Pesti Srácok

A KGB meleg áldozatai, avagy a szovjet titkosszolgálat tökélyre fejlesztett szexcsapdái

A KGB meleg áldozatai, avagy a szovjet titkosszolgálat tökélyre fejlesztett szexcsapdái

A titkosszolgálatok, különösen a KGB mindig épített a homoszexuális célpontok megzsarolására. Történelmi példákat mutatunk, mikor mit értek el. A brit tengerészeti attasét éppen egy hasonló szexpartival kapták el. Az FBI legendás főnökét, Hoovert meg éppen kitalált melegségével próbálta lejáratni a szovjet propaganda.

Alapvetés, hogy a titkosszolgálatok a homoszexualitást mindig a kihasználható emberi gyengék között tartották számon. A KGB pedig nemcsak az egyik legnagyobb, de az egyik leghatékonyabb titkosszolgálatok egyike volt. Az 1938-ban Nyugatra szökött KGB-s, Alekszander Orlov A szovjet hírszerzés elmélete és gyakorlata című dolgozatában írtak ijesztően rímelnek napjaink történéseire:

PestiSracok facebook image

A szovjet hírszerzőtiszteket meglepte a homoszexuálisok közötti kölcsönös figyelmesség és lojalitás – írja Orlov.

A hidegháború idején számos ügynököt sikerült beszervezniük szexuális irányultsága kihasználásával. A veszéllyel természetesen a nyugati államok is tisztában voltak. Az Egyesült Államokban Joseph McCarthy szenátor kommunistaellenes hadjárata a meleg tisztségviselőket is célba vette, összekapcsolva a homoszexualitást a szovjetszimpátiával és az aknamunkával. Az FBI főnöke, J. Edgar Hoover ügynöksége meleg kormányalkalmazottak tucatjait hallgatta ki. Eisenhower amerikai elnök 1953-ban rendeletben biztonsági kockázatnak nyilvánította a melegeket. Hoovert egyébként részben a szovjetek propagandája miatt sokan szintén melegnek tartják.

A szovjetek egyenesen azt terjesztették róla, hogy – mivel nem elégedett meg az az FBI-jal – a CIA-t és a Külügyminisztériumot is melegekkel akarta telerakni.

Csapda a brit attasénak

1955-ben a KGB egy John Vassall nevű brit tengerészeti attasénak állított csapdát. Amikor Vassall 1954-ben elfoglalta új szolgálati helyét a moszkvai brit követségen, barátságot kötött egy ottani tolmáccsal, Zigmund Mihailszkijjal.

Az új „barát” az akkor 30 éves Vassallt elhívta egy étterem különtermében tartandó partira, ahová csak férfiak voltak meghívva. Vassall későbbi vallomásában elmondta, hogy számos ital után a „vendégek” sorban kezdték levenni zakójukat. A megvilágítás nagyon erős volt. Neki is segítettek megválni ruhadarabjaitól, majd a sarokban álló díványon több férfi ruhátlanul mellé feküdt. Kompromittáló tevékenységre is sor került, amiről az egyik jelenlévő fényképeket készített.

Vassall-lal ezután KGB-ügynökök vették fel a kapcsolatot, és megfenyegették, hogy elveszítheti diplomáciai védettségét, mivel megsértette a homoszexuális cselekményeket tiltó szovjet törvényeket. Vassall ezután kettős életet élt: hét éven keresztül adott át titkos katonai iratokat a szovjeteknek, többek között torpedók és tengeralattjárók elleni felderítőeszközök leírását. 1962-ben letartóztatták, 18 évre ítélték, 1996-ban halt meg.

egyik első hálózati cikkünkben az állambiztonság szexcsapdás ügyeit és ismeretlen ügynökeit jártuk körül – a szerk.>

„Honnan ismerszik meg a homo?”

1963-ban a brit Daily Mirror „Honnan ismerszik meg a homo” címmel tett közzé cikket, a biztonsági szolgálattal együttműködve. Az MI5 (kémelhárítás és belbiztonság egyben) sugallatára született listában a ringó járás, a legújabb divatnak megfelelő nyakkendőcsomó és a természetellenesen szoros kötődés az édesanyához voltak az intő jelek. Ez a ma otrombának számító kéretlen tanács Vassall ügye miatt került a lapba. Mint az újság szerzője írta, a melegek de facto biztonsági kockázatot jelentenek: „Én nem bíznám rájuk az én titkaimat”.

Mivel a jog semmilyen védelmet nem adott a melegeknek, könnyen zsarolhatónak tartották őket. Természetesen ebben megnyilvánult a kettős mérce is, hiszen a heteroszexualitás sem jelentett védelmet a csapdákkal vagy a zsarolással szemben.

John Profumo brit hadügyminiszter szeretőjéről, a 19 éves „modellről”, Christine Keelerről 1963-ban kiderült, hogy a szovjet tengerészeti attasét is frekventálja. Profumónak le kellett mondania mind kormány-, mind parlamenti tisztségeiről.

Christopher Andrews hivatalosan jóváhagyott, az MI5 történetéről írott könyvében úgy adja vissza az 1951-es álláspontot, hogy a melegeket a köztisztviselői állás betöltésénél „a társadalmi környezethez rosszul alkalmazkodónak”, „labilis jelleműnek” és zsarolhatónak kell tekinteni. Ennek ellenére a szolgálat nem tette magáévá a Kincstárnak (gyakorlatilag pénzügyminisztérium) azt a követelményét, hogy az átvilágítást igénylő munkaköröket semmiképpen ne tölthessék be.

Csak a diszkréciót tartották nélkülözhetetlennek. A gyakorlatban azonban 1991-ig tiltották a felvételüket a többi titkosszolgálathoz is. Jellemző a meleg hírszerzési alkalmazottakkal szembeni bánásmódra Alan Turing, a számítástechnika úttörőjének esete, akinek elévülhetetlenek az érdemei a II. világháborús német kódok feltörésében. 1952-ben megvádolták homoszexualitása miatt, és kémiai kasztrációra ítélték. Turing öngyilkos lett.

A homoszexualitás 1967-es dekriminalizálásával Nagy-Britanniában megszűnt a zsarolhatóság lehetősége.

Belehalt súlyos alkoholizmusába

Ismert még két tengerészgyalogos ügye, akik a moszkvai amerikai nagykövetség őrzését látták el. Őket 1951–52-ben, illetve 1953–54-ben szerveztek be, miután lefényképezték őket egy férfi KGB-ügynökkel. Nem ismeretes, milyen titkokat adtak át.

Tragikus sors jutott Jeremy Wolfendennek, aki a Daily Telegraph moszkvai tudósítója volt. A KGB lefényképezte homoszexuális aktus közben. A férfi mindent jelentett az illetékeseknek. Az MI6 (a britek külföldi hírszerzése) kettős ügynökként akarta használni. Wolfenden az italhoz menekült, és 1965-ben, 31 évesen belehalt súlyos alkoholizmusába.

A KGB nem riadt vissza az amerikai elnökválasztás befolyásolásától sem. 1976-ban Henry „Scoop” Jackson szenátornak, a Szovjetunió esküdt ellenfelének jó esélye nyílt elnyerni a Demokrata Párt elnökjelöltségét.

Ennek elkerülése érdekében az volt a KGB egyik titkos intézkedése, hogy az FBI nevében hamisított leveleket küldtek a fontosabb újságoknak és újságíróknak, amelyekben azt állították, hogy Jackson titkolja homoszexualitását. Miután Jackson kampánya sikertelensége miatt kiesett a versenyből, a KGB fenntartotta a dezinformációs műveleteit, nehogy valaha újra esélyes elnökjelölt legyen.

Ma a CIA nyíltan ünnepli LMBT-tagjait, és az MI5-öt a Stonewall nevű érdekvédelmi szervezet az ország egyik legbefogadóbb munkaadójának tartja.

Források:
https://www.wbur.org/cognoscenti/2017/01/10/vladimir-putin-donald-trump-mark-kramer
https://www.independent.co.uk/news/uk/this-britain/secrets-revealed-gay-honey-trap-made-spy-vassall-6096771.html
https://www.bbc.com/news/magazine-35360172
https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1987-04-21-mn-368-story.html
https://rallamajoop.livejournal.com/129234.html

Vezető kép: John Vassal, BBC.com

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.