Patyomkin Petike
Valószínűleg mindenki ismeri, hallotta már a „Patyomkin” kifejezést, ami eredetileg egy konkrét emberre utal. Tartsatok ki egy bekezdésen át, kedves olvasók, mindjárt rátérünk Jézus öccsére, Hung Hsziu-csüan-ra (2), bocs, Magyar Pétert akartam írni igazából, (magyarázat a cikk végén lábjegyzetben).
De nézzük gyorsan, hátha valaki még nem hallott róla: Grigorij Alekszandrovics Patyomkin egy orosz politikus, hadvezér és diplomata volt, II. Katalin cárnő kegyence és bizalmasa. Amikor a cárnő a Dnyeper folyó mellett, a mai Ukrajna területén utazott keresztül, egészen a Krím félszigetre, akkor a kormányzói pozíciót birtokló Patyomkin kamu-falvakat építtetett, azaz falusi házak homlokzatait húzta fel, a mögöttük álló valós épületek nélkül, illetve tüzeket is gyújtott ezekben a falvakban, mindezekkel bizonyítva a frissen meghódított területek gazdagságát és jólétét. A távolban elhaladó cárnő és népes nemzetközi kísérete menet közben nem tudta alaposan szemügyre venni az épületeket, így a szemfényvesztés sikeres volt. Állítólag amíg a cárnő aludt, az éj leple alatt időnként egy-egy falunyi embert át is vezényeltek egy következő helyszínre,, hogy ott is gyorsan összerakják a “díszleteket”.
Legalábbis így szól a történelmi anekdota; kutatók szerint valójában az egész csak legenda, de a kifejezés megragadt. A "Patyomkin-falu" kifejezés a modern korban a hazug propaganda, a látszateredmények és a kellemetlen tények elkendőzésének szinonimája lett. (Sokan például Patyomkin-olimpiának nevezték a 2008-as pekingi olimpiát, ahol valóban számos látványos hókuszpókuszt mutattak a világnak.)
A zsebmessiás a múlt héten a Magyar Szabadság Napja alkalmából szónokolt a Somló-hegy lábánál; ugyanott, ahol Antall József 34 évvel ezelőtt mondott beszédet, a szovjet csapatok kivonulása alkalmából. A szekta-hívők bárgyú mosolya és rajongása közepette (bugyikat tán nem dobáltak neki a színpadra a szépkorú rajongók, elvégre azért ő mégsem egy Backstreet Boy) megtartott beszéd kapcsán ugyanezen szektahívők nem fukarkodtak a szuperlatívuszokkal. Állítólag Antall József szellemisége született újjá (szegény valószínűleg forog a sírjában, amikor egy ilyen mondat elhangzik), és “nagyon jó hangulatú” volt a rendezvény.
Persze, volt fotózkodás, szelfizés, kézrázások, mi szem-szájnak ingere. Meg is lehetett érinteni a “mestert”. És mindenkihez volt egy kedves szava. Csakhogy ezek a szavak végig mesterkéltek, modorosak, megjátszottak voltak. Ez nem az ő stílusa, nem az ő közege. No, nem mintha Bütyök ne tudna őszinte is lenni. Amikor egy kisteherautó platóján állva Szamuelyként fenyegetőzik, az abszolút valós, őszinte. Az tényleg ő. Meg amikor nőket terrorizál, esetleg egy üres Xanax-dobozt tesz az éjjeliszekrényre, és ájultnak tetteti magát. Ezek a megnyilvánulások tényleg belőle jönnek. Amit viszont ezen a rendezvényen előadott, az egy nagy manír, egy nagy Patyomkin-performansz.
De a szemfényvesztésnek itt még nincs vége. Helyi rendezők, helyszínbiztosítók, akik munkájuk, üzleti tevékenységeik során a környékbeli falvak lakosságát névről, arcról, kiválóan ismerik, jelezték, hogy gyakorlatilag egyetlen ismerős arcot se láttak. A meglehetősen szellős tömeget ugyanis csupa “importált” ember tette ki. Valószínűleg a szokásos aktivista-kör, akik máskor is elkísérik a rendezvényeire, és többször le is buktak már, hogy mindenütt ugyanazok az emberek láthatók. Lehet, hogy most már kicsit ravaszabbak voltak, és friss arcokat hoztak, mondjuk, Győrből. Meg persze néhány izgága, celebkedő budapesti rajongó is megjelent. De a környék lakosságát láthatóan hidegen hagyta az Öszvér (2) személye.
Lábjegyzetek
1 Hung Hsziu-Csüan a harmadik gyerek volt a családban, és a kormányzati adminisztrációban szeretett volna elhelyezkedni. Bátyjaival ellentétben azonban nem volt kellően okos és tehetséges, és a szükséges vizsgákat nem sikerült letennie. Személyes ambíciói azonban nem ismertek határokat. Megálmodta, hogy felment a mennybe, ahol egy aranyszakállú öregemberrel találkozott, akit Istennel azonosított, önmagát pedig a (második) fiának, azaz Jézus öccsének gondolta. Alapított egy szektát, melynek élén elhatározta, hogy márpedig ő megmutatja, “hol lakik a kínaiak istene”, és ha a politikai rendszerben nem is sikerült neki a karrier, hát akkor most majd megdönti a rendszert, és ő úl a trónra. Szekta-hadseregével elfoglalta Nanking városát, ahol megalapította a Mennyei Királyságot. Végrehajtott gyakorlatilag egy téeszesítést is, az egyenlőség jegyében. Aztán elindultak az állam és a császár ellen. Lépésről lépésre… Így kezdődött 1850-ben a kínai Tajping-lázadás. A polgárháború 5 év után ért véget, és 20-30 millió áldozatot követelt.
2 Az Öszvér Isaac Asimov “Alapítvány” sorozatában, az eredeti trilógia második könyvében, az “Alapítvány és Birodalom”-ban szereplő karakter. Aki egy anomália, és a “pszichohistória” nem képes előre jelezni, így nem szerepel a galaxis következő ezer évét felvázoló Seldon-tervben, sőt, majdnem fel is borítja azt. A hipnotikus képességekkel rendelkező nárcisztikus pszichopata Öszvér végül saját hiúságának lesz az áldozata, és egy nála sokkal okosabb, profibb karakter legyőzi őt.