Szerinte az ipolysági polgár tovább már nem osztható annál, hogy ipolysági, és egy polgármestert sem a nemzetisége tesz valamilyenné, hanem hogy mit tud tenni a városáért, környezetéért – a felvidéki Ipolyság Zachar Pál személyében nemrégiben magyar polgármestert választott egy olyan település élére, amely elfelejtette egykori regionális központi szerepét. Interjúnkban arról faggatjuk a városvezetőt, hogyan lehet visszaépíteni azt a települési kapcsolatrendszert, amelyet egy mára láthatatlanná vált határ lehetetlenített el…
Igaz, ha határon túli történetről van szó, nem kell azonnal trianonozni. Jelen esetben azonban szembenézni az ország feldarabolásával egészen gyakorlati, máig ható problémák felismerését jelenti, amelyek talán éppen a tragédia nagysága, feldolgozatlansága miatt maradtak elhanyagolva. Az alapkérdés: hogyan alakult azoknak a határmenti településeknek a sorsa, története, amelyek el lettek vágva természetes központjaiktól? A laza vagy szorosabb gazdasági, kulturális, rokoni szálakat kettévágta egy szigorúan őrzött határ, amelynek megszűnésével csak további kérdések maradtak:
Lesz-e megint határ? És ha nem lesz, legalább egy jó darabig, meddig lehet elmerészkedni a kapcsolatok visszaépítésében a láthatatlan határ két oldalán fekvő települések között? Szabad-e egyáltalán, és ha szabad, hogyan lehet újra a határon átívelő kisebb régiós központokat és azok településhálózatát újraéleszteni?
Ha a határ átjárható, az élet beindul
A palócföldi, jelenleg Szlovákiához tartozó Ipolyság pont egy ilyen város: hajdani regionális központ. Eddig határátkelő szerepén túl nem igazán találta meg helyét, holott hajdan vonzáskörzetéhez tartozott a jelenleg magyar oldalon található Bernecebaráti, Hont, Tésa vagy Kemence. Nem elhanyagolható, hogy ugyanezek a települések máig sem tértek igazán magukhoz azóta, hogy regionális központjuktól megfosztották őket. Más városoktól messze, a periférián léteztek. Legalábbis eddig. A sors úgy hozta ugyanis, hogy nemrégiben Zachar Pál személyében új, magyar polgármester került Ipolyság élére, aki visszaállítaná a város korábbi rangját, regionális központi szerepét.
Újra kell éleszteni azokat a kapcsolatokat, amelyek az elmúlt nyolc évben itt el voltak sorvasztva
– fogalmaz mindjárt az interjúnk elején Zachar Pál, majd hozzáteszi: látni kell azt is, egészen új helyzet állt elő azzal, hogy Ipolyságról sokan költöztek el a határ túloldalára. Az ipolysági lakosok egy jó része Kemencén, Bernecebarátiban, Honton vagy éppen Drégelypalánkon él.
Tehát amikor arról beszélünk, hogy régiós központot akarunk, előbb újra kell difiniálni saját magunkat is
– hangsúlyozta a polgármester.
Az első lépés az lesz, hogy a környékbeli polgármesterekkel kell találkozni, meg kell ismernünk egymást, meg kell beszélnünk az igényeket, és aztán szépen lassan eljuthatunk oda, hogy az élet különböző területein működő, a vidék lakosságának igényeit kiszolgáló kapcsolatok alakuljanak ki már az olyan legalapvetőbb szinteken, mint hogy az ipolysági kórház tudjon fogadni a magyar oldalról is betegeket, akiknek különben nagyon messzire kell menni a kórházi ellátásért
– fogalmaz. Zachar Pál hozzáteszi: vannak olyan szolgálatok, mint például a tűzoltóság, amellyel kapcsolatban mindenkinek érdeke, hogy a határokon átjárva tudjanak működni, és nem utolsó sorban szerinte beszélni kell az oktatás átjárhatóságáról is.
Ezeket a hidakat egymás után újra kell építenünk
– jegyzi meg.
Ipolyság felemeli a fejét, és körbenéz
Ipolyságnak mint városnak jelenleg a határátkelő szerep jutott, ezért is érdeklődtünk arról, mennyire számítanak arra a környékbeli települések, hogy Ipolyság egyszer felemeli a fejét, és újra felvállalja a regoinális központ szerepét. Zachar Pál szerint az elmúlt nyolc év városvezetésének az egyik legnagyobb hibája, hogy elengedte a környékbeli települések kezét,
és mivel nem törődött a kapcsolatokkal, az amúgy is alacsony presztizsű régió darabjaira hullott.
Ugyanakkor kiemelte, hogy Ipolyság egyedül nem tud régiós központtá válni; Ipolyságot csak a környező települések tudják regionális központtá emelni, ehhez azonban kölcsönösen arányos viszonyt kell kialakítani, és Ipolyságnak „pont annyit kell a környező településeknek adnia, amennyit elvár, vagy még egy picivel többet is”. Mint megjegyezte, nem is véletlen, hogy első útja a környékbeli települések polgármestereihez vezet majd, hogy felajánlhassa a partnerséget.
Kevesebb gyár, több helyi vállalkozás
Zachar Pál arról is beszélt: három területen szeretne eredményeket elérni, az oktatás, a turizmus és a gazdaság fellendítése tekintetében. Mint kifejtette, Ipolyságnak oktatási szempontból központi településsé kell válnia; a városban működő általános és középiskolákat is érintik a demográfiai változások, ezen azonban szerinte az iskolák megerősítésén keresztül is változtatni kell.
Meg kell változtatnunk azt, hogy mások döntsenek a mi iskolarendszerünkről. Ipolyságnak saját kézbe kell venni ezt a történetet
– hangsúlyozta. A polgármester szólt arról is, hogy Ipolyságnak van kiaknázatlan turisztikai potenciálja, csak a desztinációk nincsenek kiépítve, reklámozva, menedzselve. A turizmus fellendítésének szándékával kapcsolatban hangsúlyozta: az összefügg a gazdasági növekedés módjával is, hiszen amikor arról beszélnek, hogy a helyi vállalkozásokat kell megerősíteni, egyúttal azt is a turizmus megerősítésétől várják, és nem akarnak abba a csapdába esni, hogy újabb gyárakat csábítsanak a városba, amikor ott vannak a kiaknázatlan természeti értékek.
Van kellő mennyiségű ipar ebben a városban, ami még nem teszi tönkre a város jellegét, most már itt az ideje, hogy a helyben lévő vállalkozásokat megerősítsük, és így tudjunk gazdasági szempontból is erős szereplőjévé válni a régiónak
– fogalmazott.
Csak olyan van, hogy ipolysági
Arra a kérdésre, hogy milyen érzés, hogy Ipolyságnak magyar polgármestere lett, elmondta: ő az ipolysági lakosokat annál nem tudja tovább osztani, hogy ipolyságiak.
Aki ipolyságinak érzi és gondolja magát, annak a városban a helye
– hangsúlyozta, megjegyezve: az előző városvezetés részéről megindult egy nemzetiségi uszítás, de elég erőtlenre sikerült, és ilyesminek nincs is helye Ipolyságon. Úgy vélte, a polgármesterséget sem az befolyásolja, ki milyen nemzetiségű, hanem hogy ki mit tud tenni a városért és a környezetéért.
Vezetőkép: Zachar Pál/Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS