Nagyon tisztelem Alföldi Róbertet, ő olyan okos és művelt. Annyira pontosan tudja, mi a kereszténység, hogy vagy nagyon mélyen éli meg a mindennapokban az ő keresztény hitét, vagy igazán komoly teológiai előképzettsége lehet ennek az embernek. Mondjuk a hazudozást és a csúsztatást is profin műveli, úgyhogy talán valójában a kereszténységhez is ostoba, cserébe arról is gátlástalanul összehord bármilyen hazugságot.
Tulajdonképpen rettenetesen unalmas már ez a vicsorgó erőlködés, amit az utóbbi hetekben előadnak a #freeSZFE maszkjukat helyenként „a család az család” maszkra cserélő kulturális alkalmazottak és betegesen közléskényszeres átlagemberek. Mint egy rács mögé zárt, elvadult kutya: egy-két percig érdekes, ahogy tehetetlenül dühöng, de aztán már elég a csaholásából, és igazán kussolhatna, mert szeretnénk a saját dolgunkkal törődni. Szóval alapvetően nincs okunk az ilyen kivénhedt forradalmár-aktivisták tájékozatlan és rosszindulatú böffentéseivel foglalkozni (igen, a mindig az újdonság befogadását és a régi elvetését hirdető forradalmároknál fontos szempont, ha megöregedtek, elvetendővé váltak). Csak hát Alföldi lobbista-művész úr megszólított minket, engem is, mert azzal zárja a bejegyzését:
„Újra megkérdezem, mélyen hívő, igazi keresztény magyar honfitársaim, hogy ez így rendben van?”
Nos, igen, nagyon rendben van. De feltételezem, ennél azért kimerítőbb válaszra szomjúhozik Alföldi Róbert, aki amúgy ezt közölte a széles nyilvánossággal:
(…) most már a törvény rögzíti, hogy a kormány, azon belül is a családokért felelős tárca nélküli miniszter tudja engedélyezni és dönti el, hogy mi a szeretet, és hogy ki alkalmas arra, hogy szeressen, és azt is, hogy ki szerethet, segíthet, nevelhet olyan gyerekeket, akiknek nincs se családja, se szülője, se szeretet az életében.”
Alföldi mindig számára ismeretleneken tölti ki a görcsös dühét: múltkor egy pékségi eladón, most meg a kereszténységen. Fotó: Facebook/Alföldi Róbert
Kezdjük a lobbista-művész úr és elvtársai hazugságaival! Ahogy eddig, úgy ezentúl is a felelős szerv dönti el, hogy kik fogadhatnak örökbe gyereket, azaz kik alkalmasak rá a szándékaik, elképzeléseik és életkörülményeik alapján. A vegytiszta politikai agitációban utazó Alföldit aligha érdeklik a tényszerű részletek, de azért rögzítsük, hogy az örökbefogadás folyamata egyszerűsödött, gyorsult az utóbbi időszakban, és 2019-ben már több gyereket fogadtak örökbe, mint ahány a gyámügy másik végén bekerült az állami gondozási rendszerbe. Novák Katalin miniszter pedig kizárólag az egyedülálló személyek örökbefogadása esetében gyakorolhat – nem kizárólagos – döntési jogot.
Tavalyelőtt 89000, tavaly 92000 gyerek született Magyarországon, és évente körülbelül ezer gyereket fogadnak örökbe. Az LGBTQ-lobbisták meg az általuk bepalizott, jóhiszemű szerencsétlenek pedig azon cirkuszolnak, hogy az egyedülálló szülők által évente örökbefogadott, nagyjából hetven gyerek sorsába a szakminiszter is beleszólhat.
Ráadásul ennek a körülbelül hetven nevelőszülőnek is csak egy részét teszik ki a magukat egyedülállónak hazudó homoszexuálisok. Ők azért verik át a gyámügyet, mert a Bajnai Gordon dicsőségesen demokratikus országlásának negyedik hetében, 2009. májusában elfogadott törvény szerint egynemű párok nem fogadhatnak örökbe gyereket.
Sokkal több a kockázat az egynemű nevelőszülőknél
Tehát nem Novák Katalin dönti el, hogy ki fogadhat örökbe gyereket, azt pedig végképp nem ő dönti el, hogy mi a szeretet. Úgy látszik viszont, hogy Alföldi Róbert nagyon szeretné diktálni a többségnek, hogy mi a szeretet, és ki alkalmas arra, hogy gyerekeket szeretetben felneveljen. Lássuk ezzel szemben a valóságot!
A melegjogi szervezetek által végigkísért, támogatott és elismert, eddigi legnagyobb kutatás igazolta (magyarul bővebben ITT), hogy a homoszexualitásban csak kis részben játszanak közre genetikai tényezők, legfeljebb enyhe hajlammal születhet az ember, vagyis a homoszexualitás megéléséért elsősorban a társadalmi és környezeti behatások felelősek. Ilyen behatások az – elsősorban gyerekkorban – elszenvedett traumák, bántalmazások, akár későbbi életkudarcok, de még ezekkel együtt is a homoszexualitás legfontosabb jellemzője, hogy meggyőzéssel terjed. Immár a tudomány is bebizonyította, hogy nem lehet homoszexuálisnak születni, vagyis senki sem válik homoszexuálissá anélkül, hogy egy már így élő másik homoszexuális beavassa ebbe az életmódba. Ha pedig a meggyőzésnek ilyen szerepe van, akkor aligha szükséges részletezni, milyen hatással van ez a homoszexuálisok által nevelt gyerekekre.
Ez ráadásul csak az érem egyik oldala. A másik, hogy a homoszexuálisok, biszexuálisok, leszbikusok és transzgender személyek esetében az átlagosnál sokkal jellemzőbb a fokozott szerhasználat, a tartós alkohol- és drogfüggőség, ezek minden emberi, társadalmi és anyagi következményével együtt. Ezenfelül köreikben az átlagosnál gyakoribb a mentális betegség, a depresszió és az öngyilkosság. Az LGBTQ-szervezetek meg a liberális-nyílttársadalmi újságírók ezt persze a homofóbiára és kirekesztésre vezetik vissza, és élből elvetik azt a lehetőséget, hogy ha a normálistól eltérő életvitel fokozott lelki és szellemi terhet rak az egyénre, arról nem biztos, hogy mindenki más tehet.
Egy újabb kétséges társadalmi kísérlet, amelyet látatlanul is ünnepel a progresszió. Kép forrása: theatlantic.com
Akárhogy is van, nem az örökbefogadott gyerekeken kellene ezt kikísérletezni, és a normális társadalmi és biológiai mintától eltérő mintákat közvetítő, valamint szerfüggőség, lelki és mentális problémák fokozott kockázatát magukban hordozó nevelőszülőkre bízni őket. Még akkor sem, ha egy maroknyi kisebbség politikai céljaihoz ez nagyon fontos önigazolás lenne. Még akkor sem, ha Alföldi Róbert szerint ő nagyon keni-vágja, mi a szeretet.
Sem a kereszténységet, sem a szeretetet nem érti
Az egészben a legunalmasabb és leglelombozóbb az a végére odabiggyesztett, elmaradhatatlan keresztényezés. Saját műveletlenségével és ostobaságával jó esetben nem szokott kérkedni az ember, de a baloldali aktivistákat ilyen téren is más anyagból faragták. Az, hogy lövésük sincs a kereszténység alapvetéseiről, sosem fogja vissza őket abban, hogy szüntelenül meg akarják mondani a jobboldaliaknak, mi keresztényi és mi nem az. Alföldi Róbert mélyen hívő, keresztény honfitársaként szeretném ismertetni a kérdezővel (meg mindenkivel, aki ezzel a bárgyú, ócska szeretetdumával fáraszt minket), hogy a kereszténység alapja az Isten iránti szeretet. Mindent ebből vezetünk le: a teremtés és a teremtett világ – benne a többi emberrel – iránti szeretetet is. A kereszténység szerint nem úgy kell szeretni a másik embert, hogy babusgatjuk, mindent elnézünk neki, és bármilyen cselekedeténél a nagyszerűségét bizonygatva biztatjuk őt. A keresztény ember szereti a másik embert, de gyűlöli a bűnt. Épp ezért csak úgy szeretheti a másikat, hogy az isteni törvények megtartása, a krisztusi megváltás felé próbálja őt irányítani, mert ez a másik ember minden mást felülmúló érdeke.
Az isteni törvények szerint például a család az család: az apa férfi, az anya nő.
És igen, tudom, hogy sokan nem tartják be egyik-másik isteni törvényt a jobboldalon sem. Igaz, ha valaki közreműködik a társadalom keresztény értékek felé mozdításában, az máris hasznossá tette magát. Azt pedig csak remélhetjük, hogy közben ő maga is próbál megfelelni az elvárásoknak, de ez csak az ő és a Jóisten dolga, legkevésbé sem nyílttársadalmi agitátoroké. Persze még a tiszta jószándékot is számtalan kisiklás, bűnbeesés kíséri, de a kereszténység további fontos eleme (őszinte bűnbánat esetén!) a megbocsátás. Még Alföldi Róbert számára is. Isten országa mindenkinek nyitva áll, akinek van akaratereje és bátorsága eszerint élni. Még Alföldi Róbertnek is, akit láthatóan foglalkoztat a kereszténység. Ideje hát megismerkednie vele.
Vezető kép: Facebook/Alföldi Róbert
Facebook
Twitter
YouTube
RSS