Még mindig velünk van, még mindig példát mutat – Pákh Tibor, aki leleplezte az impexeket, majd az összes hóhért és megtorló-szakembert túlélte
Szombaton beszédet tartott Budakeszin Pákh Tibor. Kilencvenhét évesen. Ő a Megtörhetetlen. A csoda. Az, hogy itt van és ötvenhatról beszélhet, már önmagában is hihetetlen. S hogy ezt éles elmével teszi – ő maga a gondviseléssel, Istennel, a hitével magyarázza.
Az egyik legfelemelőbb dokumentum, amit olvastam az a kihallgatási jegyzőkönyv, amely 1960. november 11-én készült. Az ötvenhatot követő kegyetlen megtorlás esztendeiben járunk, elképzelhetetlen bátorság és erő kellett ahhoz, hogy valaki kitartson a vallatók előtt és ne dobjon fel senkit önmagán kívül.
„<...> KÉRDÉS: Ki az a személy, aki Önnek a levelet illegálisan kijuttatta az országból?
FELELET: Nem vagyok hajlandó arról a személyről beszélni, aki a leveleimet illegálisan kijuttatta az országból. Az illető személynek szavam adtam, hogy nevéről soha senki előtt nem teszek említést és én az adott szavam tartom.”
Ugyanez a jelenet megismétlődött a kilencedik kihallgatáson is:
„KÉRDÉS: Nyilatkozzon, hogy mikor és kitől kapta meg a fenti jelentést!
FELELET: <…> Arról, hogy kitől kaptam meg az ENSZ. ötös bizottságának jelentését, nem vagyok hajlandó nyilatkozni.”
Majd újra:
„KÉRDÉS: Mégegyszer felszólítom, hogy nevezze meg, hogy kitől kapta meg az ENSZ ötös bizottságának jelentését a »magyar ügyről«, hol tartotta és kinek adta tovább?
FELELET: Ismételten kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó megnevezni, hogy kitől kaptam meg az ENSZ ötös bizottságának jelentését, azt sem, hogy hol tartottam és azt sem, hogy hová tettem.
KÖZLÉS: Közlöm, hogyha nem hajlandó válaszolni a feltett kérdésekre, akkor a védekezési jogától fosztja meg magát a későbbiek során!
FELELET: A közlést tudomásul vettem és ismét kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó beszélni arról, hogy kitől kaptam, hol tartottam és hová tettem az ENSZ ötös bizottságának a »magyar ügyben« készített jelentését.
Kihallgatását megszakítom!”
Kihallgatását megszakítom! – így, felkiáltójellel. Máig érezzük a vallató dühét és zavarát, hogy ez az ember, ez a jogász nem hajlandó megtörni. S nemcsak nem hajlandó megtörni, de ellenállása is elegáns, nem lehet vele mit kezdeni.
Pedig próbálkoztak becsülettel. Először a Gulágon. Túlélte, hazajött. Aztán kisemmizték a családot. Felállt abból is. Ötvenhatban meglőtték. Felépült. Nem hagyta abba a „lázadást”. Olyan leleplező dokumentumokat juttatott el Nyugatra, amely a bolsevik rendszer legféltettebb titkairól szólt. Például az impexekről, amelyekről a legtöbben azt sem tudták, mit jelent.
Egy viccel kezdte
„Van egy tréfa, amelyet nagyon jól ismernek az orosz gyarmatokon, mi a COMECON?
<...> Hogy szemléltessük az idegen valuta fontosságát, nézzük csak meg a következő esetet. Néhány évvel ezelőtt Oroszországnak szüksége volt ólom-akkumulátorokra. A bateriákat megrendelték Magyarországon, mint nagyon sürgős. A magyar ipar nem volt képes e szükséges akkumulátorokat legyártani, mert tervgazdaság mellett a termelési terveket egész évre készítik, és nem képesek olyan rugalmasságra, mint ilyen váratlan megrendelések. De a fő akadály az ólom hiánya volt. A Magyar Tervhivatal ezáltal kényszerítve volt, hogy megvegye az akkumulátorokat külföldről. Az ELEKTRO-IMPEX Külkereskedelmi Társaság lett megbízva ez akkumulátorok beszerzésével. Találtak egy Svéd céget, aki kész volt azonnali szállításra, de csak szabad dollárok ellenében.
Így az összes külkereskedelmi vállalatoknak el kellett adniok áruikat olcsón, áron alul, hogy dollárokat szerezzenek, amelyekkel megfizessék a bateriákat, melyeket az oroszok rendeltek.
Az ilyen tranzakciót Oroszország rubelekkel fizeti, az orosz hivatalos katalógus ár szerint. Ez Magyarországnak olyan nagy veszteséget okozott, hogy végeredményben minden rubel 40-50 Ft-ba kerül, vagyis drágább volt, mint a dollár. A statisztikában ez az eset, mint egy dupla nyereség jelentkezett, mert Magyarország árukat exportált a nyugati államoknak és azután akkumulátorokat szállított Oroszországnak, amelyek nem is kerültek Magyarországba.”
Egyetlen egy példával tökéletesen szemléltette Magyarország akkori kirablását, hogy hogyan bánt „gyarmataival” a Szovjetunió. A dokumentumot Nyugatra küldte, nyilván nem tudhatta, hogy a nyugati országok vezetései pontosan tisztában voltak a helyzettel. Már régen mentek azok a külkereskedelmi ügyletek, amelyekben az ex-nácik ugyanúgy részt vettek, ahogyan a korábban általuk üldözött kommunisták. Elsősorban Borvendég Zsuzsanna kutatásainak hála a múltnak ezt a szeletét egyre jobban ismerjük. Mégis: olvassuk újra a szövegét és gondoljuk már át, mennyire átlátta Pákh Tibor már az ötvenes évek végén az egészet. Ennél kényesebb dokumentum, leleplezés nemigen létezhetett. Érteni véljük, miért igyekeztek a papírokat és szerzőjüket is elsüllyeszteni.
Börtön, éhségsztrájk, tiltakozás, elektrosokk, szabadon engedés, megfigyelés, állambiztonsági vegzálás – Pákh Tibornak mindenből kijutott. Mégsem adta fel az ellenállást. Legenda lett – igaz, nem mindenki szemében.
Néhány napja írta a néhai Krassó György élettársa, Háy Ágnes az oldalamra a következő mondatot:
„Krassó már 1981-ben szakított a későbbi SZDSZ csoporttal, mert nem álltak ki Pákh Tibor mellett”.
Láttam ennek nyomait én is. Szép történet ez is. Adott egy csoport, amely zászlajára tűzte az üldözöttek segítését. A Beszélő több komoly cikket írt a politikai pszichiátriáról, azokról az áldozatokról, akiket antikommunizmusuk miatt elmeosztályokra kerültek. Ezt senki nem veheti el. Adott egy ember, egy valódi ellenálló, aki kiáll a lengyelek mellett 1981-ben. Elveszik az útlevelét, ezért éhségsztrájkolni kezd. Aztán Lipótra viszik, ahol erőszakkal etetik. Krassó Györgyék belógnak és interjút készítenek vele. Leadja a Szabad Európa Rádió. Győzelem!
Vagy mégsem? Hiszen a csoport – illetve annak néhány vezető tagja – nem áll ki Pákh mellett. De miért nem? Sejtéseink lehetnek. Pákh Tibor közismerten Mindszenty József hercegprímás híve volt. Ezt hangoztatta is. Konzervatív volt, régimódi polgár. Máshonnan jött mint ők. És valódi antikommunista volt. Ahogyan például Krassó is. Akit persze nemigen lehetne se konzervatívnak, se régimódinak nevezni.
Utólag azért minden összeáll. Ahogyan ők ketten Lipóton. Krassó és Pákh. Két teljesen máshonnan érkezett antikommunista.
Miért is álltak volna ki Pákh Tibor mellett a butikosok? A kommunizmus, bolsevizmus, internacionalizmus örök reformerei? Az ifjú gárda. Hát persze, hogy nem álltak ki.
Nem is kellett. Pákh Tibor nem kérte. Kiálltak mellette elegen. Hős volt és legenda lett, még akkor is, ha a nevét még mindig túl kevesen ismerik. Túlélte az összes hóhért, túlélte a kínzóit, az elítélőit, az üldözőit. Mondtam, isteni csoda ő.
Mert néhány embert nem lehet sem meggyőzni, sem megvenni, sem megtörni. Fáklyákként világítanak a sötétségben. Mi meg erőt meríthetünk belőlük. A fényükből. Hogy ne féljünk. Soha ne féljünk.
