A Facebook-cenzúra alkonya? - Nyertes persorozat magyar szereplővel a Zuckerberg-birodalom ellen
Csak úgy repkednek a harmincnapos tiltások a monopolhelyzetet élvező közösségi oldalon azoknak, akik a liberális világrend híveinek nem tetsző, markáns véleményeket szoktak megfogalmazni. Akad, aki alig fér hozzá a profiljához, mert amint letelik a harminc nap, órákon belül kapja a következő tiltást, akár évekkel ezelőtti hozzászólásért. Munkatársunk, Ambrózy Áron, valamint a 888.hu újságírója, Oláh Gellért ráadásul már egyszerű, őket ábrázoló profilkép miatt is kapott harmincnapos blokkolást, ami ékesen bizonyítja, hogy gyakorlatilag indok se kell ahhoz, hogy a Facebook elhallgattassa, akit akar. Egy magyar származású németországi férfi viszont nem törődött bele a Facebook mindenhatóságába, és összesen négy pert nyert meg a cég ellen, ezzel precedenst teremtve a szólásszabadságtól egyre jobban eltávolodó országban.
Amikor Németország megadóan hanyattvágta magát a migráció előtt, és a német lapok elkezdték a teljesen ellenkező magatartást tanúsító Magyarországot becsmérelni, B. Gábor elkezdte szórni a hozzászólásokat az ilyen cikkek Facebook-megosztásai alá. Ennek hamar az lett a következménye, hogy elkezdték „lehalkítani” a hozzászólásait, amelyeket így már csak az látja, aki írta, senki más. A magyar származású német férfit több újság tartósan le is tiltotta a közösségi oldalon, így csak megosztani tudná a cikkeiket, de lájkolni vagy hozzászólni nem engedik ezeken az oldalakon. (Lásd az alábbi képet.)
Mindezt Németországban a „hálózati érvényesítési törvény” (Netzwerkdurchsetzungsgesetz) értelmében teszi a Facebook. Az év elején hatályba lépett jogszabály előírja a közösségimédia-üzemeltetőknek, hogy 24 órán belül el kell távolítaniuk a „nyilvánvalóan jogsértő” tartalmakat, leginkább a gyűlöletbeszédet, ráadásul negyedévenként jelentést is kell készíteniük a cenzori tevékenységükről. Ezek elmulasztása akár ötmillió eurós (1,6 milliárd Ft) büntetést von maga után.
Ha a migránsokról van szó, máris nem olyan fontos a szólásszabadság meg a jogállamiság
Németország mostanára olyan szintet ért el a demokratizálási folyamatban, hogy már a látszatra sem kell adni ott a szabadságjogok korlátozása során.
A törvény az igazságszolgáltatásra tartozó jogi döntéseket bíz a közösségimédia-szolgáltatókra, azaz magánkézbe adja a jogászkodást.
A cégek persze alkalmazhatnak jogászokat erre a célra, de a 24 órás határidő eleve ellehetetleníti a megalapozott döntést. Vagyis Németország számára a Wilkommenskultur és a többi liberális toposz védelme nemcsak a szólásszabadságnál, hanem a jogi szakmaiságnál is fontosabb. Más kérdés, hogy ha elég időt hagyva, jogászokra meg bírókra bíznák a dolgot, az sem sokat segítene, hiszen a német büntető törvénykönyvben nincs meghatározva a gyűlöletbeszéd, így tehát a hálózati érvényesítési törvény alkotmányellenes módon olyan gumifogalmat kér számon, amelyet bármire rá lehet húzni.
Néphülyítés sajtókonkurencia nélkül
A Basler Zeitung azon cikke alatt kezdődött az ügy, mely szerint Orbán Viktor csodálkozik, hogy a németek az illegális határátlépésekből fakadó anarchiát ünneplik. Ehhez szólt hozzá a Facebookon B. Gábor, mondván a németek egyre hülyébbek lesznek, mert a baloldali rendszer médiája naponta tömi a fejüket a „szakmunkásokról”, az állítólagosan csökkenő munkanélküliségről és Trumpról szóló álhírekkel.
A „szakmunkások” (Facharbeiter) a migránsokra használt gúnyszó a német közbeszédben (mint nálunk az „agysebészek”), mert kezdetben így nevezte őket a baloldali német sajtó, holott töredékük állt csak munkába. A kiváló munkanélküliségi adatokat pedig úgy érik el a németek, hogy a tartósan munkanélkülieket kiveszik a nyilvántartásból, amennyiben legalább hathetes betegállományban vannak, ha hathetes továbbképzésen vesznek részt, illetve ha elmúltak 58 évesek. Utóbbiakat külön statisztikai csoportként kezelik, a betegállományból és továbbképzésről visszatérőket pedig új munkanélküliként rögzítik a rendszerben, miközben mindannyian megszakítás nélkül kapják a munkanélküli segélyt. Így leginkább azzal csökkentik a munkanélküliek számát, hogy folyamatosan államilag pénzelt továbbképzésre küldözgetik őket.
A magyarok, akik kikerülnek Németországba nyelvtudás nélkül, ők is éveken át küszködnek, hogy rendes munkát kapjanak, és ne csak segédmunkások legyenek. Nekik is hosszú évekbe telik ez, pedig a némethez hasonló kultúrából jönnek
– indokolta a migrációval szembeni álláspontját B. Gábor a PestiSrácok.hu-nak. A Basler Zeitung Facebook-oldalán írt hozzászólása után hamarosan kapta a rendszerüzenetet a kommentje eltávolításáról és a profilja harmincnapos tiltásáról.
Háromszor belelépett ugyanabba a pofonba a Facebook
A Facebookot korábban senkinek nem sikerült bíróság elé állítania, B. Gábor viszont nem hagyta annyiban a tiltást, és megbízta a híres médiaügyvédet, Joachim Steinhöfelt. Az ügyvédi felszólításra törölték a harmincnapos tiltását, de a hozzászólást nem állították vissza. Így per lett a dologból, és a Berlini Tartományi Bíróság némi kelletlenkedés után illetékesnek találta magát az ügyben.
Az ügy sürgőssége és az egyértelmű tényállás miatt, a bíró szóbeli tárgyalás nélkül döntött arról idén áprilisban, hogy a Facebooknak engednie kell, hogy a férfi újra odaírja a hozzászólását. Ellenkező esetben 250 ezer euróig terjedő bírságot, vagy a vállalat vezetőjének hathónapos börtönbüntetést helyezett kilátásba.
A Facebook engedett a döntésnek, pár nappal később pedig a német sajtó is értesült az esetről, és óriási visszhangot kapott, hogy sikerült bíróság elé állítani és elítéltetni a céget. Itt azonban nem ért véget a párbaj.
Az AfD egyik politikusasszonya hozzászólt a Spiegel nyári, határellenőrzéssel foglalkozó cikkéhez, hogy nem ördögtől való a határellenőrzés, hiszen az korábban is létezett, amire prosztó, személyeskedő reakciókat kapott – ezek természetesen nem zavarták a Facebookot.
Ugyanígy járt B. Gábor is, aki szintén hozzászólt a témához, majd miután intellektuális csődnek nevezte az egyik személyeskedő választ, újra megkapta a rendszerüzenetet a hozzászólása eltávolításáról és a harmincnapos tiltásról. Ismét bíróságra került az ügy, mert a Facebook ezúttal nem is reagált az ügyvédi felszólításra. Az eljárás vége is ugyanaz lett, de a közösségi oldal nem vonta vissza a tiltást, sőt annak letelte után, ugyanabból a kommentfolyamból újabb hozzászólást távolított el, és újabb harminc napra a cukorgulágra küldte B. Gábort.
Ebből lett szeptemberben a harmadik per, amely lemásolta az előzőt, így jelenleg összesen 500 ezer eurós büntetés behajtására van folyamatban kérvény a Facebook ellen a Berlini Tartományi Bíróságon.
Nem működött az olcsó kifogás
Ezt az összeget már Mark Zuckerberg csodavállalata is sokallhatta, mert a cég németországi jogi képviselője hivatalos válaszban vonta kétségbe a saját illetékességét a periratok átvételére. Kérdés persze, hogy ha a cég németországi jogi képviselője nem illetékes a cég németországi jogi ügyeiben, akkor egyáltalán miért van rá szükség. Ez a kérdés bizonyára a bíróságban is megfogalmazódott, mert megállapították a Facebook jogi képviselőjének illetékességét.
Így végződött 4:0-ra B. Gábor küzdelme a közösségi portállal, de a precedens értékű ítéletek miatt csak most kezd nehézre fordulni a cég helyzete.
Menet közben az említett AfD-s politikusasszonyt is letiltották, így megint munkája akadt az ezekkel a perekkel a korábbinál is jóval nagyobb hírnévre szert tett Joachim Steinhöfelnek. A Müncheni Tartományi Bíróság elutasítását a főbíróságon támadta meg azzal az érvvel, hogy a szólásszabadság védelme a magánszférára is kihathat, ezért a Facebook nem rendelheti a saját üzleti szabályait a szólásszabadság fölé. Ennek hatására hamarosan Münchenből is kapott egy vesztes ítéletet a közösségi oldal.
Azóta sorozatban indulnak a hasonló perek a Facebook ellen, több ügyvédi iroda is ráállt erre, van köztük, amelynek mintegy százötven ilyen ügye van.
A lebukás: nem tévedések, hanem célzott cenzúra
Németországban is sokan ellenzik az ENSZ migrációs paktumát, a szükséges ötvenezer aláírást összegyűjtve petíciót is beadtak a Bundestagnak, hogy az ország – az Egyesült Államokhoz, Magyarországhoz és immár Ausztriához hasonlóan – lépjen ki belőle. Egy felhasználó megosztotta a közösségi portálon ezt az aláírásgyűjtést, amit hamarjában el is távolítottak, az illetőt pedig letiltották gyűlöletbeszédért.
Ebből a bambergi bíróságon lett per, az ítélet pedig bő két héttel ezelőtt kimondta, hogy a Zuckerberg-birodalom nem használhatja monopol helyzetét a szólásszabadság korlátozására.
Steinhöfel így már kezd a Facebook rémálmává válni. Ezt az ítéletet ráadásul rendes per előzte meg, amelybe drága ügyvédekkel beleállt a cég. Ez világossá tette, hogy a Facebookon napi szinten megvalósuló cenzúra nem csupán túlbuzgó alkalmazottak túlkapásainak sorozata, hanem a cég komolyan gondolja a szólásszabadság elfojtását.
B. Gábor a PestiSrácok.hu-nak is kifejtette véleményét, miszerint a németországihoz hasonló módon, Magyarországon is elejét lehetne venni a sorozatos visszaéléseknek:
Ha lenne olyan bíróság Magyarországon, amely befogadja ezeket a kereseteket, akkor itt is meg lehetne akadályozni az önkényes cenzúrát.
