A nyugati elit nem akarja, hogy gyerekek szülessenek, a nőknek pedig nincs választásuk

Szintet lépett a nők és a gyermekek elleni boszorkányüldözés a fejlett Nyugaton. A globális elitet képviselő neokomcsi demokraták most a terhességi krízisközpontokat támadták meg, amelyek az utolsó bástyáknak számítanak azoknak a nőknek, akik várandósak, nehéz helyzetben vannak, de nem akarnak feltétlenül egy Planned Parenthoodhoz rohanni abortuszra, mert van érzelmi intelligenciájuk. Az ötletet Elizabeth Warren demokrata szenátor karolta fel, aki ezzel nyíltan kijelentette, hogy gyűlöli a nőket, nem akar nekik segíteni, sőt, a gyerekeket még jobban gyűlöli és azt szeretné, ha minél kevesebb gyermek látná meg a napvilágot. Az ellenzéki médiának semmi problémája nincsen ezzel.

Megszüntetné a terhességi krízisközpontokat az Egyesült Államok egész területén a haladó demokrata elit. Elizabeth Warren demokrata szenátor árulta ezt el, amikor elmondta: szerinte a várandós nők megkínzásával ér fel, ha egy intézmény megpróbálja a nőket lebeszélni az abortuszról, sőt, segítséget nyújt a gyermek megszülésében, felnevelésében, vagy adott esetben a gyermek örökbeadásában nehéz helyzet esetén.

Terhességi krízisközpontok segítik a várandós nőket

Aki nem tudná, pontosan mik is ezek az intézmények, annak dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy a terhességi krízisközpont (CPC) olyan nonprofit szervezet, amelyet azért hoztak létre, hogy lebeszélje a várandós nőket az abortuszról. Ezenkívül a CPC-k általában a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos tanácsadást nyújtanak, illetve egyéb, nem egészségügyi szolgáltatásokat is kínálhatnak, például pénzügyi támogatást, gyermeknevelési forrásokat és örökbefogadási ajánlásokat. A CPC-ket jellemzően keresztény szervezetek irányítják, akik szigorúan szociálisan konzervatív álláspontot képviselnek, vagyis a haladók szemében hatványozottan nagy veszélyt képviselnek az általuk preferált halálkultusz ellenében.

Fotó: Joshua Camacho

A dolog egyik “pikantériája” az, hogy a haladók ugyebár saját bevallásuk szerint a pro-choice felfogást képviselik, vagyis szerintük ők “választáspártiak”, akik úgy vélik, meg kell adni a döntés lehetőségét a nőknek, ha abortuszról van szó. Így Elizabeth Warren tulajdonképpen a választáspárti haladó gondolkodást tapossa el azzal, hogy most azt a programot hirdette meg, hogy ne legyen a nőknek választási lehetősége egy nehéz helyzetben, mert mindenképpen az abortusz legyen az egyetlen, vagyis a legláthatóbb és legkézenfekvőbb lehetőség. Természetesen ismerjük a narratívát: ha csak egy megoldás van és az éppen az a megoldás, amit ők preferálnak, akkor minden rendben van azzal, hogy nem lehet választani.

Aki ismeri Simone de Beauvoir “munkásságát”, annak erről a történetről beugorhat a következő idézet:

Egy nőt sem szabad feljogosítani arra, hogy otthon nevelje a gyerekeit. A nőknek nem szabad ezt választaniuk, mert ha van ilyen választás, túl sok nő választja majd ezt.

A francia feminista ikon 1976-ban mondta ezt, és gyanítható, hogy imádná Elizabeth Warren ötletét, ami Simone de Beauvoir esélyegyenlőségi harcához hasonlóan semmi másról nem szól, csak bizonyos emberek hatalmáról bizonyos emberek felett. Sajnos nem hallottam híreket arról, hogy napjaink feministái kimentek volna tüntetni Warren szenátor asszony háza elé, talán azért, mert éppen amiatt pattognak az utcán, hogy az abortusz már nem alkotmányos jog, és az államok maguk dönthetnek arról, hogy mennyit és hogyan engednek meg, ha terhességmegszakításról van szó.

Pedig soha nem volt akkora szükség egy igazi feminista mozgalomra, mint napjainkban, egy olyanra, ami tényleg a nőkért, a nőiességért, az anyaságért és a választás lehetőségéért megy harcba, miközben meg is mutatja azokat a női szerepeket, amikért nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is érdemes élni.

Fotó: EPA