A meggyalázott Corvin köz
Corvin köz
Mindenütt szemét, az emléktáblák alatt odalökött kukák, a sarkokban vizelet, kloaka, hányás, turha, kutyagumi, ott hagyott koszos ruhadarabok, földre lehajított injekciós tűk, szétdobott koszorúk, gyors-főzde bódék. A Corvin mozi falán körben gusztustalan firkák… Ez ma a Corvin köz.
De bocsánat! Ez Történelmi emlékhely!- ajánlom figyelmébe a VIII. kerület és Budapest balliberális polgármesterének, főpolgármesterének. Hatvankilenc évvel ezelőtt itt pesti srácok, munkások, egyetemisták, értelmiségiek, átálló katonák, orvosok, ápolónők, egyszóval budapesti polgárok adták életüket a kommunista diktatúra, a szovjet megszállás ellen a szabadságért, 1956 októberében és novemberében. A Corvin köz volt a fővárosban a sztálinista diktatúra elleni fegyveres felkelések egyik központja.
A Corvin köz nemzeti emlékhely
Itt harcoltak a Pongrátz fiúk, a hat testvér, Pongrátz Gergellyel és Ödönnel az élen. Itt vesztette életét a többi között Mesz János ( Falábú Jancsi) tüzér, a szovjet páncélosok elleni harcban. A Corvin közben őrséget álló 17 éves Szabó Ilonkát ( a fekete göndör hajú Kócost) egy ávós mesterlövész itt lőtte le az ablakból, s Kocósról a corvinisták parancsnoka Pongrátz Gergely (Bajusz) ezt mondta:,,...közszeretetnek örvendett, dédelgették. Amikor jöttek a szovjet támadások géppisztolyával, kézigránáttal, s néha benzines üveggel, egyike volt a legbátrabb harcosoknak.” Társa, Bizsu túlélte, ,,megúszta” egy életfogytiglannal. A Corvin köz, a Práter, a Futó, a Kisfaludy, a Nap utcák, valamint a Ferenc és József körút Corvin közhöz közelálló védői, azok a forradalmárok, akik több mint két hétig védték a többszörös szovjet túlerő ellen ( 200 ezer szovjet katona rontott neki Magyarországnak) a hazájukat és akik nem estek el, azok jelentős része áldozatul estek Kádár bosszújának. Legtöbben húsz-harminc évesek voltak, amikor kivégezték őket.
A bolsevista-pufajkás megtorlók nem kegyelmeztek. Többek között itt emléktábla őrzi Renner Pétert, Iván-Kovács Lászlót, Szente Károlyt és Istvánt, apát s fiát, Angyal Istvánt, Gérecz Attila költőt, dr. Fáy Ferencet. De itt a Corvin mozi oldalfalán márványtábla jelzi Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Mensáros László, Sinkovits Imre színészeink nevét, akik a veszéllyel nem törődve forradalmi szavalataikkal bátran a felkelők mellé álltak. Hőseink közé tartozik a dán diplomata, Povl Bang Jensen, aki az ENSZ megbízásából a ,,magyar kérdéssel” foglalkozott s aki életét áldozta azért, hogy a történelemnek megvédje, megmentse azokat a jegyzőkönyveket, amelyek az 56’-os magyar szabadságharcosok tanúvallomásait és névsorát tartalmazták. Meggyilkolták – a szovjetek vagy Kádár emberei? –, mindössze negyvenéves volt. Bang Jensen is arra emlékeztet a Corvin közben, hogy a magyar szabadságharc világtörténelmet írt.
Több ezres a névsor, akiket nem említettünk. De egy nép, a magyar nép kelt fel a zsarnokság ellen. Kedves Pikó András polgármester és Karácsony Gergely főpolgármester urak! Tudják, hogy a Corvin köz nemcsak történelmi, de nemzeti emlékhely is. Az 1956-os magyar forradalom-és szabadságharc egyik fő szimbolikus helyszíne. Ha nem tudják, olvassanak utána, tanulják meg, hogy ez egy felszentelt hely a forradalmárok vérével. Illene megbecsülni, környezetét tisztán tartani, emléktábláit s a Janika szobrot (Varga János szabadságharcos) gondozni. A véres harcok napjaiban emlékszem, hogy a kilőtt szovjet tankok, magyar lövegek, a szétlőtt, Üllői útra lecsúszott házak, a halottak, akiket az anyák, feleségek sírva vittek el egy mosóteknőben, nos az a szörnyű érzés, látvány még mindig tisztességesebb, felemelőbb látvány volt, mint a mai. Tudom, az uraknak nem erőssége a hazafias érzés. Nemzeti ünnepeinket a kommunizmus születése óta rendszeresen meggyalázzák. Vörös rongyokba öltöztették május 1-én Budapestet, az 1919-es Tanácsköztársaság, a véres kommün 133 napja idején, s ez a Kun Béláék, Szamuely Tiborék, egyáltalán a Lenin-fiúk öröksége, amit Rákosi-, valamint Kádár elvtársék ott folytatták, ahol Lukács Györgyék és Corvin Ottóék abbahagyták. Nem beszélve a pufajkás Horn Gyuláról, aki liberális, SZDSZ-es barátaival (Pető Iván, Magyar Bálint, Rajk László, Demszky Gábor, Kuncze Gábor...) megfúrták honfoglalásunk 1100 éves évfordulójának méltó megünneplését 1996-ban, majd hihetetlen gyorsasággal lemondták a jobboldali Antall-Boross kormány által megszervezett Világkiállítás megrendezésének jogát.
A magyarság Kárpát-medencébe való bejövetelét megmutathattuk volna a világnak, de nem engedték. Így aztán semmit sem ünnepelhettünk meg. Nem úgy, mint 1896-ban amikor az ezeréves millenniumot méltóan megünnepeltük. ,,Merjünk kicsik lenni”, ahogyan a komcsik mondták, mint annyiszor. Igen, ők máig azt szeretik, ha jelentéktelenek vagyunk, maradunk és behódolunk valamilyen hatalomnak. Persze elsősorban valami marxista, globalista hatalomnak, akiknek csicskái lehetünk. Majd elfelejtettem, az 1956-os forradalom- és szabadságharc ötvenedik évfordulóján (2006 október 23.) a megemlékezésbe belerondított egy kis rendőrterrorral Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A komcsik, a libsik már csak ilyenek: mindig emlékeztetni akarják a magyart, hogy a szabadságot nem adják ingyen, a szabadsághoz semmi közük. Íme méltó utódjuk, Brüsszel kiszolgálója Magyar Péter, a Tisza Párt balliberális, globalista vezetője idén, 2025. október 23-án a Hősök terén szimbolikusan ,,ölelgette” Árpád fejedelmet és a hét vezért. Nem szégyelli magát, hogy honfoglalóink előtt éppen készül átadni idegen kezekbe a még megmaradt hazát?
Visszatérve a Corvin közre. Hol van már a tiszta, kulturált, erőszakoskodó hajléktalanoktól, drogosoktól, kéregető román bűnözőktől mentes, rendezett Budapest, mint annak idején Tarlós István főpolgármester alatt volt? Most itt a Corvin közben, az aluljáróban, mondhatnia Józsefvárosban összpontosul a főváros minden szemete. Jó ez így urak, elvtársak? Én csak azon tűnődöm el mindig, hogy kik azok az emberek, akik ezekre szavaznak. A kommunista diktatúra negyvenöt éve ennyire közömbössé tette az embereket? A legyintéssel egyenlő, a minden mindegy?
Ha így van, az fájdalmas. Mert újra feltűnt egy hataloméhes narcisztikus messiás, aki berángatna sokakat a semmibe. Nagy baj, ha az a belső vészcsengő nem jelez a Tisza elvakult szerelmeseinek.
Pongrátz Gergely szavai jutnak eszembe, amit egy vele készített interjúmban mondott Marispusztán 2005-ben, az általa létrehozott Ötvenhatos Múzeumban és a Csete György építész által tervezett Ötvenhatos Kápolnában:
,,...Nem engedem eladni a forradalmat...Addig , amíg itt van ez a múzeum, a kápolna és a márványtáblán a nevek, 338 felakasztott hős neve, addig nem lehet letagadni az igazságot. Ez kötelez engem. Nem csak a kommunista Nagy Imre és Maléter Pál nevéhez fűződik a forradalom, hanem a Pesti srácokéhoz, akik az életüket adták a hazáért.”
A Székely-országból származott Corvin köz főparancsnoka reménykedő, hívő ember volt és a szójárása mindent elárult:
,,Ha a Jóisten nyulacskát adott, majd ád hozzá füvecskét is!”
