Ezt a meccset nem felejtjük el: hihetetlen hangulatban, két albán származású klasszisa góljával fordított Svájc Szerbia ellen. A svájci gólokat Shaqiriék albános, sasos ünnepléssel kísérték, ezzel is hergelve a szerb szurkolókat. Nem lenne csoda, ha lenne folytatása a világbajnokság eddigi egyik legjobb, legizgalmasabb mérkőzésének.
Parázs hangulatban kezdődött a Szerbia–Svájc csoportmeccs, hiszen a szerb mellett az orosz szurkolók is a balkáni csapatnak szurkoltak. Svájc albán kapcsolatát – az országba számtalan koszovói menekült érkezett a balkáni pokoljárás idején, és a játékosok jelentős része ilyen családokból származik – nem kell magyarázni, így az sem igazán volt meglepő, hogy a nacionalizmusból (és sokszor sovinizmusból) mindig jelesre vizsgázó szerbek kifütyülték ezeket a futballistákat a bemutatásnál.
A két válogatott mentalitását természetesen össze sem lehetett hasonlítani, amíg a szerbek átszellemülten énekelték himnuszukat, addig a svájci játékosok nagy része meg sem mukkant. A pályán viszont ők is odatették magukat.
A meccs pokoli jól kezdődött, a szerbek ezúttal is úgy indultak neki, mintha vért ittak volna, és ennek rögtön megvolt az eredménye. A center Mitrovics kétszer fejelhetett egymás után, s bár először Sommer védett, másodszor már nem volt esélye (1–0). Fel is robban a stadion, az orosz villanásoknál sem volt különb hangorkán.
A profi, masszív, de rémunalmas futballjáról ismert Svájc rögtön beleerősített, de aztán megint a szerbek pillanatai következtek: szép cselek, veszélyes lövés, jó beadások, látványos ollózás – élmény volt nézni ezt a csapatot.
Megint azt érezte az ember, amit mindig a szerbek meccsein (legyen szó bármilyen sportágról): nem kell szeretni ezt a csapatot, de tisztelni muszáj.
Svájc a félidő közepén átvette az irányítást, és eljutottak egy hatalmas helyzethez: Zuber finom passzt adott Dzemailinek, aki kihagyta a ziccert. A szünet előtt aztán megint a szerbek nyomták meg a meccset. Tadics szöglete előtt megcsókolta a labdát, és aztán remek helyre ívelte: Tosics éppen hogy mellé bólintott, ha beleér, valószínűleg gól. Ezután Milinkovics-Savics fejelt okosan Tadics elé, aki kapásból gyönyörűen lőtt, éppencsak fölé. A szünetre Szerbia vezetésével mentek a csapatok, a szerbeket legfeljebb az izgathatta, hogy három sárgát is összeszedtek.
Svájc egyet cserélt a szünetben, de az sokat elárul: Seferovic helyére Gavranovic érkezett.
És akkor megjöttek az albán-svájciak
A második félidő is ugyanolyan jó iramban kezdődött, mint az első. Svájc dominált, de mégis a szerbek szerezhettek volna gólt (Mitrovics fejelt), hogy aztán ezúttal beváljon az albán kapcsolat. Shaqiri lövését valahogy még blokkolták a szerbek, de „kár” volt, a kipattanót az Arsenal bombázója, Xhaka lőtte a kapuba. Kegyetlen nagy gól volt (1–1).
Finoman szólva is furcsa látvány volt a játékos sast imitáló ünneplése, hiszen az albán szimbólumra való utalással még külön is boszanthatta a szerbeket. Persze a kifütyülésre gondolva ennek is megvolt az előzménye.
A focira visszatérve: Svájc könnyen vezetést szerezhetett volna, hiszen Shaqiri a semmiből, fordulásból lőtt bődületes kapufát, a szerbeknek ideje volt felébredniük.
Nem sokkal később Szerbia tizenegyest lőhetett volna, ha a német bíró (svájci meccsen) is úgy látja: a már-már vízilabdás testalkatú Mitrovicsot ketten húzták, rángatták, de a játékvezető kifelé ítélt. Láttunk már kevesebbért is büntetőt. Érthetetlen, hogy miért nem nézték vissza a videóbíróval. Mindenképpen be kéne vezetni, hogy egy meccsen az edzők is kikérhessék egyszer-kétszer ezt a lehetőséget.
A 68. percben éppen Mitrovics büntethetett volna, de valahogy lemaradt Kolarov szépen becsavart labdájáról…
Ezután sorjáztak a helyzetek, Svájc könnyen megszerezhette volna a vezetést, de sokáig minden kimaradt. A hajrában aztán Szerbia megpróbálta megnyerni a meccset, de kiderült, hogy nagy hiba volt. Egy remek labdával Shaqiri lépett ki a felezővonal mögül, és hiába loholt utána a szerb védő, nem érte utol: a svájciak legjobbja bepöckölte a gólt a kapuba. Szerbia az utolsó pillanatban bukta el a meccset.
Ekkor láttuk, hogy Xhaka ünneplése ragályos volt: Shaqiri is a „sassal” ünnepelt, mezét levéve feszített a szerb szurkolóknak. Sárgát kapott – akkora provokáció volt ez, hogy akár ki is állíthatták volna.
Svájc győzött, de furcsa siker volt ez. Néma, de gólerős albánokkal, és egy meg nem adott szerb tizenegyessel.
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatta.
Fotók: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS