Kísértet járja be Amerikát

Hál’ Istennek sok olvasónk már nem tudja, mire rímel a cím. A Kommunista Kiáltvány kezdő sorát idézi meg: „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”. 30 évvel a kommunizmus csúfos bukása után, a Szovjetunió – amit Reagan elnök a „gonosz birodalmának” nevezett – szétesése után újra terjed a kommunista métely.

Bár a kommunisták mindig az elnyomottakra hivatkoztak, igazából az értelmiség körében szereztek híveket. Az értelmiségben van meg ugyanis az a hajlam, hogy a gondolatokat összekeverje a valósággal, és az értelmiségben van meg a belső igény, hogy ingatag társadalmi státuszát valamiféle „titkos tudással” kompenzálja. A munkásmozgalom sok követelése jogos és előremutató volt, pl. a nyolcórás munkaidő, a fizetett szabadság, a társadalombiztosítás, a szervezkedési jog kiharcolása. A marxizmus erre telepedett rá, a munkásosztálynak világtörténelmi jelentőséget tulajdonítva. A munkásosztály vált a történelmi haladás mozgatórugójává, minden osztály és osztálykülönbség megszüntetőjévé, a társadalmi egyenlőség megvalósítójává. A vágyott egyenlőség csak a meglévő társadalmi keretek és hatalmi viszonyok erőszakos felszámolásával érhető el. Minden társadalmi konfliktust az elnyomók és elnyomottak közötti harc keretében értelmeztek. Marx egyben feltalálta a történelmi szükségszerűség fogalmát, ami lehetővé tette, hogy minden bírálót a történelem kerékkötője, reakciós stb. jelzőkkel lehessen illetni, illetve a messianisztikus hittel várt kommunizmus késleltetése miatt likvidálni lehessen. Lenin ezt kiegészítette a munkásosztály élcsapata fogalmával és megszervezésével, amely képes ezt a harcot vezetni.

A kommunizmus és vele a kommunista pártok megbuktak, a munkásosztály középosztályosodott, és nem kér a felszabadításából – illetve Kínába költözött, ott meg nehéz volna őket felszabadítani. Mégis, az eszme lényege – a felszabadítósdi, az egyenlőség ígérete, a társadalmi és hatalmi viszonyok felszámolásának és a kerékkötők likvidálásának igénye tovább élt, ahogy az önjelölt élcsapatok is újratermelődtek. Francia teoretikusok tartották életben az újkommunizmust, és az amerikai egyetemeken virágzott ki és adták tovább az újabb generációknak. Az amerikai elnökválasztást megelőző és kísérő jelenségek – az, hogy a rasszista csürhe akadálytalanul elfoglalhatta a köztereket, a rendőrség gyengesége, a cenzúra akadálytalan, sőt, örömmel fogadott bevezetése, a politikai álláspontok kriminalizálása mutatja, milyen messzire jutott Amerika a neobolsevik eszméknek való behódolásban.

A szélsőbalos felfogás már annyira polgárjogot nyert, hogy már fel sem tűnik, hogy az oregoni oktatásügyi hatóság mennyire abszurd, 82 oldalas segédletet küldött ki a matematika helyes oktatásához. Eszerint a fehér felsőbbrendűség megnyilvánulása, ha a tanár ellenőrzi a leckét. A segédlet szerint a fehér felsőbbrendűség átitatja a matematikaoktatást, és ezzel a Fekete, Latino (nagy kezdőbetűkkel, természetesen) és többnyelvű diákoknak tanulmányi károkat okoz. Helytelen megkérni a diákokat, hogy mutassák meg a munkájukat, vagy keressék meg a helyes választ, az osztályozás pedig elfogadhatatlan.

Ez mind paternalista magatartás és az írott szó istenítése. (Az „írott szó istenítése” állítólag a fehér felsőbbrendűség szerves része, az írástudással és a dokumentálás képességével együtt.) Az, hogy a diákokat a helyes megoldásra ösztönzik, az objektivitás szintén fehér bűne, meg különben is, ki mondja meg, mi a jó és rossz.

„A matematikának az a felfogása, hogy tisztán objektív lenne, egyértelműen hamis, ilyen értelmű tanítása pedig még inkább. Az a gondolat, hogy mindig van helyes és helytelen válasz, az objektivitás továbbörökítése”

– írják.

A diákok haladásának nyilvántartása is problematikus. Ez a paternalizmus és hatalmaskodás megnyilvánulása, hiszen egy felnőtt honnan tudhatná, mi a jó egy diáknak. A magatartási jegyek az egyenlőtlenséget növelik, pontatlanok és félrevezetők.

Ahhoz, hogy kulturálisan befogadóak legyenek, a tanároknak a színes bőrű tanulók igényeire kell szabni a házi feladatokat. A tanároknak fel kell fedezniük, hogy a matematika hogyan tartja fenn a kapitalista, imperialista és rasszista nézeteket. Viszont helyes olyan példákat felhozni a tanulóknak, amelyekben a matematikát az „ellenállás” eszközeként használták.

Aki az életének nagyobbik részét élte le a szocializmusban, mint én, még emlékszik a „burzsoá áltudományokra”: a Szovjetunióban ilyennek számított sokáig a genetika, a pszichoanalízis és kibernetika (amiből a mai számítástudomány nőtt ki). Most elértünk oda, hogy Amerika egyes iskoláiban már a matematikának is osztálytartalma van, nem objektív, hanem az elnyomók eszköze az elnyomottak ellen, ezért meg kell reformálni.

Nevethetünk az amerikaiak ostobaságán, de ne tegyük. Az amerikai kultúra és társadalomtudomány nagyon befolyásos: részben a popkultúra (filmek, zene), részben az egyetemi társadalomtudományi tanszéki közösségek miatt, amelyek kritikátlanul átveszik az amerikai főáramlatot, és nem engednek be maguk közé más felfogásút. Ami ma Amerikában van, az a mi jövőnk – ha nem álljuk útját még időben!

Vezető kép: A Black Lives Matter (Fekete életek számítanak) nevű mozgalom gépfegyveres szimpatizánsai az Oregon állambeli Portlandban tartott tüntetésen 2020. november 5-én, két nappal az amerikai elnök-, valamint képviselőházi és részleges szenátusi választások után.
MTI/EPA/Christian Monterrosa