Az arab tavasz egyfajta téves univerzalizmusnak a képzetét kelti. Jellegzetesen nyugati eredetű kifejezés, az arab nyelvű irodalomban azonban nem szokták használni. Az arab tavaszról először a népek tavasza jut az ember eszébe. A megnevezés elsőként 2011. január 6-án jelent meg egy amerikai politológus, Marc Lynch megfogalmazásában a Foreign Policy hasábjain, utalva az 1848-as európai forradalmakra, a népek tavaszára, illetve az 1968-as prágai tavaszra.
Hezam Nóra írása
2010. december 17-én robbant ki és söpört végig az “arab tavasz” az észak-afrikai és a közel-keleti térség államain. Egy fiatal utcai árus gyújtotta fel magát aznap Tunéziában, halála egy a munkanélküliség és a drágaság ellen tiltakozó mozgalmat indított el. Míg a lázadás kiváltó okai gyakorlatilag azonosak voltak, Tunézia, Líbia, Szíria, Jemen vagy éppen Egyiptom más irányba fordult. Jemen a polgárháború mellett súlyos humanitárius válsággal is küzd azóta.
Több arab államban tettek már kísérletet a nagyhatalmak arra, hogy importálják a nyugati értékeket, beleértve a demokráciát is, azonban ez kevés országban tudott megvalósulni. Ez a helyi politikából és a kulturális különbségekből adódik. Maga az “állam” is importált dolog volt, hiszen azokat is a nyugatiak építettek ki. A demokrácia azonban üres szólam. A legtöbb közel-keleti ország nem rendelkezik olyan intézményi struktúrákkal és társadalmi rendszerekkel, amelyek kedveznének az ilyen mértékű, radikális politikai változásoknak. Európa leginkább a migrációs és menekülthullám felerősödésében érezte meg az arab tavasz hatásait. Líbia vezetője, Moammer el-Kadhafi már 2010-ben arra figyelmeztetett: amennyiben nem kap több pénzt Európától az embercsempészek elleni fellépésre, „Európa Afrikává válik”. Az eseménysorozat gyakorlatilag a tömegek éhséglázadása volt, nem pedig a politikai szabadság hiánya miatti felkelés és a politika iszlamizálásának követelése. Az arab felkeléssorozat a Közel-Kelet geopolitikai viszonyrendszerét is átszabta. Egyik legfőbb tanulsága az, hogy az Egyesült Államok immár nem akar, Európa pedig nem tud aktív alakítója lenni a közel-keleti eseményeknek.
Azt látható, hogy Európa nem tesz egyebet, mint a hallgatásával asszisztál, és próbál felkészülni annak következményeire, hogy a térségben immár a válság jelenti a normát. A forradalmi hullám nemcsak politikai szempontból nem hozott igazi áttörést az arab országokban, de a gazdasági kilátások sem javultak. A keresztények helyzete azonban különösen fontos. Az egyik leginkább elhanyagolt megközelítés ugyanis az arab országokban élő keresztények kérdése. Az arab világ kapcsán hajlamosak vagyunk rögtön a muszlim közösségekre asszociálni, pedig több arab országban is jelentős keresztény kisebbség él. A közel-keleti keresztények helyzete alapvetően romlott az „arab tavaszt” követően. Ennek egyik fő oka, hogy a térségben lezajlott forradalmak során az addigi, többségében szekuláris vezetésű diktatúrák egy muszlim fundamentalizmussal átitatott mozgalommal találták szemben magukat, amelyek többek közt ellenezték a kereszténység jelenlétét a közel-keleti társadalmakban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy alapvetően a Nyugatot azonosították a kereszténységgel és olybá tűnik, hogy a szellemi zavarodottság állapotában lévő Európa politikai hatalmak játékszerévé válik.
A Nyugat továbbra sem fedezte fel azt az elixírt, amely lehetővé tenné, hogy saját értékeinek megtartásával olyan, valós társadalmi viszonyokhoz illeszkedő állami berendezkedést hozzon létre Észak-Afrikában, amely fenntarthatónak és előremutatónak bizonyulnak, ehelyett csupán maradnak a félmegoldások. Azt láthatjuk, hogy kiküszöbölhetetlennek bizonyul a muzulmán-keresztény ellentét, ami kérdésessé teszi egy stabil állam létrejöttét. Kissinger úgy fogalmazott, hogy az arab tavasz óta súlyosbodott a helyzet, és „ahogy ez a hatalmi űr előáll, a Közel-Kelet belemerül egy olyan konfliktussorozatba, amilyen Európának a Vesztfália előtti vallásháborúi voltak”. Érdemes lenne az európai országoknak megfontolni tehát, hogy minél több közel-keleti országból elmenekült keresztényt fogadjanak be, mivel ők nem jelentenének akkora biztonsági kockázatot ránk nézve, mint a muzulmán vallású menekültek, akiknek a reintegrálása a keresztény nyugati társadalomba igencsak megkérdőjelezhető. Bár több, mint 10 év telt el az arab tavasz kezdete óta, annak következménye és hatásai még beláthatatlanok és újabb felkelésekre kerülhet sor, amelyek destabilizálhatják a térséget, így további kockázati tényezőket jelenthetnek Európa és Magyarország számára is.
Vezető kép: 2011. január 23. Tüntetők Tuniszban. (MTI/EPA)
ViAM
2023-04-11 at 08:22
A Kadhafi gyilkosság kiagyalói élnek még?!
moliere
2023-04-11 at 00:03
PG
Az arab tavaszt le lehet úgy írni, ahogy a cikk (le nem írta, de) utalt rá. Azaz hogy a megélhetési gondok miatt robbant, szervezetlenül, ennek folyományaként irányíthatatlanul, mindenfelé robbanva, törvényszerűen iszlamizálódva, radikalizálódva vallási értelemben.
Kiváltó oka a kínai (és részben egyéb országbéli) társadalmi-gazdasági fellendülés, ezen keresztül a jólét, a fogyasztás mennyiségi, pláne minőségi ugrása (pl. tömeges húsfogyasztás), a mezőgazdasági termékstruktúra eltolódása (pl. a szója felé, a rizs és egyéb kenyérgabona rovására, amelyek persze drágultak), ennek hatása azon családok megélhetésére, amelyek esetében az élelmezési kiadások meghaladták a kiadások mondjuk felét, majd a változások nyomán magukat az anyagi lehetőségeket. Szerintem is inkább ez történt, mint pl. nyugati titkosszolgálati ügynöki munka, mert azért azt nehéz kivitelezni, hogy mikor, hol, mi történjen, törjön ki, és pl. a saját szövetségeseink (mint pl. Marokkó) ne legyenek érintettek. Egyébként Marokkó határánál megállt az “arab tavasz”, szerintem azért, mert Marokkó az utóbbi 40 évben a leghatékonyabban tudott megszabadulni a legnagyobb tehertételtől, ami a legnagyobb oka, gyúanyaga volt az “arab tavasznak”: a fiatal népességfelesleg. Azért azt elismerem, hogy a folyamatok közepe táján a nyugati szolgálatok megpróbálhatták úgy terelgetni, tologatni a dominókat, hogy a végén Aszad is eldőljön. Hát, nem jött be…
.
Oroszország kapcsán persze sokkal nagyobb az aktivitásuk, de egy valamit sajnos nem mondanék ki, ennek az Istennek az idejében: hogy Oroszország “jól szervezett ország és hadsereg”. Jobban, mint amire az angolok vágynak, de kevésbé, mint amit mi szeretnénk látni. ( IGEN, mi!) Egy rohadt hónapig! Addig lenne szervezett ország és hadsereg! Szorulnának a tetvek.
Azok a komancsok, akiknek a krvannya meg krvaptya 89-ben hirtelen gyónt-áldozott, első sorban térdelt a templomban, a fattyaik meg ma nagy atlantista ejropéjerek, elkezdenék ismételni az oroszt a DuoLingón 😀 . DE szar a helyzet: ma már más is tud oroszul. 😀 Akik nem számítanak predátyelnek.
moliere
2023-04-10 at 23:52
Tetszik ez a cikk. A végére két gondolatom támadt.
Az egyik, hogy nálunk, Európában is érlelődik az a “hatalmi űr”, amelynek a nyomán egész Európa is visszacsúszhat a 18. századba, nem a vesztfáliai béke elé, hanem a francia forradalom és a Szent Szövetség kora elé, ahol egymást érték az “örökösödési” háborúk, csak most dinasztiák helyett tőkés érdekcsoportok, kvázi bűnszövetkezetek fogják bábként használni a nemzeti hadseregeket, szolgálatokat (vagy már teszik is…).
A másik gondolatom pedig az volt, hogy ki fogja kimondani? Zsidó? Keresztény? Muszlim? Maga a pápa, vagy a moszkvai pátriárka? Azt, hogy azt ugyan nehéz kiküszöbölni, hogy a keresztény és az iszlám küzdjön egymással, és harmadikként a zsidó sem túl békés, DE MIND UGYANAZON EGYETLEN TEREMTŐ ISTENÉRT HARCOL, NEKI SZOLGÁL, ŐT IMÁDJA. AZ IGAZI ELLENSÉGE MINDEZEKNEK KÖZÖS!!! Pont az, akinek tökéletesen megfelel a “hatalmi űr”, a “százéves háborúk”, a patakvér, a romlás, oszlás, rothadás. Szolgái ma szinte mindenütt HATALMON!
Naprózsa
2023-04-10 at 23:17
Egyetértek kedves PG hozzászólóval. Ez a Háttérhatalom mesterséges műsora volt, és célja az amit látunk: Európa gazdasági, szellemi potenciáljának leamortálása és a fehér őslakosok kiirtása a felbőszített és DIREKT BEIMPORTÁLT muzulmán ősellenséggel (+ most már a buzikkal is).
Van egy David Icke felvételem 2010-ből, ahol 7 órás monstre előadásban bemutatta a Bilderberg arab-tavasz szervezői Rothschild cionistákat,és pontosan felsorolta mely országokat fogják felcukkolni. Benne volt Grúzia, Szíria és UKRAJNA (!!!!!!) tönkretétele és “tüntetésekkel” kormánybuktatása is.
Mondom a felvétel 2010-es jóval Szíria megtámadtatása és Majdan téri provokáció előtt!!!!
PG
2023-04-10 at 19:29
Az “arab tavasz” nem igazán a lakosság érdekeit nézte, mert az egy mesterségesen szított és a nyugat által felfegyverzett lázadás, puccs volt. Az egész arab tavaszosdi a nyugat bűne, beleértve az USA-t is. Az araboknál nem nyerő a nyugati típusú demokrácia exportja. Amióta ott megkavarták mesterségesen a közéletet, azóta folytonos a háborgás, a belharcok, a káosz. Közben Sorosék nagyot kaszáltak a zűrzavar miatt.
Téves a megállapítás, hogy “a nyugat a hallgatásával asszisztál”. Ugyanis tevőleges résztvevője az uszításnak és az ellentétek szításának.
Ezt akarták Oroszországgal is elkövetni, de ott úgy néz ki, hogy “emberükre akadtak”, mert egy jól szervezett országgal és hadsereggel találták szembe magukat.
Ennek a jelenségnek semmi köze sem az 1848-as sem az 1956-os és 1968-as forradalmakhoz.