Pesti Srácok

Genetikai hulladékszövetség

Genetikai hulladékszövetség

A fajelmélet az fajelmélet, mindegy milyen színű. Az egyik a „bibsik” alsóbbrendűségét hirdeti, a másik a magyarokét. A kettő ugyanaz. Nem csoda, hogy a magyarellenes szélsőbal – a hatalomra jutásért kaparva – keblére öleli a zsidógyűlölő, bibsiző, genetikai hulladékosozó szélsőjobbot. Természetes szövetségesek ők. Egy vérből valók.

Már 1920-ban is jól látták, hogy a zsidók jelentik a világ egyik (ha nem a) legfőbb problémáját – valami ilyesmit írt az internetre egy bizonyos Tóth Péter nevű jobbikos figura pár éve. Tehát csak a gond van a zsidókkal, vagyis a „bibsikkel”, ahogyan Tóth bajtárs nevezte őket más helyütt. Emberünk emellett arról is értekezett, hogy a homoszexuálisok „genetikai hulladékok”.

Mindez pusztán azért érdekes, mert ugyanez a Tóth Péter most a Jobbik színeiben indul Szegeden jelölt-jelöltként. S ha az előválasztás jól sül el, ő lesz az állítólag toleráns, befogadó, demokratikus, jogállami, európai (stb.) egyesült ellenzék végső helyi jelöltje is. Brüsszelből és Washingtonból nyilván megkapja majd a kóserpecsétet, választási plakátjaira pedig talán szivárványt is hímeznek.

Egyelőre nincs hír róla (vagy én voltam figyelmetlen), hogy a Labrisz, a Háttér Társaság meg a többi LMBTQ-terrorista szervezet tüntetést szervezne Szegedre a súlyosan homofób Tóth jelöltsége ellen. Meglepő. Ja, nem.

PestiSracok facebook image
Tóth Péter (Forrás: promenad.hu)

Bibsik és genetikai hulladékok...

Nem mintha számítana, hiszen van az ellenzéknek judapestezős, tetűhintásozós, cigányozós jelöltje így is épp elég, és még több olyanokból, akik eszelősen gyűlölik a magyarokat, a független Magyarországot meg a fehér keresztény heterókat. Nem számít már semmi. Csak egyvalami. Egyedül a matematikai esély: azt számolgatják, méricskélik még a brüsszeli és szemlőhegyi bunkerekben, hajukat tépve. Hogy van-e még bármilyen vékony, utolsó utáni paraszthajszál, amelybe belecsimpaszkodva esetleg hatalomra vergődhetnének. S ha a matematikai esélyhez bibsizős, genetikai hulladékozós nácik kellenek, akkor jöjjenek csak nyugodtan.

  • Mert ezeknek már minden mindegy. Ha tizenkét évi bénázás és csúfos vereségsorozat után jövőre sem nyernek, Brüsszel és Washington úgy rúgja őket ülepen, hogy a taknyukon csúsznak hazáig (bárhol legyen is az). Egyetlen megveszekedett dollárt sem tolnak többé az ideiglenesen Magyarországon állomásozó ellenzéknek. 2022 annyira az utolsó esélyük, hogy az utolsónál is utolsóbb.

Amúgy pedig nincs itt semmi látnivaló, semmi újdonság. A szélsőségek – legyenek bár jobb- vagy baloldaliak – végül mindig összeérnek, s kezet fognak, mint Molotov és Ribbentrop. Ezért öltözhetett át zavartalanul a kisnyilas '45 után ÁVH-snak. S ezért öleli most keblére a magyargyűlölő bolsevik a zsidógyűlölő nácit. Gyurcsány és Niedermüller a Jakabot meg a Tóthot. Ezeknek a figuráknak a Terror Házában lenne a helyük. Kitömve.

Bibsik és genetikai hulladékok... Gyurcsány is

írt egyet

a fészbukra. Valami ilyesmit:

Hát persze. De ez már csak a reménytelen agyhalottaknak érdekes. A szektatagoknak. Ahogyan „élete beszédében” megmondta: „Meg lehet magyarázni”. Ezt is. Mindent. Bármit. Hogy hányan veszik be? Ez a fő kérdés. Meglesz-e jövőre a többségük? A Vízivó Ember helyében erre azért nem venném be a ciánkapszulát. (Illetve ha mégis, legfeljebb a Kuncze-féle receptúra szerint.) Tudniillik: a bolsevik–kisnyilas-formáció, a szar-szappan-szalámi-koalíció nagyon büdös. Orrfacsaró. Ha már TGM s öklendezik tőlük (az övéitől), az mutat valamit. Jövőre lehúzhatjuk őket.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.