A Böszme megfejtette az amazonasi erdőtüzek titkát: Orbán!

A szokottnál is erősebb napot zárt pénteken utánozhatatlan roncsellenzékünk. Gyurcsány az amazonasi erdőtüzek fényénél látni vélte Orbán Viktort és az ő bűnös mulasztásait. Közben a balliberális szaksajtó azon görcsölt, miért nem írt gyásztáviratot a miniszterelnök Heller Ágnesnek (!). A kényszerzubbonyra a szíjat végül Ungváry Rudi bácsi varrta föl, kijelentve: ami itt van, ahhoz képest a nyilasterror bakfitty volt. Jelentem: ezeknek végleg elmentek otthonról!

A hatalomhiány kóros elváltozásokat okozhat, megbillentheti az arra hajlamos embert. Különösen az olyat, aki már belekóstolt, és képtelen belátni, alkalmatlan a kormányzásra, s a nemzet sem kér belőle. Írom ezt azért, mert – ha egyáltalán lehetséges – rosszabbra fordult Gyurcsány Ferenc állapota. Ez abból az internetes bejegyzéséből szűrhető le, amelyet tegnap tett közzé Facebook-oldalán. Idézek belőle, elnézést:

Ritkán tud már minket bármivel meglepni ez a gyűlölettel és rosszindulattal bélelt emberke. Most mégis sikerült neki. Hogyan képes egy mondatba, egy bekezdésbe, egy gondolatsorba összehányni a magyar miniszterelnököt és az amazonasi erdőtüzeket? Sőt, a brazil elnököt? Mintha Bolsonaro elnök úr járná a dzsungelt, ő gyújtana alá a makákóknak – nem pedig a pénzéhes nagybirtokosok, hogy még nagyobb termőterülethez jussanak.

Mondom, kóros elváltozásokat okozhat a hatalomhiány némelyeknél. Nem csupán a fölpüffedt arcberendezésre, meg a „kígyózó kígyókra” gondolok. Hanem arra: Ferenc konkrétan a megbomlás szakadékánál egyensúlyozik. Tán már át is libbent a peremen. (Bár aki képes leírni azt a gyűlöletszót: „magyarkodó”,  az libbenjen csak!)

Kötelező gyásztávirat

A paranoia nem csak a hatalomból kiebrudalt Böszmén, hanem sleppjén, nyaloncain is elhatalmasodni látszik. A pénteki nap másik nagy vonaglását a Népszava–hvg.hu kettős adta elő, amelyek egymással szinkronban azon akadtak ki, miért nem küldött még gyásztáviratot Heller Ágnes családjának Magyarország miniszterelnöke. A hvg.hu először ezzel a címmel repítette világgá a hírt: „Máig nem tudni, Orbán miért nem küldött gyásztáviratot Heller Ágnesnek”. Aztán valamelyik kevésbé elgurult gyógyszerű skribler ráébredt: halottnak nehézkes táviratozni, fogadni legalábbis nehezen tudná a címzett. 

Végül aztán átírták a címet: „Hellernek” helyett lett belőle „Heller Ágnes családjának”. Cím ide vagy oda: az egész csúcsröhej maradt. Ugyanis: mi közük hozzá, kinek ír gyásztáviratot a miniszterelnök, s kinek nem? A következő az lesz, hogy előírják Orbánnak, milyen márkájú fogkefét használjon, hányszor öblögessen.

Heller Ágnes magánszemély eltávozása ugyan miért legyen előrébb való a miniszterelnöknek, mint Gipsz Jakabné ugyanaznap történt elhunyta? Gipsz Jakabné (született Strucc Jolán) ugyan – Hellerrel ellentétben – valószínűleg nem volt egy kommunista tömeggyilkos tanítványa, nem tagadta meg 1956-ot sem, hogy visszatérhessen a Párt ölelő keblére, s Micron elnök sem fejezte ki halála miatti részvétét.

Ám Gipsz Jakabné legalább nem mószerolta a hazáját éveken keresztül külföldi lapokban, nem diktátorozta, nácizta a magyarok által megválasztott kormányfőt, nem hazudozott rólunk a külvilágnak flekkdíjért, nem keltette alattomosan a rossz hírünket. Nem, Jolán néni nem követett el ilyen súlyos bűnöket, az ő táviratáért mégsem aggódnak a balliberálisok – csak Ági néniéért. Hátha néhány szavazat összekaparható a témával. Ócska hullarablók az ilyenek, mind!

Persze, lehet tovább várni a postást, mikor hozza a gyásztáviratot, s ha nem jön, újabb fölháborodott cikkeket írogatni. Lehet. Mindent lehet. Paranoiásnak lenni is – sőt, az arrafelé elvárás.  

Nyilasoknál is rosszabb

A pénteki nap harmadik legjobban sikerült ellenzéki rángása Ungváry Rudi bácsi nevéhez köthető, aki a 24.hu-nak efféle hülyeségeket mondott:

[Orbán rendszerének] aljassága felülmúlja az egykori nyilasuralmat is. Az legalább nyílt volt. Ez a rendszer azonban a demokrácia álarcát ölti fel, és ettől úgy tűnik a mainstream képviselőinek, hogy „sérültek a demokrácia törvényei”. Sérültek a fenét, nincsenek! Ami van, az csak a látszat.

Ha már Rudi bácsi a „sérülés” szót használta, én is használnám. Mennyire lehetnek sérültek azon honfitársainknak a receptorai, akik a honi viszonyokat így érzékelik? Az ilyet (ha nem hazudik, és tényleg így érzi) tényleg csak szánni lehet, imát mondani érte. No de milyen fölmentés adható annak, aki mikrofont tol a páciens elé, világgá kürtöli az illető leépülését? Ahelyett, hogy riasztaná a szakápolókat? 

Tényleg csak szánni lehet ezt az egymást hergelő, receptor-sérült társaságot. Nem veszik észre: minél durvábban gyalázzák a kormányt (s vele a kormányt támogató milliókat), annál elérhetetlenebb távolságra kerülnek a hatalomtól. Ami – az állapotukat tekintve – nem is baj.