A Fidesz három évtizede

Magyarországon egyetlenegy olyan politikai párt van, amely nem csak a rendszerváltási folyamat kezdete óta létezik, hanem azóta is megkerülhetetlen tényezője a magyar közéletnek. Ez a párt értelemszerűen a Fidesz. Azokban a választási ciklusokban is jelentős szerepet játszott az ország sorsának alakulásában, amikor nem volt kormányon, amikor 1994-ben és 2002-ben választást vesztett, mindkétszer a várakozások ellenére, akkor is igazodási pontja volt a győzteseknek, akik mindig, sokszor túlzóan is hozzá képest határozták meg magukat. Habár a jövő igazolta ezt a döntést, mégis érdekes kérdés, mi is volt az, ami miatt a Fidesz lett a rendszerváltás utáni Magyarország egyértelműen legfontosabb politikai szereplője.

A Fidesz 2022 tavaszán sorozatban a negyedik olyan országgyűlési választásnak fut neki, amelynek esélyese. 2010-ben az akkori kormánypártok ámokfutása, a kormányzás elmaradása, a választópolgárok totális becsapása és semmibevétele gyakorlatilag felszámolta a baloldal addigi hegemóniáját, csak az akkori 95 százalékos sajtófölényük mentette meg őket akkor a teljes eljelentéktelenedéstől, a megsemmisüléstől. A Fidesz jelentősen megerősödve került ki az ellenzékben töltött nehéz nyolc évből, erősebben, mint valaha, és teljesen új kormányzási metódussal vágott neki a ciklusnak. A Jobbik határozott belépője ellenére úgy tűnt, hogy az MSZP nagy párt marad, és fennmarad a két nagy párt versengésén alapuló politikai struktúra.

A Fidesz 1998 és 2002 között stabil és határozott kormányzást folytatott, egyértelműen dominálta a koalíciót, olyan új politikai nyelvezetet kezdett el használni, amely világossá és vonzóvá tette a szavazók jelentős új rétegei számára azt, hogy milyen nemzeti jövőképet ígér. Nem a kormányzása minősége miatt veszítette el a választásokat, hanem azért, mert egyszerűen nem találta meg az ellenszerét a baloldal hazugságainak és az azt tulajdonképpen megtestesítő liberális sajtó- és propagandafölénynek. Ahogy sajnos még 2006-ban sem. A kommunikáció 2006-ban is erősebbnek bizonyult a realitásoknál. A Fidesz azonban kitartott a valóság mellett és a 2010-ben megszerzett alkotmányozó felhatalmazással úgy élt, hogy nem csak elkerülte a csődöt, hanem képes volt érzékelhető módon emelkedő pályára állítani a gazdaságot. Mert a Fidesz mindazt képviseli, nyilván nem tökéletesen, de hatékonyan, amire a baloldal mindig is képtelennek bizonyult a történelem során. A Fidesz volt az egyetlen olyan politikai erő, aminél egyáltalán fel lehetett tenni azt a kérdést, mi is valósult meg a választási ígéretekből. A Fidesz volt egyedül képes arra a bravúrra, hogy 1998 és 2002 között kormányon, nagyon nehéz gazdasági, politikai és társadalmi körülmények között igazán nagy párttá váljon és jelentősen növelje a támogatottságát. Magyarország tragédiája az, hogy 2002-ben milyen kevésen múlott a kormányzás folytatása, hány egyedi szerencsétlenség kellett a választás elvesztéséhez, amelyek közül ha csak az egyik is elmarad, a Fidesz nyer.

Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke (j) és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke a párt választási eredményváró rendezvényén a Bálna Budapest rendezvényközpontban az országgyűlési képviselő-választás napján, 2018. április 8-án.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

És a Fidesz ezt a megszerzett támogatottságot azóta is megtartotta, sőt tulajdonképpen mindig valahogy növelte is. A magyar politikában példátlan szimpátia a törzsszavazók körében és támogatottság a szavazatukat a kormányzati teljesítmény alapján leadó szavazók között olyasvalami, amit nem magyaráz sem az ellenfelek minősége és szervezetei széttöredezettsége, sem Orbán Viktor meghatározó karizmája. Csak és egyedül a Fidesz által nyújtott kormányzati teljesítmény és a hagyományokon alapuló, de a modern magyar élet lehetősége, amelyben rengeteg szavazó ismerte fel a saját várakozásait a magyar jövővel kapcsolatban. A Fidesz egyszerre volt képes idáig a realitások elfogadására és megvalósítható víziók megfogalmazására és megvalósítására. A Fidesz az elmúlt 10 évben olyan távlatokat mutatott meg az országnak, amelyekről teljesen leszoktatta őket a baloldali és liberális kormányok kishitűsége és alkalmatlansága. A magyar baloldal, amely mindig is egy kommunista-liberális tengelyen helyezkedett el, a magyar vidék erőforrásainak teljes elpusztításával hajtotta végre, erőltette ki azt a társadalmi katasztrófát, amelyet jelenkorunk haladói az ország modernizációjának merészelnek nevezni. Primitív nagyképűségük mindig is abban a faék egyszerűségű lenézésben nyilvánult meg, amit a vidékiek, a falusiak, a parasztok, az élelmiszer termelésből élő, városon kívüli emberek iránt éreztek és mutattak. A részben-egészben városiként induló Fidesz felismerte ezt az abszurditást és zseniális érzékkel volt képes a Független Kisgazdapárt helyére lépni a magyar vidéken, olyan politikát kínálva, amely megőrzi ezt a világot, élhetővé teszi és helyrehozza annak a gonosz rombolásnak a következményeit, amelyet a kommunisták és a liberálisok az elmúlt 75 évben elkövettek.

Fidesz kongresszus 2019. Fotó: Horváth Péter Gyula

A Fidesz vezetői felismerték, hogy a balliberális értelmiségnek nem lehet szerepe Magyarország további sorsában, mert jobb esetben is teljesen érdektelenek a nemzet megmaradása iránt. Nem volt könnyű elfogadni ezt a tényt, de végül is minden más eredetileg vagy elvileg jobboldalról induló politikai alakulat 1990 után a kommunisták és a liberálisok segédcsapataként végezte. A Fidesznek sikerült felélesztenie azt a jobboldali értelmiséget, amely patriótaként akar élni és ellensúlyozza azt az idegenszívű álintellektualizmust, amelynek képviselői világvárosról világvárosra, multinacionális cégtől multinacionális cégig utazgatnak, hogy aztán helytartóként akarjanak visszatérni Magyarországra. 2020 után felcsillant annak lehetősége, hogy az 1945 után brutálisan megszakított nemzeti folytonosságot a kultúra területén is újra lehet építeni. A Fidesz a 2010-es ígéreteit lényegében megtartotta, olyan pályára állította az országot, amelyet lehet racionális alapon értelmezni, olyan politikát folytat, amely megőrzi az ország karakterét és lehetővé teszi az embereknek, hogy olyan életformában éljenek, amelyet a hazájukban megszoktak. A Fidesz politikája egyszerre jelen- és jövőorientált.

A választók képesek különbséget tenni egy célorientált kormányzás és a sodródás között. A Fidesz mindig is egy jó közérzetet, egy hétköznapi értelemben élhető Magyarországot kínált, míg a balliberálisok csak teljesíthetetlen ígéretekkel és a szavazóik boldogtalanságának megszüntetésével kampányoltak és sajnos háromszor is nyertek ezzel a stratégiával. A szavazótáborok távolodása egymástól és indulataik növekedése egyértelműen a baloldal bűne, amely csak a gyűlöletre apellál és gyakorlatilag a majdan eljövendő kommunista mennyország ígéretével erőlködik, mint mindig korábban. A Fidesz volt képes egy reális szabadság ígéretét megfogalmazni és azt lehetővé is tenni, a Fidesz politikai credója bízza az emberekre a saját sorsukat a munkaalapú társadalom létrehozásával, míg a balliberálisok bizonyultak a lehető legpaternalistábbaknak, a segélyezésen alapuló stagnáló társadalmi valóságukkal, amit természetesen a “szabadság” nevében kínáltak a kényszerhelyzetbe taszított emberek, családok millióinak.

A Fidesz egy élhető, jó hangulatú ország meghatározó néppártja, míg az ellenzék még mindig egy elmaradottnak, mucsainak kikiáltott nemzetet akar áttuszkolni egy olyan disztópiába, amelyet még a saját törzsszavazói sem akarnak igazán.

Vezető kép: A Fidesz eredményváró helyszíne 2014-ben.