Az első MSZP–SZDSZ-koalíció annyira szörnyen kormányzott, hogy a gyakorlatilag százszázalékos sajtófölénye ellenére is elvesztette a választást 1998-ban. 2002 örök tanulsága, hogy a jó, a nagyon jó kormányzás sem elég, ha a sajtó 95 százaléka 100 százalékban a liberálisok és a posztkommunisták oldalán áll. Az SZDSZ-es értelmiség, amely tulajdonképpen irányította a hatalom visszaszerzésének projektjét, semmit sem felejtett és semmit sem tanult. Ugyanolyan undorító magyargyűlölő gazembereknek bizonyultak, mint korábban. És a lopást továbbra is azonosnak tekintették a kormányzással. Annyit loptak, hogy az még a szocialisták számára is túlzásnak tűnt, Medgyessy Péter belebukott ebbe a mondatba: az SZDSZ “tele van korrupciós ügyekkel”. Medgyessy persze csak azért próbált meg előre menekülni, mert a liberálisok annyit loptak, hogy az már az ország napi működést veszélyeztette.
Emlékezzünk arra a csodás pillanatra, amikor a Magyar Állam technikai számláin egészen pontosan nulla forint volt. Azután, hogy egy 400 milliárdos többlettel rendelkező költségvetést, alacsony és teljesen karbantartott államadósságot és pörgő gazdaságot vettek át. Az MSZP–SZDSZ-koalíció csak minimális többséggel nyerte meg a választásokat, az SZDSZ zsarolási potenciálja a sokszorosára nőtt és azt ki is használta. Miután eredetileg úgy számoltak, hogy nem nyerik meg a választásokat, nem a miniszterelnökségre valójában és eséllyel aspiráló politikusok közül választottak jelöltet, hanem egy olyan balekot, akiért nem kár, ha veszít, és persze aki elviszi a balhét. Sok szocialista vezető mosolya nem volt őszinte a győzelem éjszakáján, amikor hirtelen kiderült, hogy az összes trükkjük működött és nyertek. Hogy a francba leszek így miniszterelnök? – kérdezték maguktól, pedig Gyurcsány Ferenc az eszükbe sem jutott akkor.
A Fidesz 1998 és 2002 között annyira sikeresen kormányzott, hogy azt még a kor propagandaeszközeivel sem lehetett letagadni, ezért alkották meg azt a legendát, hogy a négy év minden eredménye a Bokros-csomagnak köszönhető. Sőt, még olyanok is elhangzottak, hogy folytatják, amit a Fidesz jól csinált. Persze hazudtak. Persze próbálkoztak megtorlással is az előző négy évért, volt testüregmotozás, megalázás, de annyira elmerültek a húsosfazékban, hogy jóllakottan böfögve nem akaródzott nekik felkelni a tűz mellől és gazemberkedni egy fárasztót.
Budapest, 2004. szeptember 29. Medgyessy Péter leköszönt kormányfő (b) gratulál Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, miután letette az esküt a Parlamentben. Fotó: MTI/Földi Imre
2002-ben az éppen csak nyerni tudó, továbbra is 100 százalékhoz közeli sajtófölénnyel rendelkező MSZP–SZDSZ-koalíció száznapos programja, a “jóléti rendszerváltás” először a “száznapos osztogatás”, majd röviddel később már a “száznapos fosztogatás” néven futott a köznyelvben. 2002-ben a Fidesztől átvett, hatalmas többlettel rendelkező költségvetésből osztogattak egyet az önkormányzati választások megnyerése érdekében, majd a következő évtől ezeket a terheket rátestálták az önkormányzatokra, meg a gazdasági szereplőkre. Közben azt a válságot is át kellett vészelniük, hogy a miniszterelnökük alacsonyabb rangú, Isten tudja, hová bekötött titkosügynök volt, a tucatárúságot sugalló D-209-es jelzet alatt. Emlékezzünk: nem a CIA került szóba. De biztos nem ártott ez az országnak az EU-s csatlakozási tárgyalásokon. Ja, de. Történelmi mértékben is tragikusan rossz belépési feltételeket sikerült “kialkudni”. A megállapodás újra kicsinálta a magyar mezőgazdaságot, és természetesen a teljes magyar tulajdonú ipari szektor számára is rémesnek bizonyult. De legalább a franciák kitüntették Medgyessyt, aki még Trianont is elment megünnepelni a román követség fogadására.
Kormányzati névjegyet osztogató állami alkalmazottak árasztották el az országot, akik teljesen nyíltan mondták meg mindenkinek, hogy velük kell intézni a vesztegetést, ha pályázatot akarnak nyerni. A csatlakozást megelőző fejlesztési pénzeket teljesen halott társadalmi felzárkóztatási projektekre költötték, a nagyja meg ahhoz a pár száz baloldali-liberális oligarchához került, akik közül szinte egyiknek sem ismeri a nevét azóta se a közvélemény. Ezek az emberek pár dologban nagyon hasonlítanak egymáshoz: abban, hogy soha, semmilyen körülmények között sem hajlandóak adót fizetni, figyelembe venni az ország érdekét, és különösen szeretik éhbérért dolgoztatni a magyar munkavállalókat. Ők azok, akik különös, semmihez sem hasonlítható kéjt éreznek, amikor nem fizetik ki a valódi munkát elvégző közepes- és kisvállalkozásokat. És ők azok, akiket nem taszít lelkiismereti válságba az, amikor öngyilkossági hullám söpör végig a csődbe ment kistermelők, kivállalkozások között. Ők mondják azt, hogy ilyen a piac, vagy azt, hogy nem értettünk hozzá. Szegény Bajnai Gordon se gondolta volna soha, hogy az ukránok nem fizetik ki azokat a libákat neki, amiket ő sem fizetett ki azoknak, akik felhizlalták őket.
A kormányzás teljes elmaradása, a Fidesz gazdaságpolitikájának szétverése és sodródással történő helyettesítése szinte azonnal gazdasági válságjeleket okozott. 2004 kora nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy Medgyessy képtelen kezelni a helyzetet, nincs mögötte politikai támogatás, az MSZP meghatározó politikusai le akarják cserélni maguk közül valakire, aki képes megrendszabályozni az SZDSZ-t és képes kormányozni, beavatkozni az egyre tragikusabb folyamatokba. Gyurcsány Ferenc még ekkor sem tartozott az MSZP meghatározó politikusai közé, fel sem merült a neve. Magyarország tragédiája, hogy az MSZP derékhada, középszintű és középszerű káderserege az MSZP története során gyakorlatilag egyszer avatkozott be tevőlegesen az események menetébe, akkor, amikor az Apró-klán, vagyis a “Hálózat” megpuccsoltatta velük az MSZP utolsó akcióképes vezetését. Magyarország iszonyatos árat fizetett ezért a puccsért, de az SZDSZ is belepusztult abba, hogy végleg le akart számolni Magyarországgal, és az MSZP is gyakorlatilag megszűnt azóta. Utóbbi elitje a semmibe hullt és vitte magával végül azt a társadalmi aktivista hálózatot is, amely 2002-ben és utoljára 2006-ban győzelemre segítette őket.
Budapest, 2004. augusztus 27. Az elkövetkező harminc napban Gyurcsány Ferenc (b) helyettesíti Medgyessy Péter miniszterelnököt – jelenti be Kiss Péter kancelláriaminiszter (j) és Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, miniszterelnök-jelölt újságíróknak a Parlamentben. Fotó: MTI/Kovács Attila
Az MSZP elnöksége a saját köreiben lefolytatott pozícióharcok következményeként Kiss Pétert, egy igazi MSZP-st javasolt miniszterelnöknek. Kiss elfogadhatatlan volt az SZDSZ-es elit számára, és nem volt elég népszerű a párt akkor még nagy hatalmú megyei szervezeteiben sem. Egyszerűen nem lehetett kizárni, hogy Kiss Péter esetleg az ország és az emberek érdekeit is figyelembe veszi majd. Valószínűleg az Apró-klán már régóta készült a puccsra, azt sem lehet kizárni, hogy már Medgyessy jelölése mögött is ez a szándék húzódott meg a részükről. A kezdetektől jelen voltak a miniszterelnök környezetében a választási kampányban, Dobrev Klára volt a miniszterelnök-jelölt kabinetfőnöke. Máig nem lehet tudni, hogy ki szivárogtatta ki Medgyessy ügynökmúltját. Egyértelműnek látszik: valaki már akkor be akart ülni a helyére.
Miközben az MSZP elnöksége a szokásos kamarillapolitikába merült, Gyurcsányék fellázították a megyei szervezetek prominenseit és olyasmiket ígértek nekik, amit addig senki sem. Azt, hogy sokkal jobban hozzáférhetnek majd a csatlakozás utáni pénzekhez, mint a korábbi fejlesztési pénzekhez, ott lehetnek az uniós pénzek “elosztásának” első vonalában, hiszen akkor már ezekről a pénzekről szólt minden politikai helyezkedés. Ezzel az ígérettel szerezte meg a hatalmat Gyurcsány, és ezzel ki is kapcsolta az MSZP régi gárdáját a hatalomgyakorlásból. Gyurcsány színre lépésével az MSZP mögött álló “mélygazdaság” és “mélyállam” gyökeresen átalakult. A politikusokat közvetlenül ügynök jellegű személyiséggel bíró famulusokra cserélte a klán a fontos pontokon, az MSZP vezetése végleg elvesztette politikai hatalmát. 2004 őszétől már az SZDSZ is csak utas volt az Apró-klán hajóján, pedig rengeteget tettek Gyurcsány hatalomra kerüléséért ők is.
Budapest, 2004. szeptember 29. Medgyessy Péter távozó miniszterelnök beszélget Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök expozéja előtt az ülésteremben. Jobbra Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszter és Toller László országgyűlési képviselő, Gyurcsány Ferenc “királycsinálója”. Fotó: MTI/Kovács Attila
Az MSZP–SZDSZ-koalíció ezzel még a Medgyessy-féle katasztrófát is tudta überelni. Ne feledjük el soha, hogy Gyurcsány Ferencet is a liberális elitnek köszönhetjük. Gyurcsányéknak ugyanúgy semmiféle elképzelésük nem volt a kormányzásról, mint Hornnak vagy Medgyessynek. De őt nem is érdekelte, tudomást sem vett ilyesmiről.
(Sorozatunk harmadik részében Gyurcsány Ferenc 2004 és 2006 közötti országlását tekintjük át, III. katasztrófa címen.)
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS