'56 hőseire emlékeztek a Halhatatlanok napján (Visszanézhető)

A megemlékezés a PS TV Facebook-oldalán, ezen a linken érhető el.

Hogyan vállalta el Wittner Mária, hogy elmondja az általad írt szöveget a Neveket akarok hallani című, korszakalkotó számotokban?

Édesapám 1956-ban részt vett a forradalomban, mentőként. Élelmet is szállítottak a Corvin közbe, a Széna térre, onnan meg vitték a sebesülteket, halottakat. A végén már 32 lyuk volt a mentőautójukon, s persze elérte őt is a kádári megtorlás. Amikor már lehetett, rengeteget beszélt nekem 56-ról, ez az örökség íratta meg velem ezt a dalt. Megkerestem Wittner Máriát, hogy felmondaná-e a dal verses betétjét, s ő, aki a leghitelesebb, megtette ezt nekünk és a közönségünknek. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy 2006-ban, közvetlenül miután meghalt az édesapám, Wittner Máriával egymást követtük a gödöllői Pelikán rádióban. Ott hallotta tőlem, hogy mi történt és megemlékezett apámról a műsorban, majd, ahogy mondta, a gyermekévé fogadott. Ezután szoros kapcsolatban maradtunk, fantasztikus közös történeteket őrzök vele, a családi kötődésekről, karácsonyi beszélgetésekről. Még a legkisebb gyermekemet is meglátogatta Zalakoroson, az 56-os emlékműnél. Három éve, a halála előtti utolsó estén ott voltam nála a Honvéd Kórházban, s a Fradi-könyvből felolvasott vidám történetekkel próbáltam feledtetni a szenvedéseit. 

Mire kötelez bennünket az 56-os pesti srácok hőstette, a szabadságharc?

Ez egy furcsa, nehéz kérdés. A rendszerváltás előtt mindenki eldönthette magában, hogy számára forradalom, vagy ellenforradalom volt-e 56? Most, hogy sok hiteles információt megismerhettünk a szabadságharcról, a kép is árnyaltabb lett. Lehet azonosulni a Nagy Imre-féle reformkommunistákkal, Mindszenty bíboros bátor kiállásával, vagy a szabadságharcos pesti srácokkal. Hozzám persze a pesti srácok állnak a legközelebb. A Jóisten akarta így, egyszerű „pesti parasztként” születtem, kertes házban, külvárosban, ennek minden pozitív és negatív hozadékával. Amit a pesti srácok mutattak nekünk, annak talán az a lényege, hogy az igazság mindenféle elnyomó rendszerrel szemben utat tör magának. Nekünk ez a legfontosabb. Ez az igazi példa: a helytállás, amit a fegyveres szabadságharcosok országszerte tanúsítottak, s amivel a sorsukat viselték.

Újra és újra felüti a fejét az az opportunista szöveg, hogy fölösleges volt szembeszállni a túlerővel...

Más utólag magyarázgatni múltat és más ezt megélni. Számtalanszor beszéltem Mária nénivel erről is, s megerősített hitemben, hogy a hősöket a történelem vihara szüli, semmi nem volt előre elhatározva 56-ban sem. A szabadságharcosok nem azért fogtak fegyvert, mert meg akartak halni, hanem mert hittek benne, hogy a szabadság kivívható, s ha kell, meghalnak érte. 

Miért került ilyen nehezen a helyére 1956 a nemzeti emlékezetünkben?

Közhely, hogy a múlt emberei közül nagyon sokan itt ragadtak közöttünk. A pufajkás-karhatalmista Horn Gyula még miniszterelnök is lehetett. Aljas paktumok hosszú sora történt a rendszerváltoztatás körül. Pedig a néplélekben mindig ott élt a forradalom lángja, a mecseki láthatatlanok kitartása, a MÚK és Mansfeld Péter bátorsága, s ennek az igazságnak előbb-utóbb győznie kell-kellett.

A Neveket akarok hallani koncertfelvételein, 2006-2007-ben dübörög a Gyurcsány, takarodj! Akkor egyszerű volt a felállás, voltak a nemzetiek és nemzetellensek. Most a baloldal vezére lyukas zászlók erdejébe burkolózik és Árpád fejedelmünk szobrára felkapaszkodva feszít. Honnan tudják a magyarok, hogy ki a valóban nemzeti? 

Ma is egyértelmű a pálya: valaki tesz a nemzetért, más meg csak ki akarja használni azt. Van aki tiszteli a nemzetét és szereti a történelmét, s van aki az internacionalista, globális, feloldódásban hisz. Lehet valamiért tenni és valami ellen tenni. Én mindig valami mellett voltam, Magyar Péter és gyülevész hada pedig csupán minden ellen van. S, ha a magukat politikusnak tituláló, hazudozó, sértett hazánkfiai Brüsszelben a nemzet ellen tesznek, akkor itthon ne vonulgassanak piros-fehér-zöldben és ne álljanak fel Árpád fejedelem mellé, mert ez nem más, csak álca és póz! Hozzáteszem, hagyjuk ezt a megbékélés-szöveget is! Hogyan békélnék meg olyanokkal, akik a nemzet és a család ellen tesznek?  Mondom mindezt úgy, hogy sosem voltam egy párthívő, csupán arra szeretném buzdítani a híveinket, hogy tegyenek maguk is a nemzeti megmaradásért. Ma is sokan vállaljuk a harcot, még ha a Kárpátia üzenetei markánsabbak, szókimondóbbak, mint másokéi. De hát, mint az előbb mondtam, én a nép gyermeke vagyok, s a népből a nép nyelvén üzenünk. Ezt mindenki érti, és remélem tűzbe hoz minden őszinte magyart, minden generációból. 

Mivel készültök a november 4-i Halhatatlanok napjára, a Bem József térre? 

A himnuszokkal együtt tizenegy dallal, bennük azzal a néggyel, amit a Kárpátia történetében kifejezetten 56-nak szenteltünk: ez az Én apám, a Láthatatlanok, A márciusi Pest és a Neveket akarok hallani. Várjuk a találkozást!

A Kárpátia a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesületnek ajánlotta fel a honoráriumát

Petrás János jelezte, hogy zenekaruk előadói lemondanak a november 4-i tiszteletdíjukról, s így egymillió forintot a Nemzeti Maximumért Alapítvány közreműködésével korunk szabadságharcosainak, a székely végeken küzdő nemzettársainknak, a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesületnek ajánlanak fel. A PestiSrácokon nemrég közöltünk megható riportfilmet a Hargita lábánál működő, az őszi hadjáratokat húsz éve megszervező Mihály József kapitányról és harcostársairól, akik az 1848-49-es székely-magyar honvéd hagyományokat évről-évre nagyszabású őszi lovas-szekeres hadjárattal elevenítik fel, miközben folyamatosan küzdenek az erdélyi magyarságot érő jogfosztások, a román szélsőségesek támadásai és a hatósági vegzálások ellen. Hozzájuk kötődik az a nagy bátorságra valló tett is, mellyel 2016-ban, a szentegyházi katolikus templom kertjében felavatták a 2016-os román betörés áldozatainak emlékművét. 

Az őszi hadjáratok elválaszthatatlan eseménye az idén a Prima Primissima-közönségdíjjal kitüntetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia megható koncertje is. A PestiSrácok videóján érdemes meghallgatni Mihály József kapitány gondolatait a 7. perctől:

Program november 4-én, a budai Bem József téren

Idén is megrendezi a PestiSrácok-csapata és a Nemzeti Maximumért Alapítvány a Halhatatlanok napját november 4-én, a budai Bem József téren, melyen kollégáink és barátaink mellett ezúttal Nagy János államtitkár, Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója mond beszédet. A Kárpátia zenekar pedig kiskoncertet, emlékműsort ad a szabadságharcos hőseink tiszteletére.

16 órától: 

“Fegyversimogató”, az 56-os pesti srácok felszereléseinek kipróbálása, beöltözés. Airsoft lövészet vörös csilagra, korabeli fegyverek utánzataival, tematikus filmvetítés, Wittner Mária-kiállítás. A különleges hangulatot korabeli járművek és díszletek jelenléte biztosítja. A megemlékezőknek teával, forralt borral, fűtött sátrakkal kedveskednek a rendezők.

17.30-tól: 

A PestiSrácok és a Nemzeti Maximumért Alapítvány képviselőinek és barátainak köszöntői

18 órától:

Gubík László, a Magyar Szövetség elnökének beszéde az antikommunista ellenállás felvidéki magyar mártírjairól és hőseiről, Duray Miklós szellemi hagyatékáról 

A Nemzet lángjának meggyújtása 

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatójának beszéde 

Az 1956-os Magyarok Világszövetsége delegáltjának megszólalása 

Nagy János, Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár beszéde 

Gyertyagyújtás, megemlékezés a Bem József téri 56-os emlékműnél, Madaras Zsolt énekmondó közreműködésével 

Az 56-os Pesti Srác Hagyományőrző Alakulat díszlövése 

19 órától: 

A Kárpátia zenekar ünnepi kiskoncertje és emlékműsora

Hát nem! Nem és Nem! - Részlet Siklósi Beatrix és Matúz Gábor Hóhér, Vigyázz! című portréfilmjéből

Neveket akarok hallani, kik '56 hóhérai,
Kik hoztak ítéletet egy tiszta forradalom felett.
 

Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad,
Istentől embertől ne várjon irgalmat.
Ezernyi áldozat most sírjából felmutat,
Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!

Neveket akarok hallani, én nem tudok megbocsájtani,
A hosszú börtön évekért, a porba hulló könnyekért. (...)

„Azt várja tőlünk most a világ,
Hogy pusztán keresztényi könyörületből,
Bocsássunk meg, lépjünk tovább?!
Bocsássunk meg azoknak,
Kik gyermeket lánctalppal tapostak?
Akik a sortüzet vezényelték?
Bocsássunk meg a mészárlásért,
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért?
Felejtsük el,
Hogy arccal lefele temették a magyart?
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt?
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait,
A halálra ítéltek utolsó szavait?
Bocsássunk meg,
s majd ítél a történelem?
Hát nem! Nem és Nem!”

Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad,
Istentől embertől ne várjon irgalmat.
Ezernyi áldozat most sírjából felmutat,
Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!

(Írta: Petrás János. A vastaggal szedett részt elszavalta: Wittner Mária.)