Bár az ingerküszöbünk már igen magasan van, valahol a sztratoszféra táján, azért még mindig meg tudunk lepődni egy-egy híren. Így jártam én is a minap. Tudniillik arról értesültem, hogy léteznek rasszista sziklák.
Legalábbis egy ilyen bizonyosan létezik, mégpedig az Egyesült Államokban, a Wisconsin állambeli Madisonban, a helyi egyetem kampuszán. Annyira rasszista volt ez a szikla, hogy a napokban eltávolították az egyetem területéről. Az arrébb görgetése nagyjából 50 ezer dollárba került, ám egy ilyen szörnyeteg eltüntetése minden pénzt megér. Legalábbis arrafelé, a tengerentúl.
A kőtömböt – mint az a Mandiner tudósításában olvasható – egy XIX. században élt amerikai geológusról, egykori egyetemi elnökről, Thomas Crowder Chamberlinről nevezték el, aki a gleccserlerakódások témakörét kutatta. A csaknem kétmilliárd éves Chamberlin-szikla korábban oktatási célokat is szolgált, hiszen a kambriumi korszak előtti gleccser-rendellenességek egyik szép nagy példánya volt. (Fölteszem, a jövőben is oktatási célt szolgál majd, még ha nem is geológiai jellegűt.) A követ 1925 októberében görgették föl arra a dombra, ahol néhány nappal ezelőttig állt, és Chamberlin névtábláját is rászögelték, hogy ezzel tisztelegjenek a tudós emléke előtt.
Igen ám, csakhogy a sziklának volt egy igen súlyos, gyakorlatilag megbocsáthatatlan bűne. Mégpedig az, hogy kicsit sötétebb színű volt, mint egy hagyományos, fehér szikla, így annak idején „niggersziklának” becézte a helyi folklór. (Ugyanúgy, ahogyan az 1920-as években minden sötétebb színű sziklát így neveztek az Egyesült Államokban – a tolerancia és a befogadás őshazájában.) Ráadásul az 1925-ös sziklaavatás sajtóbeszámolóiban is szerepelt a niggerszikla elnevezés. Ezért aztán az egyetem fekete diákszövetsége ádáz harcot hirdetett a rasszista kőzet arrébb görgetése ellen, hogy nyugodtabb légkörben folytathassák haladó tanulmányaikat. A szikla jelenléte ugyanis sokkolta őket, és szinte biztos, hogy emiatt ment nekik rosszabbul a tanulás, mint világosabb bőrű társaiknak…
Már viszik is a rasszista szörnyeteget (Forrás: Fox News)
S lőn világosság: a követ most elszállították! Istennek legyen hála! Juliana Bennett, a madisoni városi tanács vezetője, az egyetem képviselője az AP hírügynökségnek így lelkendezett:
A kő eltávolítása „kis lépés egy befogadóbb iskola felé. Ez a pillanat a múltbeli és a jelenlegi diákokról szól, akik kitartóan szorgalmazták ennek a rasszista emlékműnek az eltávolítását Most jött el a pillanat mindannyiunk, így a BIPOC diákjai számára is, hogy fellélegezzenek, és büszkék lehessenek kitartásunkra, valamint elkezdődhessen a régi sebek begyógyulása.”
A begyógyulás szerencsére országszerte megkezdődött: ennek jele, hogy arrafelé ma már mindenkinek kötelező térdepelnie korunk legismertebb amerikai honfiúja, George Floyd tiszteletére. Floyd úr legnagyobb hőstette, hogy megkímélte egy általa éppen kirabolt, terhes nő életét, és – bár megtehette volna – mégsem lőtte hasba. Micsoda emberi nagyság!
Szóval a sziklát elvitték egy tópartra, így végre a sötét bőrű egyetemistáknak is jut idejük tanulásra. Pompás!
- Már csak azt nem értem, miért pont egy sötét színű sziklát kell elvontatni (vagyis: elmenekíteni)? Nem a fehéreket kéne? Hát nem a fehérekkel van a baj? Elhibázott az üzenet, rossz a szimbolika. Ha igazán toleráns és haladó akart volna lenni a helyi baloldal, ahogyan szokott, simán csak leverik a tudós emléktábláját, és rátesznek egy újat, amely a fehér emberek évmilliók óta tartó, kollektív bűneit sorolja. A tábla egyik sarkába elfért volna egy ökölbe szorított kéz (a Black Lives Matter jelképéé), a másikba pedig egy szivárványos zászló. Aztán évente-kétszer-sokszor kiterelik az egyetem fehér bőrű diákjait a kőhöz egy kis térdeplésre. Míg a fejükbe nem verik, mi az új világrend.
Tényleg nem értem a dolgot. Azt viszont értem, látom, hogy a haladás nem állhat meg. Másik friss hír, hogy az egyik amerikai bíróság lesöpörte az asztalról a női sportolók keresetét, akik az ellen próbáltak föllépni, hogy ne indulhassanak a nők között magukat nőnek képzelő férfiak. A haladás e csodálatos vívmánya révén az Egyesült Államok hamarosan nők helyett is férfiakat küld az olimpiára, akik nyilván rommá verik majd a női mezőnyt. (A mostani olimpián is volt egy ilyen példány, igaz, ő Új-Zélandról érkezett, ám balszerencséjére elszúrta a gyakorlatát.)
Szóval a haladás nem állhat meg soha. Igaz, zuhanás közben már nem is lehet.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS