Megkéseltek? Szerencsés vagy, fel is robbanthattak volna
Lerója kegyeletét egy gyászoló a késelés helyszínén, az északnyugat-angliai Southportban 2024. július 30-án. Fotó: MTI/EPA/Adam Vaughan
Hiánypótló írásában elemezte a Telex, hogy miért terjed úgy Angliában, és úgy általában egész Nyugat-Európában a közterületeken, döntően tömegben elkövetett késelések száma, mint a pestis a XIV. században. Természetesen nem azért, mert a Nyugat több tízmillió húgyagyú, civilizálatlan, beilleszkedni egyáltalán nem akaró muszlimot hívott kontinensünkre, hanem azért, mert hiányoznak a hatékony kormányzati ifjúságvédelmi programok, a megkéseltek sem szimpatizálnak eléggé a késelőkkel, és hasonló baromságok. Reméljük, a Telex nem hagyja abba, és kiderülhet az is, hogy a megnyomorítottak megérdemelték, mert rasszisták, akinek ősei kizsákmányolták a most bökdösők felmenőit.
Öregecskedő generációm még emlékezhet arra a soha meg nem esett történetre, amikor egy szép napos délelőttön a Kreml udvarán focizó fiúk akaratlanul berúgták a lasztit Lenin dolgozószobájának nyitott ablakán, amitől persze megrémültek. Lenin azonban fogta a labdát, és visszaadta a srácoknak. Pedig közéjük is lövethetett volna. Az erre fogékonyak megmosolyogták a fiktív anekdotát, a kevésbé fogékonyak közül néhányan tudták: Lenin inkább a sortüzet választotta volna.
Lenin állítólagos jóságát – nem volt neki ilyen – vehette figyelembe a Telex, amikor azt kezdte el boncolgatni, hogy az utóbbi egy évtizedben miért követtek el harmincezer, azaz 30 000 késelést nyilvános helyeken az Egyesült Királyságban? Mi lehet annak a hátterében, hogy egy Angliában közlekedő vonat, busz, metró szinte már el sem éri az úti célját úgy, hogy valami barom ne akarná lemészárolni az utasokat? Miért kell együtt élnünk azzal, hogy Nyugat-Európában sorra szűnnek meg a karácsonyi vásárok, mert a bennszülöttek már rettegnek tömegbe verődni?
Kedves Olvasóink! Ha Önök Orbánra szavazó rasszisták, akkor azt hiszik, hogy a Nyugaton napi szinten álló támadások mögött az ellenőrizetlen, tömeges migráció áll. Önök abban hisznek, hogy a középkorban élő muszlimokat – pláne tömegesen – nem lehet sikeresen integrálni az őslakosok társadalmába. Csakhogy Önök, Kedves Rasszisták, nem beszélnek, nem értenek Újbeszélül. Szerencsénkre a Telexnél ismerik ezt a nyelvet, így meg is tudják magyarázni a jelenséget:
Az egyes szakértők és aktivisták által „járványnak” minősített jelenség mögött komplex okok állnak a megélhetési válságtól a kezeletlen mentális problémákon át a kormányzati ifjúságvédelmi programok leépítésééig. Ahogy minden negatív jelenségen, úgy a késeléseken is csak ront a közösségi média, ahol sokáig cenzúrázatlanul lehetett vagánykodni a késekkel, és az sem segít, hogy néhány kattintással bárki Krokodil Dundee-hoz méltó alkarhosszú kés tulajdonosává válhat.
Ha jól értjük, akkor a harmincezres számról nem is annyira az elkövetők, és az egymást szakmányban váltó, váltásonként egyre inkább sívó hülye politikusok tehetnek, hanem a társadalom. Meg talán a késelők meg nem értettsége. A bennszülöttek velük született rasszizmusa. Kár lenne, ha a Telex nem folytatná a jelenség bemutatását, mert akkor az is kiderülhetne, hogy a a harmincezer az csak egy szám, ami könnyen félreérthető, ugyanis ha jóeNberként vizsgáljuk a történteket, akkor jól látszik, hogy harmincezer jól elkülönült, elszigetelt esetről van szó. Teccikérteni?
A magyar modell
Ahogy egytől egyig elszigetelt esetről volt szó akkor is, amikor Magyarországon az maszopos-szadeszos kormányzatok alatt naponta vertek agyon, aláztak, gyilkoltak meg bestiálisan idős embereket vidéki településeken, hogy aztán elvigyenek tőlük egy fél kanna gázolajat, meg egy gázpalackot, amit eladtak a kocsmában. Nagy tudású libsi társadalommérnökeink – megérezve a helyzet tarthatatlan súlyosságát – bevezették a megélhetési bűnözés jogintézményét, így a rendőrséget is tehermentesítették a nyomozás terhe alól. A meggyilkolt áldozatok rosszkor voltak rossz helyen, amikor provokatív módon otthonaikban tartózkodtak. Emlékeztetnénk, hogy most ugyanezek a politikusok és számos esetben ivadékaik követelik a közmunka eltörlését és segélyezés visszavezetését. Tíz éve, amikor a migránscsorda átvonult Magyarországon, akkor ugyanezek mondták, hogy álprobléma.
A tomboló erőszak áldozatának lenni kivételes szerencse
No, de ne csak szomorkodjunk, olvassunk Telexet, és akkor megtudjuk azt is, hogy a Nyugaton pestis-szerűen terjedő erőszak tulajdonképpen egy nagy-nagy szerencse, ugyanis:
A késelések száma Európa- és világszerte is folyamatosan nő, azonban ez paradox módon részben egy másik oldalról pozitív tendenciának is köszönhető: egy ámokfutó vagy terrorista nehezen jut lőfegyverhez, mellyel összehasonlíthatatlanul véresebb mészárlásokat hajthatna végre. Az olyan országokban, ahol az állam vagy nem akarja (mint az Egyesült Államok), vagy akarja, de nem tudja (mint Brazília) szigorúan szabályozni a lőfegyverek vásárlását, tartását és viselését, ott az európai országokhoz képest a sokszorosára rúg a gyilkosságok száma. A lőfegyverek ugyanis nagyságrendekkel gyorsabb és halálosabb pusztítást képesek okozni, mint akár egy nagyobb méretű kés. Nem véletlen, hogy a lőfegyvertartást szigorúan szabályozó Nagy-Britanniában a késes támadások nagy számához alacsony gyilkossági ráta párosul – egymillió lakosra vetítve 8,5 –, miközben az Egyesült Államokban hatszor akkora.
Vagyis a helyzet lehetne sokkal rosszabb is, de Nyugat-Európának akkor szerencséje, hogy csak a tömeges késelések mindennaposak, nagyobb, robbantásos merényletek csak havonta fordulnak elő. A Telex meg is szólaltatott egy késharc mesterinstruktort is – de most tényleg, van ilyen???? – aki megnyugtatta a nincsmásikokat, hogy a késelők gyakran csak vaktában szurkálnak, ami tudatos védekezéssel többnyire kivédhető. Vagy nem, ha az áldozatok számát sem hagyjuk figyelmen kívül.
Mi, mucsaiak meg csak pislogunk itt a béke szigetén, mert nálunk a karácsonyi vásárokba ellátogatókat legfeljebb a szélhámos kofák húzzák le, attól nem kell tartaniuk, hogy őrültek késelnek a tömegben. Nálunk nem kell attól tartani, hogy Allahot dicsőítő barmok hajtanak a tömegbe, amíg társaik a bazilikában a szenteltvíz tartóba szarnak. Errefelé manapság már egy-egy Fradi-Újpest után sem kell újjáépíteni a Népligetet, mint a dicsőséges libsi időkben. Köszönhetjük mindezt annak a felismerésnek, hogy az ellenőrizetlen népvándorlás szükségszerűen tömeges tömeges erőszakkal jár. A nyugatiak közül egyre többen vannak tisztában ezzel, nem véletlenül kacsintgatnak sokan Magyarország felé.
