Két nem van. Kész, pont. Olyan axióma ez, mint az anya női, az apa férfiúi mivolta. Amikor valaki terhes, azt kérdezzük: kislány vagy kisfiú? Nem sorolunk fel kilencvenegy további opciót. Az apák a fiaiknak azt tanítják: a lányokat nem bántjuk, a nőkkel tisztelettel kell bánni. És ez így van jól. Természetesen, a kölcsönös tisztelet mindkét (igen, kettő) nem képviselőit megilleti, azonban, amikor egy férfi a fizikai erejét fitogtatja egy nővel szemben, az legalább olyan bátor dolog, mint egy siketnéma embert kihívni egy karaokeversenyre (vagy egy újévi videóban kiparodizálni Weisz Fannit).
Ezekből az alapvetésekből, illetve a XIX. század végi, XX. századi eleji kitartó szüfrazsett-küzdelmekből következett, hogy az 1900-as olimpián már nők is részt vettek, konkrétan 22-en, de természetesen a férfiaktól külön versenyeztek, ahogy ez máig történik. És miért van így? A nők érdeke és a józan ész védelme miatt. Úgy tűnik, a novemberben megválasztott amerikai elnök egyikkel sincs jóban. Joe Biden megfogadta a támogatóinak, hogy hivatalának első napján el fogja kezdeni a két nem bármilyen jogi elismerésének a megszüntetését, a transzneműeket támogató politika és ilyen irányelvek elfogadása útján. Prosperáló jövő Amerika számára…
Biden egy éve a következőt posztolta a Twitterre (arra a fórumra, amelyen akkor még Donald Trump is aktív lehetett, a totális online diktatúra korszaka előtt):
Beszéljünk világosan: a transzneműek egyenjogúsága korunk civiljogi kérdése. Nincs helye kompromisszumnak, ha alapvető emberi jogokról van szó.
Az elnökjelölt a koronavírus járvány hajnalán deklarálta, hogy számára mi korunk legfőbb problémája: a transzneműek helyzete. Biden a kampányoldalán tett ígéretet: első hivatali napján visszaállítja az Obama–Biden-irányelvet, amit a Trump–Pence-adminisztráció vont vissza, és amely lehetővé teszi a transznemű diákok számára a „képzelt nemük” (saját fordítás, az eredeti angol szövegben: gender) szerinti részvételt a sportban, és az ennek megfelelő zuhanyzó- és öltözőhasználatot. Utasítani fogja az oktatási tárcát, hogy mielőbb szerezzenek érvényt az irányelvnek, és vizsgáljanak ki minden jogsértést, amit a transznemű tanulók sérelmére követnek el.
Végül is, amíg ezzel foglalkoznak, addig is elterelik a gyanút a vélhetően (!) elcsalt novemberi választásról, a BLM- és Antifa-tüntetők által okozott károkról, a valós társadalmi problémákról és a techóriások fokozott hatalomátvételéről. A lényeg, hogy mostantól a fiú is bemehet a lányokhoz zuhanyozni a tornatermekben, újabb hiánypótló jogalkotásnak lehetünk szemtanúi. Októberben Biden támogatást nyújtott orvosi kezelésekhez is olyan gyermekek számára, akik a nemi diszfória néven ismert pszichés rendellenességben szenvednek (már amennyiben létezik egyáltalán ilyen). Egy beszédében elmondta, hogy a nyolcéves gyerekeknek meg kell engedni, hogy eldöntsék, transzneműek-e.
Semmi diszkriminációt nem engedhetünk meg
– jelentette ki az aluszékony politikus. Biden megígérte továbbá, hogy első 100 napjában hatályba lépteti az egyenlőségi törvényt, amely intézkedés megszünteti a két nem szövetségi elismerését. Magyarul: végérvényesen is elindul az abnormalitás lejtőjén. Nancy Pelosi demokrata házelnök már megtette az első lépést az egyenlőségi törvény elfogadásához a házszabály módosításával, amit eltörli az „anya, apa, lánya, fia” kifejezéseket azon az alapon, hogy azok nem gendersemlegesek, hanem a férfi és női nemre utalnak.
Kamala Harris az USA első nőnemű alelnöke lesz ma. Habár ez, mármint a „nőnemű” és az „alelnök” is változhat még ezekben a különös időkben. Még simán lehet belőle az első transznemű elnök is, ha úgy dönt. Fotó: MTI/AP/Matt Slocum
Nos, ha világosak akarunk lenni, akkor meg kell tennünk azt a – többség számára véleményem szerint egyértelmű – megállapítást, miszerint, ahogy a Black Lives Matter-mozgalom nem a feketékért, úgy ez a nagy egyenlőségért (a normalitással) vívott csata sem az egyenjogúság megteremtéséért folyik. Az ugyanis már hosszú évek óta fennáll a nyugati társadalmakban. A sportokban eltörölni a női és férfi számokat egyenlő a nők elnyomásával, ami ellen elméletileg a balliberális oldal foggal-körömmel küzd. Ugyanis lássuk be: egyetlen férfire sem jelentene veszélyt, ha a szebbik nem képviselői közöttük indulnának el, a hölgyek esélyei viszont szinte nullára csökkennének, ha a magukat nőnek nevező, valójában elvitathatatlanul hímnemű aranyérem-aspiránsok a női mezőnyben sorakoznának fel. Nem azért, mert e kijelentés mögött értékítélet lenne, hogy „a nők rosszabbak lennének”, egész egyszerűen a teremtéstől kezdve más a testfelépítésük, az izomzatuk, és ugyanannyi edzés mellett elképzelhetetlen, hogy az (ebben az értelemben) fizikailag gyengébbik (!) nemhez tartozó súlyemelő ugyanannyit tudjon kinyomni, vagy az úszó ugyanolyan gyorsan tudja végigúszni a medence távját, mint borostás ellenfele.
Nem véletlen, hogy a legtöbb sportágban külön indulnak az eltérő nemű versenyzők. A nők érdeke, hogy a kemény munkájuknak meglehessen a gyümölcse. Gondoljunk csak bele, ha egy férfi úszó soha nem tudja legyőzni Michael Phelps-t, megelégeli az örökös második helyet, és azt mondja: ő innentől nő. Elindul a nők között, és vélelmezhetően végigveri a mezőnyt, majd arannyal a nyakában távozik. Ez lenne az egyenlőség? Így fair a küzdelem? Joe Biden, a demokraták és a liberálisok világában talán igen. Mi ebből nem kérünk, büszkék vagyunk a sikeres magyar nőkre, és igazságos versenyek alatt kívánunk szurkolni nekik, hogy minél tovább öregbíthessék hazánk hírnevét.
Vezető kép: MTI/AP/Susan Walsh
Facebook
Twitter
YouTube
RSS