban vagy a „színes” Képes 7-ben. 1986-ban, ötvenhat harmincadik évfordulóján.
Utóbbi lapban ahhoz már senkinek nem volt kedve vagy bátorsága, hogy saját nevével is felvállalja a propaganda-cikket: „Második éve volt már hadifogoly [az első világháborúban]. Leningrádban győzött a forradalom, amelynek híre 1917 november végére eljutott abba a távoli, szibériai városba is, ahol Sziklai akkor éppen martinászként dolgozott, egy kollektívában Szamuely Tiborral.
Ez időtől fogva részese a bolsevikok harcainak, politikai komiszár. Később egyetemen tanul, és történelmet tanít a Komintern egyetemén. A spanyol polgárháború kapitánya, majd szovjet tiszt [azt, hogy nyilvánvalóan NKVD-s, talán már mondani sem kell]. És így kerül 1944 végén Szegedre. Pártmunkás, összekötő Malinovszkij és Tolbuchin hadseregei, és az ideiglenes magyar kormány között, majd Budapesten a hadifoglyok hazatérésének kommunista párti felelőse.
Egyik szervezője az új magyar hadseregnek. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatójaként éli meg 1956-ot. […]”.
Sziklairól emlékeznek meg a Szovjetunióban. Forrás: Arcanum.hu
Villájukat a szokásos körülmények között szerzik meg, ebben a Képes 7 természetesen semmi kivetnivalót nem talált: „A család – már később –: a szülők, Kiss Lajos és felesége, vejük: Sziklai Sándor, az ő felesége és két gyermekük együtt éltek a budakeszi házban, amely még 1945-ben ürült meg, amikor a leghangosabb volksbundistákat, SS-be álltakat kitelepítették az országból.”
[Ürült meg. Ne feledjük: a svábok kitelepítésében kulcsszerepet játszott Sziklaiék 1956-os ellenfele, amúgy régi elvtársa, a szintén NKVD-s Nagy Imre. Cikkünk itt.]
Az özvegy szerint Sziklai Popperhez hasonlóan önként jelentkezett harcolni – talán erre vonatkozott, hogy ő lett, ő volt a pszichológus parancsnoka:
„Férjem és Édesapám a pártbizottságra siettek és felajánlották tapasztalataikat és szolgálatukat. Javasolták, hogy hívják össze az egykori partizánokat, a Tanácsköztársaság volt vöröskatonáit, a spanyolos harcosokat és a párthoz változatlanul hű kommunistákat.”
A legérdekesebb, hogy Sziklai, ez a kommunista hős a parancsnak ellenszegülve nem védte a Hadtörténeti Intézetet – ami a feladata lett volna –, hanem saját elzabrált villáját akarta megvédeni. Eközben halt meg, miután előbb rálőtt a forradalmárokra, majd agyonlőtte apósát és saját magát – ha hihetünk a legvalószínűbb verziónak. „Egy igazi hős, a kurva életbe, egy igazi hős” – énekelhetnénk az Európa Kiadó dalát gúnyosan.
És mit csinált Sziklai Sándorné?
„Jelentkeztem önkéntes civilként, fegyveres harcra Szolncev ezredes páncélos ezredénél. Édesanyám a két kislánnyal ekkor már a honvédség egyik szállójában volt, oda szállítottam nekik a katonakenyeret, teát, élelmet. Mindig nagyon nehezen engedtek vissza, hiszen tudták, hogy a városban még súlyos harcok folynak. Sokan kérdezték meg tőlem azóta, hogy miért vettem én is részt ezekben a harcokban.
Én csak azt tudtam és tudom válaszolni, hogy sok minden kötelezett engem arra: kommunista meggyőződésem és az is, hogy szégyelltem volna viselni a nevemet, ha tétlenül lapultam volna valahol.”
Otthagyja a két gyermekét, hogy a szovjetekkel menjen magyarokat gyilkolni. Igazi sztálinista tempó ez is. A cikkből még megtudhattuk, hogy később szegény nehéz hónapokat élt át: „Munkahelyem nem volt, mert a Pártfőiskolát, ahol tanítottam, az ellenforradalom likvidálta. Máshol sem kaptam állást, mert nekem »sok volt a rovásomon«: Lenin Intézetet végeztem, SZKP-szakos tanár voltam és ráadásul Sziklai Sándor özvegye.”
Igen, ő is a Lenin Intézetben végzett. Mint Berecz János, Pozsgay Imre, Konrád György és számtalan befutott, megfutatott ember.
De mit csinált Popper ezután?
Folytatjuk.
Theo
2020-12-17 at 01:17
Kando Károly: persze, hogy nem ment a SZU-ba az apja, mert félt, hogy nem jön vissza élve, gondolom szó sem volt gerincességről, hanem inkább erről.
Welszibard: igen, nekünk még most is félni kell.
Vica
2020-12-14 at 20:04
Nem vagyok szűk látókörű! Nem akarok az lenni! De, most a teljesség igénye nélkül – azt kellene megérteni, hogy az evolúció lassan végzi a dolgát! Minél tanultabbak a szülők, a gyermeke annál könnyebben tud tanulni. De, van, hogy olyan születik, aki nem képes felfogni a bonyolultabb dolgokat. De a gyermeke újra okos lesz. Ez több generáción át váltakozik. A szocializálódás is hasonló folyamaton megy keresztül! Gondoljuk csak!- ; ” NEM ESIK MESSZE A …” AZT KELL MEGÉRTENI! VANNAK JÓINDULATÚ, ÉRTELMES, LEHET EGYSZERŰ, DE GONDOLKODÓ, A TÖBBSÉGÉRT IS HARCOLÓ, A TÖBBSÉGET IS FIGYELEMBE VEVŐ EMBEREK! ÉS VANNAK AKIK URALKODNI AKARNAK, HATALMAT A MÁSIK SZADISTA MEGNYOMORÍTÁSÁRA ÉHEZŐK, ALIG VÁRJÁK, HOGY AZOK A VILLANYOSZLOPOK FEL LEGYENEK DÍSZÍTVE! AZ ÉLET BONYOLULTABB, DE 22-es VÁLASZTÁS NEM LEHET BALSIKERŰ! NEM ENGEDHETJÜK!
Antikom
2020-12-14 at 12:45
Azért tartunk itt mert az ilyen popper félék 90-ben nem lettek falhoz állítva.
És igen, jobboldali diktatúrában inkább élnénk mo magyarok mint egy moslék demokráciának csúfolt proletárdiktatúrában.
Kando Karoly
2020-12-14 at 11:30
“És volt még valami: az apám szabadkőművessége. Ő mindig úgy fogta fel a dolgot, hogy óriási verekedés folyik a munkásmozgalmon belül a moszkovita és a szabadkőműves szárny közt. Természetesen a szabadkőműves szárnynak van igaza. Apám olyannyira biztos volt ebben, hogy bármilyen magas rangba került, sohasem volt hajlandó elmenni a Szovjetunióba. Soha.”
Hat igen. A nyivakolas, valojaban csak kitettek a szuruket a hatalombol es ezert nem szeretik Sztálint, nem a modszerek miatt, azt ők is csinaltak 1917 től, max neha szünetet tartottak….
Welszibard
2020-12-14 at 10:12
Holger Hartland kommentelőtársnak üzenem:
Igen, én is problémának látom, ha nem profi történészek foglalkoznak a múlt feltárásával.
De ha Mihancsik Zsófiának évtizedeken át szabadott ilyen interjúkat készítenie, mint ez a Popper-interjú, akkor miért ne szabadna Mező Gábor kutató publicistának is foglalkoznia az elhallgatott valóság feltárásával?
Abban viszont igazat adok Önnek, hogy ha hivatkozik egy profi történészre, akkor valóban nem hitelesíti a mondanivalóját, ha nem nevezi meg az illetőt. Vagy még most is félni kell?
Mező védelmében azért nem árt, ha végiggondolja, (amit,az egyébkén nagyon alapos és sok munkát igénylő forráskutatás jelent), hogy a szerző leírja és Popper is elmondja: hogyan semmisítettek meg és égettek el kompromittáló dokumentumokat 1956 napjaiban nemcsak a forradalmárok, hanem maguk a kommunisták is!
Számomra is meglepő, de ennek alapján kénytelen vagyok elhinni Mező úrnak, hogy az ún. “Lenin Intézetről” szinte semmit sem talált. Erről nem születtek olyan részletes és alapos visszaemlékezések, mint a Népi Kollégiumokról, amelyeket aztán szintén megszálltak a kommunisták és a Németh László-Szekfű Gyula féle harmadik utas intézményekből a Jancsó Miklós megörökítette kommunista mozgalmakat faragtak (Fényes szelek c film).
Welszibard
2020-12-14 at 09:49
Mihancsik Zsófia az interjújában Poppertől nem kérdezte meg, mit érzett a Parlament előtt mészárlás láttán.
Popper Péter a pszichológus ezt elintézi egy szóval, nincs véleménye róla.
A rendszerváltás után megjelent magyarul egy Amerikába disszidált 56-os magyar zsidó ember visszaemlékezése a Forradalomról. (Nem jut eszembe a neve). Ebben olvastam, hogy ez az ember, aki szintén zsidó származású volt, jelentkezett Pongrác Gergelynél a forradalom sajtósa szerepére. Egy alkalommal a parlamentben ő is szóvá tette a forradalmi bizottságnak, hogy itt zsidókat gyilkolnak.
Pongrác válasza erre rövid és tömör volt:
– Nem zsidókat, hanem ÁVH-sokat!
Holger Hartland
2020-12-14 at 09:06
A tényfeltárás még rendben, a megírás módja már kevésbé. Túl szubjektív, túl szenvedélyes, mindenhol beleszövi a saját értelmezését és kommentárjait, és mindig a Popperrel szemben legrosszabbat feltételező változatot teszi meg igazságnak, akár névtelenül nyilatkozó “neves történészt” idézve. (Ha “neves”, akkor van neki neve, nem?) Annyira, hogy olvasóként már szinte védelmembe kellene, hogy vegyem ezt a komcsi kamuprofesszort, pedig nem szeretném. Nem is teszem. De ez a cikk így nem történetírás, hanem csak hergelés.
A komcsik bűneit fel kell tárni, és ilyen szempontból nagyon jó anyagok jelentek meg itt a PS-en, ezért is járok ide. De az ilyen “szenvedélyes igazságbeszéd”-stílusú szövegek fordítva sülnek el. A távolságtartó, szenvtelen, a negatív hőssel szemben akár viszonylag jóindulatú értelmezéseket is megengedő, elsősorban a tényeket ismertető, az ítéletet pedig az olvasóra bízó cikk nagyobbat ütne. Ahogy a mondás tartja, “a kevesebb néha több”.
Nonvideor
2020-12-14 at 05:04
A kommentek egy részéből úgy tűnik, sokan nem tudják, hogy ezt a tetűt már 10 éve elvitte a testvére, a sátán.
Nonvideor
2020-12-14 at 05:00
Theo!
NEM VOLT antiszemita jellege a forradalomnak.
Függetlenül attól, hogy a zsidó Rákosi hogy takarította el, akasztatta fel a szintén zsidó munkatársait . Hát persze ő nem volt antiszemita, csak a hatalmát féltette tőlük.
A kannibál kommunisták, akik felfalták egymást.
Miért, Gyurcsány mist mit csinál?!
Ő nem vodkát vedel rá, hanem minőségi viszkit.
Theo
2020-12-14 at 01:04
Amennyiben volt antiszemita jellege is a forradalomnak, a kerdes csak az, hogy vajon mi ok lehetett erre?
Amugy meg a felfokozott kivalasztottsag erzes olyan tipikus! Nem voltam kepes megtanulni? Dehogy, csak “nem erdekelt”. Engem, a nagy ot! Protekcioval tettek ide oda? Dehogy, csak “ott talaltam.magam”. ( a tobbiek meg a Gulagon) Budakeszin, Huvosvolgyben laktunk, persze szamunkra megurult villakban, mert nekunk az jar.
Rohadekok.
bl
2020-12-13 at 23:11
Nagyon jó cikk.
Királytigris
2020-12-13 at 23:04
“Popper, az ellenforradalmár: antiszemita provokációnak tartotta ötvenhatot, ezért gépfegyverrel védte a pártházat.”
Hát amit azok a disznók, mint ÁVH-sok, a magyar hazafiakkal műveltek, nem csodálkozom, hogy Popper összeszarta magát a félelemtől!
Gáspár Anette
2020-12-13 at 20:56
“Mint Berecz János, Pozsgay Imre, Konrád György és számtalan befutott, megfutatott ember.”
Árnyaljuk Pozsgay képét. Népi bal volt, és nagyon sokat köszönhetett nekik
a jobboldal, a határon túli magyarság. Neki volt lehetősége diplomáciai úton konspirálva segíteni és meg is tette. Ne keverjük ezek közé.
Talán Sebestyén Márta és számos magyar (!) értelmiségi is tudna erről mesélni.
Gáspár Anette
2020-12-13 at 20:47
” „Mert hogy a szülei neve is ott szerepelt…” [Mármint a listán.] Popper:
„Sőt, az enyém is, ami még nagyobb baj.
.
Ez még nagyobb tetű, mint hinné az ember.
Az, hogy esetleg őt lelövik, az nagyobb baj, mintha csak (!) a szüleit.
Micsoda sötét alja gazember volt ez.
gyozo2018
2020-12-13 at 20:38
“ott voltam a nép közt, amelyet szétlőttek. Nem találtam a helyemet. ”
Kár….
Gáspár Anette
2020-12-13 at 20:33
“a Lenin Intézetről nem találtam komolyabb tanulmányt,”
Később MSZMP Pártfőiskola volt a neve. A hirhedett Foxi-Maxi Egyetem.
De legyünk pontosak, hogy egészen az MSZMP megszűnéséig
a főiskolákon, egyetemeken kötelező volt a Tudományos Szocializmus
tantárgy. Aki nem vizsgázott, az nem kapott diplomát.
Része volt a Munkásmozgalom története, a Szocialista politikai gazdaságtan, a Kapitalista politikai gazdaságtan, Logika.
.
Aki főiskolai diplomával postgraduális képzésen továbbtanult az
egyetemen, annak nem kellett már vizsgáznia belőle. Beszámolók voltak és kollokvium. Szigorlat szerencsére nem volt.
.
A munkahelyi pártbizottság is delegált oda pártkádereket.
Az ideológiai továbbképzéseket a Balatoni és egyéb pártüdülőkben
tartották, kéthetes tanfolyamon.
A kerületi pártbizottságok előadói tanítottak ott is.
Még egy fontos adalék: 4 elemivel elvégezte a káder a pártiskolát,
és lett belőle akár miniszter is.
Viszont akinek megvolt a Foxi-Maxija, és mellé elvégzett egy pedagógiai tanfolyamot, jogot szerzett, hogy történelmet (!!!) tanítson az általános iskola 7-8. évfolyamán.
A szomszédom is így lett általános iskolai igazgató, a 80-as évek középig.
Gáspár Anette
2020-12-13 at 20:24
” megértette, miről is szólt a forradalom. Zabrálásról, mohóságról…”
.
És a szerinte antiszemita jellegéről!
A nyilasok és a koncentrációs táborokban is,
kivették, vagy kiverték a zsidók szájából az aranyfogakat.
Gyűjtötték.
Talán Soros is azt tette, amikor a nyilas keresztapja
segédeként a zsidó honfitársait fosztogatta.
(Post scr. Most is azt teszi, hiszen antiszemitákkal árasztja el Európát,
és nem érdekli, hogy mi lesz a zsidókkal. Sőt.)
.
Tehát az aljas jelszónak az aljas áthallása: “ezek itt körülöttünk antiszemiták”.
Ha igaz a mese, és nem ez a pacal agyú, pacalpofájú, hétpróbás gazember Popper költötte.
Gáspár Anette
2020-12-13 at 20:16
“Ehhez tudni kell, hogy semmi se akartam lenni.”
Ez sikerült is: egy hazaáruló nímand gazember.
gyozo2018
2020-12-13 at 20:14
“sohasem volt hajlandó elmenni a Szovjetunióba. Soha.””
Mert nem küldték vissza.
Vagy a kis Popperke nem tudott róla, hogy apuci hol
császkál.
gyozo2018
2020-12-13 at 20:12
“szemben az eurokommunistákkal, a francia, az olasz kommunistákkal…”
És lőn a 80-as évek, amikor visszajött az összes szházi,
Kis Jánossal és Hegedüs Zsuzsával együtt, egészen
jól kijött velük.
gyozo2018
2020-12-13 at 20:08
“A kapcsolatok fő anyaga a törődés.”
Halálba is “törődtek” sok százezer magyart.
Namond
2020-12-13 at 19:49
Hogy hiányzott/hiányzik máig a lusztrációs törvény!
Galamb
2020-12-13 at 19:21
Ezek a kókler sztár “pszichológusok” kivétel nélkül irgalmatlan nagy szélhámosok. A hölgyek mindennapokban felgyülemlett csalódását használják ki és mint valami 8ndiai guru mézet csöpögtetnek a füleikbe – jó pénzért.
Leopárd
2020-12-13 at 19:13
És sosem érik be kisebb feladatokkal-mindig az egész emberiség megmentése “érdekében” tevékenykednek-mondásuk-ideológiájuk szerint.Aztán Gyuri bácsi a játszma vége.
Leopárd
2020-12-13 at 19:11
A Popper-féle színtársulat mindig –elitnek-fantáziálta magát-most is-ők tudnak mindent jobban-a –krém krémje–aztán mindig államcsőd és mentális -katasztrófa a tevékenységük vége.Illetve Karácsony Gergely-a kirakat-ember.
hufi
2020-12-13 at 19:06
Tisztelt Mutant Pig!
Telesen egyetértek a hozzászólásával!
Amit felsorolt, az a jéghegy csúcsa. Amilyen aljasok ezek a “világmegváltók”, arról sok kötetnyi írás tanúskodik. Már ami megmaradt. Emlékszünk, nem olyan rég, amikor változott a rendszer, teherautószámra vitték az elvtársak a kompromittáló dokumentumaikat az angyalföldi, újpesti hőerőműbe -elégetni.
Micsoda hősies munka volt! De akkor már nem osztottak munka hőse kitüntetéseket az elvtársaknak.
kbandi1
2020-12-13 at 18:48
Miért gyilkoltak ezek a figurák magyar embereket? Gyanítom, magyarellenességük velük született, Kádár/Csermanek, Rákosi/Roth, Kun/Kohn, Horn, Popper, Apró/Klein, mind olyan jól visszhangzanak a sűrűben. Mindnek az volt a baja, hogy a lába elérte a földet, mert különben mennyivel egyszerűbb lett volna.
Vica
2020-12-13 at 18:04
Többen a házból beszélték ’56-os élményeiket: – A Szabadság-hídon átkelve, lelődözték az embereket a Gellért – hegyről,- elbújt aljas népirtók! Két ember jött a budai péktől, hónaljukkal fogva egy-egy kilóst. Csönd volt, síri csönd, mikor elhatározták, – elindulnak! Siettek. Édesanyám kifulladt, megállt. Az idegen férfi, pár lépéssel megelőzte, abban a pillanatban arcra bukott, folyt a vér. A meggörnyedés által menekült meg a golyózápor elől.
SpaceBug
2020-12-13 at 17:48
Kun Béla is megússza…itt a PS-en is.
Mutant Pig
2020-12-13 at 17:43
Kádár is megúszta. Popper is megúszta. Horn is megúszta. Biszku is megúszta. Magyar embereket gyilkoltak, magyar embereket kínoztak, heréket zúztak, körmöket tépkedtek, még a Mansfeld gyereket is felakasztották.
“Ha egy bűn büntetlenül marad, a világ kizökken. Ha a bosszú elmarad, az egek szégyenkezve néznek le ránk.” – 47 ronin (2013)
TS
2020-12-13 at 17:28
Mekkora egy retek volt ez…
Ehhez képest az igazi Trebitsch (érdemes utánanézni) egy kezdő.
PG
2020-12-13 at 17:28
Hányingerem van ettől a patkánytól!
Kun Béla
2020-12-13 at 17:20
Megint a mocsokról szól a PS! Köszi az infót!