A baloldal 2006-ban az embereket zárta ki a nemzeti ünnepről, 2021-ben pedig a nemzeti ünnepet zárta ki október 23-i megemlékezésről. A magyar zászló csak tájékoztató, dekorációs elemként jelent meg az ellenzék szombati, Hősök terére szervezett nagygyűlésén, amelyet a baloldali média is inkább “ellenzéki tüntetésként” nevezett megemlékezés helyett. Jogos pont, hiszen másképp nem is gondolhatunk egy olyan eseményre, ahol az ’56-os felkelés vérbefojtásán munkálkodó Apró Antal unokája nem csak szónokol, de még meg is tapsolják. Annak az embernek a feleségét, aki 15 évvel ezelőtt, a forradalom jubileumi évfordulóján, összeverette a megemlékezőket. Az erkölcsi mélyrepülés pedig nem áll itt meg: Varju László relativizálni próbálta a Pesti TV kérdésére 2006-ot, Arató Gergely pedig egyenesen letagadta, hogy a rendőrök a tömegbe lőttek volna. Megnyugtató azonban, hogy a keménymagon kívül erre senki sem volt kíváncsi, éppen csak annyian, mint egy közepesen sikeres falunapra. Ha pedig főzőversenyt is tartanak, tényleg szorul az ellenzéki mobilizáció.
Nehéz lehet baloldaliként, Apró Antal unokájának szövetségeseként október 23-án színpadra állni. Mit mondhatna ilyenkor egy magát jobboldalinak nevező jobbikos politikus például? Elk.rtuk? Ja, azt pont nem. Végül megoldották a képletet azzal, hogy inkább egyáltalán nem foglalkoztak ’56-tal. 2006-tal pedig aztán pláne nem.
A Pesti TV stábja azért megpróbálta kihámozni, hogy hogyan is állt össze a képlet a baloldalon október 23-ra. Például a Jobbik szavazóitól és politikusaitól. Mint kiderült, előbbiek láthatóan egyfajta Stockholm-szindrómába zuhantak és nem bánják, ha a jobboldaliakat korábban szétverető Gyurcsány-klánt támogatja szeretett pártjuk, utóbbiakban pedig, mint kiderült, fel sem merül az erkölcsi dilemma. Stummer János például arról vallott stábunknak, hogy DK-sokkal közösen buszoztak Budapestre, azonban állítása szerint fel sem merült témaként 2006 ősze. Jakab Péter pedig úgy vélekedett, 15 éve Orbán Viktor volt a gyáva, nem pedig az emberek közé gumilövedékkel lövető Gyurcsány Ferenc.
A DK-sok sem adtak alább a szellemi mélyrepülésben a jobbikosoknál. Arató Gergely például kijelentette, hogy 2006 őszén
a miniszterelnök biztosította a rendőrség jogszerű működését.
És fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy
Gyurcsány Ferenc nem lövetett a tömegbe.
De, gumilövedékkel, az emberek szeme pedig nem magától ugrott ki. Amikor pedig ezzel szembesült, bátran elslisszolt kameránk elől.
Varju László szerint pedig a tüntetők felgyújtották Budapestet, ezért megérdemelték a kapott büntetésüket, illetve a rendőri fellépést is indokoltnak tartja. Indokoltnak abban az esetben, amikor jelentős társadalmi támogatottság mellett, súlyos rendőrségi provokációkat és kihágásokat követően a tömeg felkel az őt kizsákmányoló, neki hazudó (khm..őszödi beszéd) hatalom ellen. Ismerős forgatókönyv? Pontosan egy hasonló eseménysorhoz kötődő rendezvényen sikerült elkárognia ezeket a csodálatos szavakat Varju Lászlónak. Vajon mit gondolhat az ’56-os forradalmárokról? Dobrev Klára és Gyurcsány hű szövetségeseként ennek kitalálásához nem kell különösebben sok fantázia.
Mindez azonban a legtöbb ember gyomrát elég erősen megülte. Egyrészt az, hogy Márki-Zayról már most kiderült, hogy nem hű az általa vallani mondott értékekhez, nevezetesen a jobboldalisághoz, hiszen egy ilyen napon egy színpadra áll a forradalmat vérbefojtók szellemi (és biológiai) örököseivel. Másrészt pedig a tény, hogy a baloldalon már a látszatát sem adják annak, hogy Magyarországért küzdenének. Így történhetett, hogy az összellenzéki “nagygyűlés” inkább hasonlított egy falunapra létszám tekintetében. Igaz, magyar zászlóból ott is többet láttunk volna. És bármennyire is szerette volna Fekete-Győr András bizonygatni, hogy a Kodály köröndig állt a tömeg, megint hamar lebukott– már csak azért is, mert az általa látni vélt tömegek helyén már csak lezárás sem volt, az autók zavartalanul közlekedhettek az Andrássy úton egészen a Bajza utcától lefelé. Más kérdés, hogy egyébként a lezárt terület így is túlzás volt, hiszen az a jóindulattal 3-4 ezer ember, aki kilátogatott, bőven elfért a színpad közvetlen előterében, az elzárt terület fele üresen kongott. Aki pedig mégis kint volt, azt– Hont András szavaival élve– valószínűleg név szerint is fel lehetett volna sorolni. Mindeközben a Békemeneten valóban nagy tömeg vett részt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS