Odakint milliomosok járnak!
A Független Objektív Sajtó színe-java
Mint az ellenzéki őrkutyaság letéteményesei, kötelesek vagyunk felhívni a figyelmet a hatalom valódi természetére. A magyarpéteri kétharmados túlhatalom kegyelméből kegyencjáratozó propagandisták számára valójában egészen más a „luxus” és a „nyomor” jelentése, mint a hozzánk hasonló, egyszerű földi halandók számára.
A Karmelita fehér meszelt fala például luxus, a milliós fizetés pedig nyomor. Remélhetőleg végre mi, a meszelt fehér fal luxusában szocializálódott sajtómunkások is részesülünk az ellenzéki nyomorból. Ez tulajdonképpen jár nekünk a kétharmados leválthatatlan hatalommal szemben.
Őszintén szólva: megrendültünk a luxus hiányától
Mi eddig azt hittük, hogy ellenzéki újságírónak lenni afféle mártírsors. Hideg pince, reszkető kéz, félbevágott kifli, akadozó internet, szerkesztőségi értekezlet gyertyafény mellett, a sarokban pedig egy poszter, rajta a felirat: „Tarts ki, egyszer talán lesz Patreon.” Mi, akik eddig azt hittük, hogy az ellenzéki újságírás legfontosabb kellékei a morális fölény, a rossz kávé és a mindenszarizmus, most hirtelen megtudtuk: van ott személyi jellegű ráfordítás is. Közpénzből. Jó, amerikai meg brüsszeli közpénzből, de akkor is ér. Kormánysajtó, tök mindegy, hogy melyik kormányé. Képzeljük csak el: az ember reggel bemegy ellenzéki újságírónak, leül a gépéhez, és a fizetési papírja láttán újra és újra kénytelen szembenézni az elnyomás valódi természetével. A rendszer olyan kegyetlen, hogy még a bérjárulék is látszik a beszámolóban.
De hogy miről is van szó: vége van az adóbevallási szezonnak, és kijöttek a beszámolók. A 444-et és a Lakmuszt kiadó Magyar Jeti Zrt. saját bevallásuk szerint közel 1,8 milliárd forintos bevétellel zárta a 2025-ös évet. Ebből 1,3 milliárd árbevételként, 430 millió egyéb bevételként szerepelt. Ez volna az úgynevezett mikroadomány, ami jobban megvizsgálva makro: mindenféle uniós és Soros-szervezet adták össze. Arról nem beszélve, hogy a magyar hirdetési piacon egy 444-hez hasonló elérésű portál mikor kanalaz össze több mint egymilliárd forintnyi hirdetési pénzt.
És innen derül ki az is, hogy a Magyar Jetinél a járulékok nélküli bérköltség meghaladta az 1,078 milliárd forintot, és 74 alkalmazottra vetítve az átlagfizetés bruttó 1 214 897 forintra jön ki. Nyomor. Döbbenet. Izaura gyűjtést szervez a 444 felszabadítására.
Nem nézhetjük tétlenül, ahogy ellenzéki kollégáink ilyen embertelen körülmények között kénytelenek átvészelni a sajtószabadság mindennapjait!
Hogy valakinek bruttó 1,2 millió forintos átlagbér mellett kell megírnia, hogy megélhetési válság van, nem jut pénz már matcha lattéra se, nos, ehhez tényleg erős idegrendszer kell. Mi, megfáradt kormánypropagandisták ezért követeljük: hadd próbáljuk ki végre mi is, milyen nehéz ellenzéki újságírónak lenni.
Sőt, vállaljuk a nehezét is!
Készek vagyunk részt venni nemzetközi médiatréningeken, bármennyi lazacos szendvics és kaviár elfogyasztásával is járjon ez. Készek vagyunk olyan pályázati neveket kimondani, amelyekben legalább három angol szó szerepel egymás után. Mert mi eddig abban a hitben éltünk, hogy a propagandista a rendszer elkényeztetett gyermeke, az ellenzéki újságíró pedig az igazság rongyos köpenyű remetéje.
Persze félreértés ne essék: nem irigykedünk. A legkevésbé sem. Mi csak szakmai kíváncsiságból szeretnénk megismerni ezt a különös létformát. Azt a világot, ahol valaki egyszerre lehet elnyomott, független, pályázatilag finanszírozott, nemzetközileg hálózatosított és közben egészen versenyképesen megfizetett.
Nehéz lehet! De egyszer talán mi is elég bátrak leszünk hozzá.
