Nem váratott sokáig magára az új amerikai kabinet első kioktatása hazánk ellen. A Médiatanács napokban meghozott döntése értelmében – amely egyelőre hátrányosan érintette a Klubrádiót – azonnal megérkezett az amerikai külügy aggodalmaskodó kinyilatkozása, amelyben a magyarországi sajtószabadságot féltik.
„Az Egyesült Államok mellett élni olyan, mint egy ágyban lenni egy elefánttal, amelynek minden böfögése földrengéses hatással van.” (Pierre Trudeau, Kanada egykori miniszterelnöke)
Kanada egykori, nagy formátumú miniszterelnöke több évtizeddel ezelőtt fogalmazta meg fentebb idézett, sokatmondó gondolatait. Szavainak igazsága aligha vitatható, egy dologban azonban ő is tévedett: nemcsak azokra az országokra áll a „böfögés” hatása, amelyek a nagyhatalom közvetlen szomszédságában élnek.
Minket, magyarokat például sokezer kilométer és egy hatalmas óceán is elválaszt az USA-tól, mégis: a rendszerváltás óta folyamatosan hatással volt ránk a világ vezető hatalmának összes „emésztési hanghatása”.
Egykor, még a kétpólusú világrend idején nagy volt az ellentét a kommunisták és a „szabad világ” vezető hatalma, az USA között, ami a rendszerváltozás hajnalán bennünket is reményekkel töltött el. Valahogy mégis úgy alakult, hogy az Egyesült Államok ide delegált akkori nagykövete, Mark Palmer hamar lehűtötte a kedélyeket. Megnyilvánulásaival, ellentmondás nem tűrő kinyilatkozásaival és a háttérben végzett szervezkedéseivel világossá tette, hogy a változások folyamatát nem mi, hanem ők fogják szabályozni. Mindez pedig nem az addig elnyomott nemzeti oldalnak, hanem a kommunista utódpártnak és a velük szimbiózisban lévő liberálisoknak kedvezett. Hogy ez miért volt így, az nemhogy ennek a cikknek, de talán még egy önálló könyvnek is szétfeszítené a kereteit, az ugyanakkor tény, hogy a dolog így alakult.
A rendszerváltozás hazai lefolyásának alakulásában döntő érdemeket játszott a Nyugat, benne az Egyesült Államok, és ebből nem a kommunizmus idején elnyomott, keresztény, nemzeti oldal profitált. Mindez ma már történelem, igaz, hatása napjainkig is elér.
Az elmúlt harminc évben az is megfigyelhető volt, hogy az Egyesült Államok valahogy mindig akkor aggodalmaskodott a magyarországi demokráciáért és az „emberek szólásszabadságáért”, meg a „szabad sajtóért”, amikor a nemzeti oldal volt hatalmon. Ugyanakkor 2006-ban például egyetlen jegyzék, felszólítás, de legalábbis rosszalló megnyilvánulás sem látott napvilágot, amellyel tiltakoztak volna a brutális szemkilövetések és a karhatalom egyéb, elképesztő túlkapásai ellen. Persze, hiszen balliberális kormány – Gyurcsány Ferenc kabinetje – volt hatalmon.
Sok egyéb mellett ezért is jelentett felüdülést a mögöttünk hagyott négy év nekünk, magyaroknak. Donald Trump elnöki ciklusa során végre egy nemzeti kormány is megfelelő tiszteletet kapott az „elefánttól”, az amerikai-magyar kapcsolatok végre mellőzték a tengerentúlról érkező folyamatos kioktatást, a papolást, valamint a balliberális informátorok hamis információira alapuló alaptalan vádaskodásokat.
David B. Cornstein személyében pedig az elmúlt évtizedek legrokonszenvesebb amerikai nagykövete szolgálta hazáját Budapesten.
Amint arról már az elnökválasztás után is írtunk, borítékolható volt, hogy Joe Biden győzelmével visszatér a régi világ. Ennek sebessége azonban így is meglepő, hiszen aligha sejthettük, hogy ennyire hamar megkapjuk majd az első „kokit”. A Klubrádió frekvenciaengedélyének lejárata miatt máris szárnyra kelt a régi nóta, miszerint a kormány a kritikus hangok elhallgattatására törekszik. Pedig az engedélyezési eljárás még le sem zárult, s ráadásul – amint azt Karas Mónika, a Médiatanács elnöke elmondta – a Klubrádiót semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érte. Sőt, az elnökasszony állítása szerint a Médiatanács több gesztust is tett a rádió felé, és könnyen lehet, hogy a végén mégis a Klubrádió kapja majd a szóban forgó frekvenciát.
Azok után, ahogyan a választások körüli mizéria alakult, figyelembe véve Donald Trump folyamatos letiltását a közösségi médiából, vagy azt, hogy a korábbi elnöktől minden olyan jogot meg akarnak vonni, ami pedig minden ex-elnöknek jár, felettébb érdekes az amerikai külügy „félelme” a magyar sajtó vonatkozásában.
Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a Biden-adminisztráció úthengere egy szenátusi eljárással éppen azt próbálta elérni – szerencsére sikertelenül –, hogy többé, még ha akarna, akkor se lehessen újra elnökjelölt Trumpból, akkor azért talán lehetne egy kicsit kevésbé kioktató is az Egyesült Államok új elnöke.
Erre persze naivitás volna várni. Helyette azt a tényt szögezhetjük le, hogy éppen csak beiktatták Joe Bident, máris fordult a szél Amerikában. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy ismét elhallatszik hazánkig az a bizonyos, Pierre Trudeau által emlegetett böfögés…
Vezető kép: MTI/AP/Susan Walsh
Facebook
Twitter
YouTube
RSS