Van esély egy Európán átívelő jobboldali szövetségre?

2021. november 3-án Orbán Viktor videókonferencia keretében egyeztetett Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt alelnökével, valamint Matteo Salvinivel, az olasz Liga párt vezetőjével. A tárgyalás témája egy új európai politikai csoport létrehozása volt, amiről nem először folytatott megbeszélést a három jobboldali politikus. De vajon lenne esélye egy ilyen szövetségnek?

Az első ilyen, háromoldalú találkozóra 2021. április 1-jén került sor. Ekkor Orbán Viktor azt mondta, hazánk, Lengyelország és Olaszország közösen tervezik a jövőt, konkrét programmal készülnek, zászlajukra tűzve a családért, a kereszténységért és a szabadságért folytatott küzdelmet, valamint nemet mondva a cenzúrára, Brüsszel birodalmi törekvéseire, illetve az illegális bevándorlásra és az antiszemitizmusra.

A három politikus sikeresnek értékelte az Európa jövőjéről 2021 júliusában tizenhat párt által kiadott deklarációt, amelyben megállapították, hogy további hatáskörök Európai Unióra való átruházása helyett a tagállamok és a nemzeti szuverenitás megerősítése szükséges. A dokumentumot nyáron a Fideszen kívül az Identitás és Demokrácia (ID), valamint az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) tizenöt pártja írta alá.

A kezdeményezést az alábbi pártok támogatták (feltüntetve melyik országból, melyik EP-frakció tagjaként és hány képviselővel rendelkeznek):

• Osztrák Szabadságpárt (Ausztria, ID, 3),

• Flamand Érdek, (Belgium, ID, 3),

• Bolgár Nemzeti Mozgalom (Bulgária, ECR, 2),

• Dán Néppárt (Dánia, ID, 1),

• Észt Konzervatív Néppárt (Észtország, ID, 1),

• Finn Párt, (Finnország, ID, 2),

• Nemzeti Tömörülés (Franciaország, ID, 22),

• Görög Megoldás (Görögország, ECR, 1),

• JA 21 (Hollandia, ECR, 3),

• Jog és Igazságosság (Lengyelország, ECR, 26),

• a litvániai lengyel kisebbség pártja (Litvánia, ECR, 1),

• Fidesz (Magyarország, 12),

• Liga (Olaszország, ID, 28),

• Olasz Testvérek (Olaszország, ECR, 5),

• Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (Románia, ECR, 1),

• Vox (Spanyolország, ECR, 3).

A tizenhat pártnak tehát összesen 114 európai parlamenti képviselője van. A Brexitet követően az EP létszáma 705 főre csökkent, ez azonban még így is közel a 6,2-szerese a tradicionális értékek mellett nyíltan, azokat büszkén felvállalva kiálló pártok EP-képviselőinek a számához képest. Fontos viszont megjegyezni, hogy az Európai Unió népképviseleti szervében csak két frakció tudhat a soraiban több 114-nél több politikust: az épp baloldali fordulatot vevő Európai Néppárt (EPP) és az Európai Szocialisták és Demokraták (S&D). A két párt közös jellemzője – azt leszámítva, hogy lassan mindkettő teljesen magáévá teszi a nyílt társadalmak eszmerendszerét –, hogy a létszámuk egyre csökken: 2014-ben még 217 és 186 fővel képviseltették magukat, a 2019-es választásokat követően ez 182-re és 154-re változott, jelenleg pedig 179 képviselője van az EPP-nek és 146 az S&D-nek.

Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke (k), Matteo Salvini, az olasz jobboldali kormánypárt, a Liga vezetője (j) és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök (b) a találkozójukat követően tartott sajtótájékoztatón a Karmelita kolostorban 2021. április 1-jén. A találkozó napirendjén a Liga, a Mateusz Morawiecki vezette Jog és Igazságosság (PiS) és a Fidesz közötti európai szintű politikai szövetség szerepelt. MTI/Koszticsák Szilárd

Érdemes, továbbá, megjegyezni, hogy a 114 képviselő úgy jött össze, hogy abból tizenkét fideszes nem tagja sem az ID, sem az ECR frakciójának. A két pártcsaládnak összesen 133 képviselője van, ami azt jelenti, hogy harmincegy politikus még potenciális csatlakozó lehet az új jobboldali szövetséghez, amelynek az európai parlamenti létszáma így 145 főre duzzadna. Az EPP ugyan egyre távolabb kerül a kereszténydemokrata értékrendtől, de még mindig találhatóak a soraikban olyanok, akik kitartanak az elveik mellett, így alappal számíthat a most formálódó többpárti nacionalista együttműködés az EPP azon tagjaira, köztük Hölvényi Györgyre, a KDNP néppárti képviselőjére, akik huszonnyolcan, 2021 márciusában a szervezet alapszabály-módosítása ellen voksoltak. (a változtatások lényege, hogy a képviselők 15 százaléka kezdeményezheti nemcsak egy képviselő, hanem egy egész frakció felfüggesztését vagy kizárását, valamint az EPP ilyen döntése esetén a parlamenti frakcióban hasonló döntéshez már csak feles többség szükség).

Egy szóban forgó jobboldali frakcióban a vezető szerepet vélhetően a legerősebb pártok töltenék be. A releváns pártok közül a legtöbb EP-képviselője (28) a Ligának van, a határvédelem mellett elkötelezett Salvini támogatottsága azonban az elmúlt időszakban jelentős csökkenést mutat: két év alatt harmincnégy százalékról tizenkilencre esett. A PiS huszonhat embere foglal helyet a strasbourgi patkóban, a lengyel kormánypárt – számos más államot irányító pártokkal szemben – szinte meg tudta tartani a koronavírus-járvány előtti támogatottságát, így 38 százalékos stabil népi legitimációval a háta mögött irányítja a közel 40 milliós országot. A 22 EP-képviselővel rendelkező, a 2019-es európai parlamenti választásokon a francia pártok közül legjobban teljesítő Nemzeti Tömörülés elnöke, Marine Le Pen az elmúlt öt hónapban tízszázalékos támogatottság csökkentést realizált, a jövő évi francia elnökválasztáson az ő pozícióját a jobboldalon eséllyel veheti át Éric Zemmour. Komoly reménységet jelenthetnek ennek a szövetségnek az Olasz Testvérek (FDI) és a spanyol Vox párt. Az FDI 2018-ban még csak 4,4 százalékot ért el, azonban azóta lineárisan növekszik a támogatóik száma, jelenleg pedig húsz százalékon mérik a pártot, ami – ha ezt a tendenciát csak részben sikerül megtartani – sokkal több európai parlamenti helyet jelenthet 2024-ben a jelenlegi ötnél. Hasonló a helyzete a Voxnak, ami még csak a választók három százalékát tudhatta maga mögött 2018 novemberében, 2019 januárjában már tizenegy százalékra becsülték, jelenleg pedig tizenhat százalékon áll a támogatottsága, így 2,5 év múlva ők is nagyobb befolyást szerezhetnek a plenáris szervben.

És egy pártról nem beszéltünk még: a Fideszről. Az Orbán Viktor vezette 33 éves politikai közösség több mint tizenegy éve vezeti Magyarországot, a nyolc éven át tartó rombolást követően, egy bő kétéves helyreállítás után, 2013-tól növekvő pályára állította a magyar gazdaságot és magasabb fokozatba kapcsolta a nemzetépítést. A Fidesz-KDNP mind a hazai, mind az európai voksolásokon tarolni „szokott”, a megszerezhető 21 európai parlamenti helyből 2014-ben tizenkét, 2019-ben pedig tizenhárom helyet szerzett meg, a magyar országgyűlési választásokon pedig 2014-ben a választók negyvenöt, 2018-ban pedig negyvenkilenc százaléka támogatta a pártszövetséget. A koalíció több mint egy évtizedes kormányzás után sem vesztett a támogatottságából, a pandémia első hulláma végén ötvenkét százalékos társadalmi legitimációt tudhatott magáénak, jelenleg pedig negyvenhét százalékon mérik. Bár – tekintve, hogy az államok lakosságszám-arányosan küldenek képviselőket az Európai Parlamentbe – a Fidesznek „csak” 12 mandátuma van Strasbourgban, mégis egy olyan pártról van szó, amelynek a legitimációja a népe körében annyira erős, hogy stabil háttérrel és egyértelmű felhatalmazással tud belevágni a brüsszeli csörtékbe, és amelynek az élén egy olyan vezető áll, akinek évtizedekre előremutató víziói vannak, ezekben pedig, úgy tűnik, partnerre lelt más európai politikusokban.

Láthatjuk, hogy az internacionalista baloldal összefogott, és fél évvel a választások előtt sorra hajtanak végre intervenciós kísérleteket Magyarországgal szemben. Ilyen volt az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) küldöttségének szeptemberi magyarországi látogatása, ahol a hét delegáltból öt konzekvensen magyarellenes retorikát folytat, és ezek az képviselők állítanak össze egy jelentést a magyar jogállam helyzetéről, illetve a vélt hiányosságairól. Hasonló céllal érkezhetett a Korrupció Elleni Országok Csoportjának (GRECO) bizottsága is október elején Budapestre. Most pedig elindítanak egy színtisztán balliberális propagandistákból, a nyílt társadalmak eszmerendszerét valló újságírókból álló tényellenőrző bizottságot a dezinformációk kiszűrésére… vagy csak a jobboldali gondolatok cenzúrázására. A harc már most is kemény, és ez áprilisig, vélhetően, csak rosszabb lesz. Azt viszont kiválóan vették észre Európa jobboldali vezetői, élükön többek között Orbán Viktorral, hogy a kesztyűt csak nemzetközi jobboldali összefogással lehet eredményesen felvenni. Európa számos országában veszítettek a jelentőségükből a klasszikus, egykor mérsékelt jobboldali pártok, az ő támogatottságuknak a csökkenése azonban nem jelenti a jobboldali gondolkodású szavazók eltűnését. Egész egyszerűen arról van szó, hogy sok esetben csak a karizmatikus politikusok tűnnek el, vagy épp a keresztényi, valódi jobboldali vonások, ahogy a CDU is elhagyta a C betűt (ami a keresztény jelzőt foglalta magába), a német választási eredmények pedig magukért beszélnek. Ha azonban visszatérünk a normalitás gyökereihez, az európai jobboldal ismét felvirágozhat, mi pedig szemtanúi lehetünk ezen építkezés első lépcsőfokának.