Emlékezzünk az embermentőkre: Haitsch Emil a Róbert Károly elmeosztályán bújtatta a forradalmárokat
November közepén, nagyjából két hét múlva megjelenik Ellopni a lelket, megtörni a testet című könyvem, amely egy tabutémáról, a politikai pszichiátriáról szól. Sötét ügyekről írtam, de azért vannak benne felemelőbb részletek is. Ebben a cikkben felvillantok egy történetet egy olyan orvosról, aki nem a „rossz”, hanem a „jó” oldalra állt. Haitsch Emil több ötvenhatos hőst bújtatott akkor, amikor ennek nagyon-nagyon komoly ára volt.
„Tűz söpör utcákon végig / Éj vörös szőnyegként / Egy őrült bika eltévedt / Mint egy tank jön felénk // Ó testvér / A golyó utolér / A golyó utolér / Testvér / Űz ezer lövedék // Ó testvér / Nincs sehol menedék / Nincs sehol menedék / Ó, testvér / Nincs sehol menedék /Nincs sehol menedék” (Hobo Földes László: Adj menedéket)
Bár az ötvenhatos szabadságharc leverése után a Munkástanácsok még kitartottak, és sokáig úgy tűnt, hogy Márciusban Újra Kezdjük, végül minden elcsendesedett. 1957 tavaszán üzenetértékű, tömeges május elsejei felvonulást szervezett a hatalom; ekkor már zavartalanul zakatolt a Kádár János vezette megtorlógépezet.
A társadalmat hallgatásra, a fegyvert rejtegetők és szabadságharcosok feljelentésére, forradalmárvadászatra ítélték, így még inkább tisztelnünk kell azokat, akik nem voltak hajlandóak együttműködni. Azokat, akik nem tudták, vagy nem akarták elhagyni az országot, és itt szálltak szembe az elnyomással. A pszichiáterek, pszichológusok között is voltak meg nem alkuvók, akik karrierjüket, szabadságukat kockáztatva menedéket adtak az üldözötteknek, a betegek közé rejtették a célpontokat. Köztük újságírókat.
Obersovszky Gyula 1956. október 25-étől szerkesztette az Igazság című lapot, amely a forradalom alatt mindvégig megjelent. Kádárék hatalomátvétele után Obersovszkyék az Élünk című illegális lapot indították el, decemberben letartóztatták őket, őt 1957 áprilisában három évre ítélték. Három hónappal később ezt az ítéletet a Radó-tanács halálbüntetésre módosította, de miután az újságírók ügyében nemzetközi tiltakozás indult, a Kádár-rezsim kénytelen volt meghátrálni. Végül életfogytiglanit kaptak.
De nem mindenkit fogtak el akkor.
Obersovszkyék egyik társát, Derzsi Sándor költő-újságírót csak 1958 tavaszán tudták letartóztatni, miután több mint egy évig a Róbert Károly körúti kórházban rejtőzött. Bár a következő jelentésből látjuk, hogy az állambiztonság legkésőbb 1957 márciusában megkapta erről az első jelzést, nem siette el az intézkedést, hanem felgöngyölítette az ügyet.
A kórházban bujkáló Derzsi Sándorra Kristó Nagy István kritikus hívta fel a figyelmet, aki „Juhász Lajos” fedőnéven szorgalmas ügynökként munkálkodott:
„<...><1975.> III. 16-án <...> »Délibáb« espressó
Legfőbb védnőke egy főorvos /:tanár:/, aki itt elhelyezte, s biztosította, hogy akár hónapokig teljes biztonságban maradhat. D. S. saját nevén szerepel, de neve nem található a betegek ellenőrizhető listáján.
Felesége, éppen a »főorvos« biztosítása alapján, mint más beteglátogató családtagok, időnként fel is szokta keresni. Ezt ő /:S. I.:/ veszedelmesnek tartja, de meg nem akadályozhatja. Sajnos D. S. felelőtlen, nem tud nyugton maradni, bár nem volna szabad, kijár a városba és más ostobaságokat is csinál. Egész helyzete, környezete idegesíti, s lassan valósággal felőrlődik.
Külföldre szökni nem akar, a rendőrségen jelentkezni sem, annál is inkább, mert tart attól, hogy nemcsak a Gáli-Obersovszky ügyből kifolyólag /:az Élünk 2. számának szerkesztése:/ de az Írószövetségben hagyott írásai /:Erdei referátumának egy része stb.:/ alapján is kereshették.
Ez utóbbi egyébként nem csak a saját véleménye. D. ügyéről Tamási Áron is ezt mondotta. Tehát az Obersovszkyék tárgyalásának befejeztével sem tanácsos előjönnie.
A bujkálás azonban sok izgalommal jár. Március 2-án szombaton az intézetben karhatalmisták folytattak kutatást, állítólag fegyvereket kerestek, de nem lehetetlen, hogy éppen Derzsit, vagy általában elrejtőzött személyeket, sőt az sincs egészen kizárva, hogy fel is ismerték, csak egyenlőre békében hagyják. <...> a főorvos megnyugtatta <...> Ha a legrosszabb bekövetkeznék, hogy t. i. D.-t felfedezik, ő még akkor is meg tudná menteni azzal, hogy úgy állítja be, mint aki valóban idegbeteg, kezelésre szorult és szorul. S. Derzsi idegállapota olyan, hogy ezt eléggé könnyű valószínűsíteni. <...>
Megjegyzés: Derzsi Sándor az Obeszovszky <így írták> ügyben mélyen érintett. Már megállapítottuk, hogy
Az állambiztonság a jelentés után derítette fel, hogy a Róbert Károly elmeosztályán a tekintélyes és közkedvelt igazgató, Haitsch Emil támogatásával több forradalmárt, üldözött embert bújtattak. Elkezdődött a titkos nyomozás, és találtak is egy megfelelő, alkalmazhatónak vélt célszemélyt, Komlós Éva „al-orvost”, akit 1958 januárjában beszerveztek.
Derzsi Sándornak innentől fogva már nem volt esélye. Letartóztatták, majd elítélték, s mivel kiszabadulása után sem hagyott fel az ellenállással, végig üldözték és megfigyelték. De erről bővebben a könyvemben.
Amely megjelenik november közepén, de már most előrendelhető:
https://www.libri.hu/konyv/mezo_gabor.ellopni-a-lelket-megtorni-a-testet.html
Folytatjuk.
