“Úgy szeretnék én lenni a CSOK-király” – énekelhette szokás szerint igen hamisan és sajátosan az egykori Hungária-slágert az ellenzék köreiben egyre inkább háttérbe szoruló hordószónok, a szebb időket látott Jobbik szélsőballal összefekvő zsarnokelnöke, Jakab Péter. Óbégatásait egyre kevesebben hallgatják, Gyurcsány pedig már hátrébb tolta a sakktáblán, a csontvázak azonban folyamatosan dőlnek ki a szekrényből. Kiderült ugyanis, hogy a melósokért és kisemberekért rendszeresen aggódó, a Fideszt kizsákmányolónak tituláló Jakab Péter a nagy önmegtartóztatás közepette feleségével együtt 2017-ben felvette a csokot, igénybe véve a kormány családtámogatási lehetőségét, vélhetően a 14 millió forintos kedvezményes hitelt is. Ez viszont nem akadályozta meg a parizerkirályt abban, hogy ezt követően évekig ne kiáltson kígyót-békát minden olyan intézkedésre, amit a kormány hozott, köztük a családtámogatásra is. Kinek hiteles még a most is parttalanul és ötvenes éveket idézően fenyegetőző Jakab Péter? Ki hiszi el még a luxusautóval közlekedő “néptribunnak”, hogy kis panellakásban tengeti az életét és őszintén átérzi az emberek problémáit? A Jobbik végsőkig kitartó karlendítőin kívül már egyre kevesebben, a demagóg politizálás átmenetileg ugyanis magasra tud emelni, de a bukás elkerülhetetlen, különösen akkor, ha egy Gyurcsány Ferenc is ott mosolyog a háttérben. Kárt azonban még mindig tud okozni Jakab. Nem is keveset.
Bárhogy keresi az ember a szavakat, nem nevezheti másnak, mint gátlástalan és arcátlan színjátéknak azt a viselkedést, amelyet évek óta harsog a világba Jakab Péter. A saját pártját szétszalámizó, és azt a baloldal hardcore felére kormányzó egykori zsidózó és cigányozó kiskáder ma már a populista demagógia egyik tanítani való példájává vált. Rövid tündöklését láthatóan az egyre közeledő csúfos bukás követi majd, de azért néhány év alatt rengeteg kárt okozott és okoz a magyar embereknek, a magát nemzetinek hirdető és jóformán Gyurcsány ellen létrejött pártot pedig pont a Szemkilövető karjaiba lökte szolid harminc ezüstért és öt perc hírnévért.
Szalámi és krumpli
A saját pártját megtizedelő, de azért kellő neonáci rohamosztagost az állomány közt hagyó Jakabról folyamatosan hullik le a lepel: a luxusautó, a többmilliós fizetés, a kellő pillanatban megejtett szemfényvesztő autócsere után most itt a csok felvétele, amit egyre nehezebb a börtönről való folyamatos fröcsögéssel, vérbírókat megszégyenítő, csípőből életfogytiglanokat, húsz éveket kiosztó ordítozással palástolni. A populizmus gyorsan tud híveket toborozni, a teljesen szétvert Jobbik 5 százalékát átmenetileg fel is tudta turbózni a hordószónok, de hosszútávon a kettőskeresztet hashtagre cserélő egykori zsidózó csak a sírt ásta mélyebbre pártja alatt. Arra azért még jó volt ez a mutatvány, hogy Gyurcsányéknak szégyenszemre besegítsen az ellenzéki bohócfesztiválon, vagyis amit ők a demokrácia diadalának, előválasztásnak neveznek, de a csúcson láthatóan már egy ideje túljutott a minden, ismétlem, MINDEN magyarnak jólétet ígérő Jakab Péter.
“Úgy szeretnék én lenni a CSOK-király”
A pesti panelt Facebook-képek megosztására örömmel használó, parizert és Piros Aranyat majszoló, közönségének paprikás krumplit előszeretettel főzögető Jakab tudatosan építette fel, hogy ő bizony a kisemberek életét éli. Ehhez társultak a képzelt beszélgetések a “melóssal”, aki mindig jól megmondta Orbánnak, és Jakab minden buszmegállóban találkozott is ilyen emberrel, aki a reggeli munkába menet előtt kiöntötte a lelkét a nép egyszerű gyermekének. Jakab azonban nehezen fordulhatott meg buszmegállókban, miközben a tízmilliós Škodájával rótta az utakat, amit csak azért cserélt le időnként egy szakadt autóra, hogy úgy tűnjön a rá várakozó fórumozók körében, hogy bizony, a Jakab Petinek olyan kocsija van, mint az asztalos Józsinak, biztos ő is meggondolja, hogy mikor tud bele benzint tankolni. De az ilyen sunyi trükkök sokáig nem maradnak titokban, ahogy az sem, hogy hány milliót markol fel fizetés gyanánt havonta a melósok barátja. Jakab nem az igazi arcát mutatja a magyar embereknek, azoknak a valóban sokat dolgozó, pénzt beosztani kénytelen munkásembereknek, akik nem dőlnek be egy felkapaszkodott újgazdagnak, aki luxuskörülmények közepette, de régi bőrkabátban magyaráz nekik az élet nehézségeiről és hergeli őket a “gazdagok” ellen. Régi bolsevik és nyilas trükk ez: Jakabnak nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy felhasználja, bátorság és erkölcstelen lélek annál inkább. Az út pedig odáig vezetett, hogy most a nagy nélkülözőről kiderült: 2017-ben igényelte a csokot, vélhetően a 14 milliós kedvezményes hitelt is. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha közben folyamatosan nem köpködne fekete epét konkrétan a családtámogatási rendszer ellen is.
Fizessenek a tolvajok!
A Jobbik és Jakab hatalmas szlogenje majdnem ugyanaz, mint amit a szocialista Tóth Berciék találtak ki, de az MSZP az ehhez képest szolid, ám mégis kádárista nosztalgiával töltött “Fizessenek a gazdagok” jeligével festette vörösre az eget, Jakabéknak azonban ez kevés volt. De aki ennyire figyel a magyar emberek pénzére és ennyire szívén viseli a sorsukat, az a Piros Arany kenegetése és a fölösleges ordítozás, száraztésztázás és krumplizás helyett beszéljen inkább arról, hogy mit vezetne be a csok helyett, ha a baloldal kormányra kerül, és hogyan számolna el a “melósoknak” akkor, ha Gyurcsányék ismét elkótyavetyélnék a nemzeti vagyont, emelnék a rezsi árát, fizetőssé tennék az egészségügyet és kórházakat zárnának be, ahogy tervezik. Mert azt valóban megérezné a magyar “melós”, akkor pedig kevés lenne a parizeres fotó, vagy egy nyolcvanas években vásárolt kondérban főzött paprikás krumpli. Ez Jakab Péter felelőssége is, aki – ha maradt még a lelkiismeretében néhány foszlány – súlyos teherként gondolhat majd arra, hogy kik mellé állt és milyen áron. Gyurcsánnyal szövetkezni ugyanis megbocsáthatatlan bűn és a magyar nemzet elárulása. Erre nincs mentség.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS