Egy érdekes elemzés jelent meg a Financial Timesban a minap. A szerző, Ivan Krastev, aki a többek között a CEU és Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa által is finanszírozott balliberális bolgár Centre for Liberal Strategies politikai kutatóintézet elnöke, arról álmodozott, hogy mi történne Közép-Európában, ha Donald Trump elvesztené november harmadikán az USA-ban az elnökválasztást. Véleménye szerint az egy nagy csapást mérne az európai populistákra, nevezetesen Orbán Viktorra és a korábbi Habsburg-birodalomból alakult közép-európai államokra. Álmos, vagy Lassú Joe (Biden) győzelme arra késztetné a budapesti és varsói illiberális kormányokat, hogy a kibékülés módját keressék Brüsszellel. A szóban forgó írások közös tanulsága, hogy mind Amerikából, mind Nyugat-Európából láthatólag érzékelhetetlenek a közép-európai geopolitikai, kulturális és történelmi törésvonalak.
Vida Ákos, München
Mike Pompeo nemrégi közép-európai körútja során meglátogatta a Cseh Köztársaságot, Ausztriát és Szlovéniát, valamint Lengyelországban aláírt egy amerikai-lengyel katonai megállapodást, amelynek keretében állandósítják az amerikai jelenlétet a folyamatosan az oroszoktól rettegő lengyeleknél. A cikk írója szerint ez az út olyan volt, mintha az amerikai kormány visszasírná a XX. század elején pont az ő segítségükkel megbuktatott Habsburg-birodalmat, hogy ezzel is letörje a Trump adminisztrációval nem túlzottan szimpatizáló németek szarvait és az energiaellátásuk érdekében az oroszokkal közös gázvezeték-építésért megbüntesse őket. Ennek a büntetésnek az egyik része a Németországban állomásozó amerikai katonák egyharmadának kivonása és részben Lengyelországba való áttelepítése, valamint az Európában állomásozó amerikai csapatok európai főparancsnokságának tervezett áthelyezése Brüsszelbe.
Az amerikai külügyminisztérium volt vezető tisztségviselője és az Európa Politikai Elemzések Központjának kutatásvezető szakértője, Wess Mitchell Perhapsburg címen, egy korábbi esszéjében annak a félelmének adott hangot, hogy egy Németország vezette Európa valószínűleg oroszbarát politikát fog folytatni. De az Európai Uniót egy másodosztályú és csak elméletileg erős hatalomnak tekintette a globális hatalmi sakktáblán. Szerinte az EU azért hasonlít a korábbi multinacionális Habsburg-birodalomra, mert a globális nagyhatalmak közé beékelődve, belső megosztottsága következtében hanyatlásra van ítélve, ami geopolitikai szempontból mozgásképtelené és másoktól függővé teszi.
Mivel a volt Rothschild-bankár, francia elnök Macron, és az egyre inkább balra tolódott (Wir schaffen das!) és migránsbarát Merkel nem igazán szimpatizálnak a jelenlegi amerikai vezetéssel, ezért a Mike Pompeo külügyminiszter az amerikai érdekek megvalósítására új stratégiai partnereket keres az EU azon államainak csoportjával, amelyek biztonságuk garanciáját és befolyásukat az USA-val fennálló speciális viszonyukban vélik megtalálni.
Az USA a Brexit utáni EU-val folytatott politikai elképzeléseiben a régi Habsburg-birodalom országainak szánt fontosabb szerepet, Berlin helyett Bécset képzelte el a politikai tőke központjának. Mindezt azért, mert az osztrák kancellár, Sebastian Kurz alkalmanként szembe mert menni Merkellel és néha Monsieur Macront is kiabálásra merte késztetni. A V4-ek országaival kiegészített korábbi Habsburg-blokk sokkal inkább amerikabarátnak tűnik számukra, és ezért is alkalmazzák szorgosan a megszokott “oszd meg és uralkodj” elvet az EU-ra.
Az elemző véleménye szerint, amennyiben Trumpnak sikerül az újraválasztása, akkor ezt a stratégiát tovább fogják erősíteni Lengyelországgal és Magyarországgal is. A közép-európai illiberális kormányok a Trump-adminisztrációt természetes szövetségesüknek tekintik, és némelyikük – nem a lengyelek – Putyinban sem látnak ellenséget. De ha Trump elveszíti a választást, akkor a szerző véleménye szerint ez az USA-barát blokk az EU közepén nem maradhat fent, és újra Berlin és Párizs makacsan eltökélt terve, a politikailag egységes Európa lázálmának megvalósítása kerülhet a középpontba. Álmos Joe győzelme megjavítaná a Washington és Berlin, és Washington és Párizs közötti viszonyokat, és kompromisszumokra késztetné a közép-európai illiberális, önfejű kormányokat.
A Soros György által alapított Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) nemrégiben kilenc EU-tagországban, 11 ezer megkérdezettel készített tanulmánya szerint Washingtonnak a koronavírus-járványra adott válasza jelentősen megtépázta Amerika imidzsét Európában. A Nyugat-Európában megkérdezettek túlnyomó többségének az USA-ról alkotott véleménye jelentősen romlott, de a lengyeleknél ez csak 38, a bolgároknál csak 36 százalékot ért el. A nyugati EU-polgárok többsége kétségbe vonta, hogy a járványban meggyengült Amerika képes lesz globális vezető szerepének további betöltésére, és a belső problémái miatt esetleg az európaiaknak kellene erősebb szerepet vállalniuk a világpolitika színpadán. A járvány okozta elzártság következtében a megkérdezettek csaknem fele a stratégiai önállóságban látja a jövőben a siker titkát, de a németek és olaszoknak csak a negyede.
Mivel a megkérdezettek között csak a lengyelek és bolgárok képviselték Kelet- és Közép-Európát, és az északiakat teljesen kihagyták, a tanulmány erősen manipulatív jellegű végkövetkeztetést von le a járvány utáni európai gondolkodásról.
A tanulmány készítői szerint arra a kérdésre, hogy a járvány után hogyan kellene megváltozni a dolgoknak Európában, természetesen azt a választ hozzák ki győztesnek, miszerint az EU-nak erősebb közös választ kell adnia a világméretű veszélyekre és kihívásokra. A második levont következtetés pedig azt szuggerálja, hogy az EU országok legyenek készségesebbek egy krízis okozta terhek közös viselésre. Ez persze a Soros György által propagált közös hitelfelvételt követő adósrabszolgaság elfogadásának rémálmát jelentené. Ez lenne az az úgynevezett “Hamilton-pillanat”, amely szerint a közös eladósodás vezet a leggyorsabban a szövetségi struktúra kialakulásához, mert abból már nincs menekvés, a kilépés lehetősége egyszer és mindenkorra megszűnik. Ez történt ugyanis az amerikai függetlenségi háború után, amikor a háború utáni újjáépítés költségeit az államok közösen viselték, és ezzel közös sorsuk is megpecsételődött.
Egy másik lényeges tényező az USA–Kína közötti konfrontáció, amely megváltoztathatja a transzatlanti viszonyokat. Az USA-nak egy megerősödött Európára van szüksége, hogy az képes legyen kivédeni a régióban jelentkező veszélyeket. A szerző szerint sem az új kormány várhatóan erősebb elkötelezettsége a klímaváltozás elleni harcban, sem a Washington által Kína ellen felállítani szándékolt közös front nem engedi meg igazából azt a következtetést, hogy a korábbi Habsburg-birodalom államait helyezzék az USA európai kapcsolatainak középpontjába. Németország gyengítése nem állhat egyik amerikai kormány szándékában sem, ha igazán együtt akarnak működni az EU-val.
A harmadik, legfontosabb szempontként azt említik, hogy a Trumpot minden kritika nélkül támogató illiberális országok, mint Lengyelország és Magyarország – amelyek szilárdan ellenzik az EU szorosabb politikai integrációját – a Biden-vezette kormányt eleve politikai fenyegetésnek tekintenék. Trump esetleges novemberi veresége felerősítené a közép-európai balliberális erőket – mint ahogy azt jelenleg Fehéroroszországban látjuk –, és világosan rámutatna arra, ahogy az “öregedés” a legnagyobb veszély a populista vezetőkre, és Orbán Viktorra is, aki 2010 óta Magyarország miniszterelnöke.
Trump 2016-os győzelme után számos liberális európai politikus az EU stratégiai autonómiájának lehetőségéről álmodozott. De ironikusan pont Trump újraválasztásának meghiúsulása késztethetné populista támogatóit arra, hogy beálljanak a francia-német terv mögé és elfogadják azt – állítja a cikk szerzője.
Nos, erre aligha van esély, mert akkor is, ha egy demokrata kormány jelentős nyomást gyakorolna az öntudatossá vált közép-európai blokkra, azok európai integrációs hajlandóságát az egyáltalán nem növelné, sőt, éppen az ellenállásukat erősítené. Európa kettészakadása egyre inkább reális lehetőséggé válna. A Habsburg-birodalom analógiáját használva felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben Ausztria hova orientálódna? Megmaradna az EU egyik kis és fajsúlytalan államának, vagy inkább jelentős szerepet vállalna egy szuverén közép-európai – esetleg a Baltikummal és a Balkánnal kibővített – szabadkereskedelmi társulás keretében. November harmadika után az Atlanti-óceán mindkét oldalán rengeteg eldöntendő kérdés merül majd fel.
Vezető kép: MTI/AP/Carolyn Kaster
Források:
https://www.ft.com/content/f0ed28e2-c06e-4a33-ade9-1a6ed45d0849
https://www.ecfr.eu/publications/summary/europes_pandemic_politics_how_the_virus_has_changed_the_publics_worldview
https://www.the-american-interest.com/2008/11/01/perhapsburg/
Facebook
Twitter
YouTube
RSS