A távirányított szélsőbaloldali csőcselék keltette zavargások nemcsak Amerikában, hanem már Németországban is régóta divatban vannak, egyre erősödő tendenciával. De a balra tolódott német politika nemhogy nem tesz ellene semmit, hanem még pénzzel is támogatja az Antifát és az illegális házfoglalókat Berlinben, Hamburgban, és a rendőrségre is béklyót tesz.
VIDA ÁKOS ÍRÁSA A PS-NEK
Miután Mineapolisban egy, a hatóságok által már jól ismert fekete bűnözőt egy fehér rendőr megölt, az USA negyven városában egyszerre (!) jelentek meg a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa által támogatott Antifa anarchistái és a Black Lives Matter mozgalom aktivistái. De nehogy valaki azt higgye, hogy ez egy spontán jelenség volt. George Floyd halála csak egy régóta várt ürügy volt arra, hogy megvalósítsák azt a valószínűleg már előre kidolgozott forgatókönyvet, amellyel mindenáron – akár milliárdos anyagi károk és emberéletek árán is – megakadályozzák Donald Trump újraválasztását. Csak erről van szó!
Pátzay Pál szobrászművész 1965-ben felavatott Lenin-szobra a Memento Park, más néven Szoborpark Múzeum főbejárati kulisszafalának egyik boltívében. A négyméteres bronz szobor 1989-ig a XIV. kerületi Felvonulási téren állt. Fotó: MTVA/Bizományosi/Faludi Imre
A gyilkos rendőr neve véletlenül úgy passzol a történethez, mint a homéroszi jelzők az Iliász szereplőihez. Derek Chauvin nevéből ugyanis következik a „sovinizmus” (franciául chauvinisme). A Wikipédia szerint a szó eredete a Cogniard-fivérek (A nemzetiszínű kokárda) című vígjátékára vezethető vissza, amelyben a főszereplő Nicolas Chauvin „a túlzott hazafiságot személyesíti meg…”, na de gyilkosságot azért nem! Hegeltől úgy tudjuk, hogy a történelem megismétli önmagát, de az a Marx-féle magasabb fok, az azért kérdéses.
A rendőri túlkapások és brutalitás egyik oka az, hogy a nagyon erős rendőr-szakszervezetek eddig többnyire megakadályozták a felelősségre vonást. Ez ellen most számos demokrata párti kormányzó vezette államban sebtiben új törvényeket hoztak, amelyekkel korlátozzák a rendőrség által alkalmazott őrizetbevételi módszereket. George Floyd halálának városában, Minneapolisban a polgármester már betiltotta a fojtogató fogásokat, és az egész rendőrséget fel akarja oszlatni és újjászervezni. Az USA rendfenntartó szervezeteinek reformjára minden valószínűség szerint szükség van.
De ez nem vezethet a bizonyítási kényszer megfordításához, mint a vörös, vörös-zöld pártok vezette Berlinben. A Zöldek pártját az éles látású bajor miniszterelnök Franz Josef Strauss már 1986-ban dinnyepártnak nevezte: „kívül zöld, belül vörös”.
A berlini szenátus június 6-án Tartományi Diszkriminációellenes Törvény címen egy olyan törvényt fogadott el, amely a rendfenntartó hatóságok cselekvési lehetőségeit rendkívüli mértékben megnehezíti. A Die Welt cikke szerint a jövőben a rendőrségnek kell – jogállammal nehezen összeegyeztethető módon – bebizonyítania, ha egy shisha-bár átkutatásakor a libanoni származású klánfőnök autójának lefoglalása nem volt diszkrimináció, különben kártérítést kell neki fizetniük.
A német fővárosban – ahol a házfalak tele vannak ACAB, azaz „All Cops Are Bastards” (minden rendőr fattyú) és az Antifát éltető falfirkákkal – a lakosság 35 százaléka, kb. 1,3 millió ember migráns származású. A volt berlini főpolgármester, Klaus Wovereit szavai szerint „Berlin szegény, de szexi”. Persze könnyű úgy hencegni, ha a német tartományok közötti pénzügyi kiegyenlítésből (2019-ben összesen 9,4 milliárd euró) – főleg a konzervatív Bajorország befizetéseiből (2019-ben 60%, azaz 6,7 milliárd euró) – származó jövedelem tartja életben a balliberális fővárost, amely 2019-ben 4,3 milliárd eurót kapott. Berlinre is érvényes Margaret Thatcher megállapítása: „A szocialistákkal az a probléma, hogy kifogynak a mások pénzéből!” Ha a bajorok nem fizetnének, Berlin már rég csődbe ment volna.
Berlin, 1991. augusztus 29. Görkorcsolyás fiatalember a város keleti részén álló Lenin-emlékmű előtt. Az emlékműre festett szöveg: Európa utolsó Lenin-emlékműve. Fotó: MTI/EPA
Aki járt már Berlinben, az tudja, hogy a várost – kevés kerület kivételével – mennyi mocsok, szemét és tönkrement épület, elhagyatott környék, rosszul öltözött, még rosszabb arcú emberek, szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali lúzerek, nyíltan az utcán vonuló LMBTQ-aktivisták, önkényesen elfoglalt házak és no-go zónák jellemzik. A vörös-zöld (dinnye) városvezetés alatt a szenátus és némely, az SPD vezette szövetségi minisztérium által anyagilag is támogatott Antifa és más szélsőbalos csoportok szabadon garázdálkodhatnak, nap, mint nap összecsapnak vagy az általuk csak náciknak nevezett jobboldali csoportokkal, vagy a mélységesen utált rendőrséggel.
A Rigaer Straße nevű utcában a bolsevik Antifa-bandák által elfoglalt házak környékére csak a kommandósok mernek bemenni néha, a 70 százalékban muzulmánok lakta Neukölln városrészben meg arab klánok uralkodnak. Ebben a közegben nem csoda, hogy a rendőr-szakszervezetek hevesen tiltakoznak a baloldali szenátus új „diszkriminációellenes törvénye” ellen, amely minden hatóságot általános gyanúsítás tárgyává tesz.
A berlini belügyi szenátor Andreas Geisel (SPD) azokra, akik az új törvényt kritizálják azt mondta, hogy „öreg, fehér emberek” akarják bojkottálni a vörös-zöld projekteket. Úgy tűnik, hogy szoci körökben ez az ellenfelekre használt – Niedermüller Pétertől is hallott – új, kedvenc osztályharcos jelzős szerkezet.
Rainer Wendt, az egyik legnagyobb német rendőr-szakszervezet, a DPolG elnöke az új berlini törvényt így kommentálta:
A rendőrséget és a rendfenntartó hatóságokat a cselekvési lehetőségeik szélére akarják szorítani és balos-zöld irányítás alá akarják helyezni. Bízok azoknak a tartományoknak az erejében, amelyekben némely belügyminiszter ez ellen fellép.
1989 után a szocikat leváltó konzervatívok Európa-szerte szoborparkokba száműzték a kommunista társadalmi rendetlenség kővé meredt vagy bronzba öntött jelképeit. A múlt emlékeit ma a „politikailag kulturált” neobolsevikok festékkel elrondítják, ledöntik, lefejezik, szétdarabolják. Ez a különbség is mutatja, hogy akik a történelmet nem tanítani, hanem lerombolni akarják, azok gyökértelen elmebetegek, akik vallásként hisznek egy megvalósíthatatlan utópiában, csak se Istenük, se erkölcsük, se jövőképük, se tízparancsolatuk nincs.
Már szinte semmit sem tudunk a Forradalomról és a Forradalom előtti időkről. Minden emléket elpusztítottak vagy meghamisítottak, minden könyvet újraírtak, minden képet újrafestettek, minden szobrot, utcát és épületet újrakereszteltek, minden dátumot megváltoztattak. S ez a művelet napról napra, percről percre folytatódik. A történelmet megszüntették. Csak egy vég nélküli jelen létezik, amelyben mindig a Pártnak van igaza. (George Orwell: 1984, Szíjgyártó László fordítása)
Londonban Churchill a napokban festékkel elcsúfított szobrát bedeszkázták, hogy a tüntetők tovább már ne károsítsák. A császári Németország gyarmatosító tevékenysége miatt a baloldaliak már Bismarck kancellár és II. Vilmos császár szobrait is megkérdőjelezik. De eközben elfelejtik, hogy Bismarcknak köszönhetik az egységes német állam létrejöttét és a társadalombiztosítás, azaz az állami törvényes beteg- és nyugdíjbiztosítás bevezetését is.
Őrizetbe vesznek egy tüntetőt a rohamrendőrök Berlin Kreuzberg kerületében a munka ünnepén, 2020. május 1-jén. Fotó: MTI/EPA/Filip Singer
De kiknek állít új szobrokat a német baloldal? Trierben a városi tanács a város szülöttje, Karl Marx születésének 200. évfordulójára 2018. május 5-én felállíttatta a Kínai Népköztársaság 5,50 méteres ajándékát, Wu Weishan szobrász alkotását. Annak a Marxnak, aki saját antiszemita mivoltát soha sem rejtett véka alá, mert többek között a Zsidókérdés című művében 1844-ben olyanokat írt, mintha az a nácik tollából származott volna. A német ntv hírtelevízió cikke szerint ma Németországban 52 tér, több, mint 500 utca és számtalan iskola viseli Marx nevét.
Gelsenkirchenben a helyi városi tanács tiltakozása ellenére az alkotmányvédelem megfigyelése alatt álló és még mindig a proletariátus diktatúrájának megvalósításán fáradozó szélsőbaloldali Németországi Marxista-Leninista Párt bírósági ítélettel érte el, hogy egy Csehországban kiselejtezett és onnan megvásárolt Lenin-szobrot állíthassanak fel a bolsevik tömeggyilkos születésének 150. évfordulója alkalmából.
A német állami ARD televízió június 14-i Sajtóklub-adásában több színesbőrű résztvevővel a rasszizmusról, kizárólag jobboldali veszélyekről beszélgetnek; egy szót sem szólnak a szélsőbaloldali megmozdulásokról Berlinben, Hamburgban és más német városokban. Mintha nem lenne semmi probléma az Antifa bandáival, mintha a baloldal patyolattiszta lenne! „Az All lives matter (minden élet számít) is rasszista!” – mondja az egyik résztvevő, Hasnai Kazim. Tehát akkor a fehérek, sárgák, mulattok és egyéb színesbőrűek élete nem számít? Már semmi mást sem szabad mondani? Csak a feketék élete számít? De hát pont az ilyen kirekesztés a rasszizmus! Vagy már megint fogalmak betiltása következik?
Ezt a baloldal állandó taktikája: ami kellemetlen, arról tilos beszélni, azt el kell hallgatni és hallgattatni.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS