ötvenhat
„Nagy Imre elfutott. Mi nem futunk el” – Borvendég Zsuzsanna szívszorító beszéde a Halhatatlanok napjáról
Több olvasónk írt, hogy nagyon szeretnék elolvasni Borvendég Zsuzsannának azt a beszédét, amely november negyedikén hangzott el a Halhatatlanok napján. Értjük, miért. Egyszerre szép, megrázó és elgondolkodtató. Olyan írás, amelyet érdemes megmutatni a fiatalabbaknak is, hogy megértsék: miért nem mindenkié ötvenhat. Hogy mit is művelt Kádár ezzel az országgal és nemzettel a szabadságharc leverése után.
Emlékezzünk az embermentőkre: Haitsch Emil a Róbert Károly elmeosztályán bújtatta a forradalmárokat
November közepén, nagyjából két hét múlva megjelenik Ellopni a lelket, megtörni a testet című könyvem, amely egy tabutémáról, a politikai pszichiátriáról szól. Sötét ügyekről írtam, de azért vannak benne felemelőbb részletek is. Ebben a cikkben felvillantok egy történetet egy olyan orvosról, aki nem a „rossz”, hanem a „jó” oldalra állt. Haitsch Emil több ötvenhatos hőst bújtatott akkor, amikor ennek nagyon-nagyon komoly ára volt.
Kádár János kegyetlen bosszút állt barátjáért, Mező Imréért, aki a kitelepítések egyik kulcsfigurája volt
Kádár János nem a barátkozásban volt erős, hanem inkább politikustársai elárulásában. Egy embert engedett közel magához: Mező Imrét, aki az 1956. október 30-i Köztársaság téri összecsapás áldozata lett. Tóth Eszter Zsófia történész írásában annak járt utána, mit tudunk a két kommunista pártfunkcionárius barátságáról, milyen szerepet játszott Mező Imre a kitelepítésben és melyek voltak utolsó szavai. Nem a kommunizmust éltette, az tény.
Popper, az ellenforradalmár: antiszemita provokációnak tartotta ötvenhatot, ezért gépfegyverrel védte a pártházat
Popper Péter, a szeretet, a béke szellemi guruja valójában a huszadik század egyik nagy átverése. Előző cikkünkben megírtuk, hogyan került egy bűnbandába és hogyan mentette meg őt a Gerő Ernő fontos emberének számító apja a börtöntől. Most bemutatjuk az ÁVH-sok és szovjetek mellett harcoló katonát. Popper saját bevallása szerint antiszemita provokációnak, ellenforradalomnak látta ötvenhatot, de ez nem elég: a hatalom képviselőjeként gépfegyvert kért és kapott a rezsimtől, amellyel a forradalmárok ellen harcolt. Állítása szerint nem lőtt senkire. Egyik nagy tette az volt, hogy eltüntette azokat az iratokat a pártirodából, amelyek nehéz helyzetbe hozták volna őt és szüleit. Popper szerint a megtorlásban nem vett részt, mert nem hitte, hogy éppen rá van szüksége a szovjeteknek. Logikája mentén amúgy benne lett volna. Megkapta a hírhedt Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmet, amelyet jóbarátja, a pufajkás Horn Gyula is átvehetett. Popper még a kétezres években is szajkózta a kommunista propaganda hazugságát, például annak a katona-komisszár Sziklai Sándornak a felkoncolását, aki valójában magával és apósával végzett. Popper nyomában, 2.
„Megismertem a hazugságot a máig Népszavának hazudott Pártszavából” – Veszely Ferenc költő kalandos élete, 2. rész
A kommunizmus elévülhetetlen bűneinek, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc számos tragédiájának egyike az a tény, hogy a közel 200 ezer kivándorló honfitársunk között rengeteg nagyszerű hazafit és értékes embert is elveszítettünk. Nem csupán a szabadság veszett tehát el, de azon nemzettársaink egy jelentős hányada is, akik azokban a csodálatos forradalmi napokban ott voltak a barikádokon, azok jó oldalán. Klasszikus példája a fentieknek a kanadai Kamloopsban élő Veszely Ferenc költő, író, műfordító, aki több, mint 63 éve, 1957 elején kényszerült elhagyni hazáját. A csodálatos személyiségű forradalmár sokkal több, mint pusztán költő. Mély bölcsességéért, az emigrációban is megőrzött rendíthetetlen magyarságtudatáért és több évtizedes tanári pályájáért egyaránt méltó az elismerésre. Élettörténete pedig – a fentiek okán – érdemes a bemutatásra, jóllehet, a teljességet megmutatni esetében messze túlfeszítené írásunk kereteit, ezért beszélgetésünk során kizárólag csak a legfontosabbakat próbáltuk meg felidézni. Második rész.
Böjte Csaba: Jó, hogy ma már nem a Securitate végzi a műkritikát – Édesapja négy évet ült egy ötvenhatos versért (PS-interjú)
„Imádkozzunk azért, hogy soha, senkit hitéért, világnézetéért, vallási, nemzeti identitásáért ne üldözzenek!” – mondta portálunknak Böjte Csaba, a köztiszteletben álló ferences szerzetes. Kevesen tudják, hogy Böjte Csaba édesapját egy forradalmi verséért bebörtönözték Romániában, és tulajdonképpen az ott átélt szenvedésekbe halt bele. Édesanyját arra akarták kényszeríteni, hogy megtagadja a férjét, de ezt nem tette meg. Böjte Csaba elküldte édesapja egyik ötvenhatos versét, amivel kivívta Ceaușescuék haragját.
A népmesei hős, aki túljárt Kádár pribékjeinek az eszén – Hat évig bujkált egy veremben a kesztölci forradalmár
Hat évig bujkált a konyhája alatti gödörben Simonek Lukács, a kesztölci forradalmár. Simonek története olyan, akár egy népmese. Azt mondta, „nem volt ő egy Monte Christo, de a katonák hajszállal butábbak voltak őnála”. Simonek volt a község vezetője a forradalomban, és amikor el akarták kapni, azt mondta, még bemegy a családjától elköszönni. Aztán elszökött, bujkált, túljárt Kádár pribékjeinek az eszén. Tóth Eszter Zsófia történész írása.
„A kocsmai késelők menekültek el elsőként a barikádokról” – Az ’56-os emigráns Veszely Ferenc páratlan élettörténete
A kommunizmus elévülhetetlen bűneinek, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc számos tragédiájának egyike az a tény, hogy a közel 200 000 kivándorló honfitársunk között rengeteg nagyszerű hazafit és értékes embert is elveszítettünk. Nem csupán a szabadság veszett tehát el, de azon nemzettársaink egy jelentős hányada is, akik azokban a csodálatos forradalmi napokban ott voltak a barikádokon, azok jó oldalán. Klasszikus példája a fentieknek a kanadai Kamloopsban élő Veszely Ferenc költő, író, műfordító, aki több, mint 63 éve, 1957 elején kényszerült elhagyni hazáját. A csodálatos személyiségű forradalmár sokkal több, mint pusztán költő. Mély bölcsességéért, az emigrációban is megőrzött rendíthetetlen magyarságtudatáért és több évtizedes tanári pályájáért egyaránt méltó az elismerésre. Élettörténete pedig, a fentiek okán, érdemes a bemutatásra, jóllehet, a teljességet megmutatni esetében messze túlfeszítené írásunk kereteit, ezért beszélgetésünk során kizárólag csak a legfontosabbakat próbáltuk meg felidézni. Első rész.Ajánljuk még