A kettes szülő napja
Az anya nő. Benne van az Alkotmányban. Ha nem lenne benne, akkor hamarosan a következőképpen is hangozhatna akár Ágh István ismert verse: “Kettes szülőm, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban, egyes szülőm, te meg fényes nap voltál, a Pride-on bugyogóban vonaglottál”… Jó, a végét már én költöttem hozzá, de csak azért, mert valójában fogalmam sincs róla, hogy melyik az egyes, meg a kettes szülő, és akkor már miért nem hármas. Nem világos, mi alapján számozzák a mentálisan sérültek magukat, de az már viszont biztos, hogy Olaszországban egyes és kettes szülő megnevezés lesz a kiskorúak dokumentumaiban, az anya és az apa megnevezés helyett. És ez egy hivatalos döntés. Aztán majd meglátjuk, hogy a bugyogóban vonagló férfiak összevesznek-e azon, hogy akkor ki hányas legyen. Mindenesetre az anyákra nézve ez az egyik legmegalázóbb dolog, ami történhetett. Persze ez sem véletlen.
Mindezek tükrében egyébként elgondolkodtató, hogy anyák napja helyett terveznek-e valamit az elmebetegek, ha igen, mi lesz annak a neve, és kinek mit lesz majd szokás adni azon a napon. Bár gyanítom, hogy végül nem lesz semmi helyette, hiszen a hagyományos anyaság megszüntetésével is éppen az a cél, hogy mindenkit, aki fontos és csodálatos, azt lerángassák a szivárványos kommunisták a maguk alantas szintjére, a fertőbe. Az anyák meg különösen “útban” vannak, hiszen ők a legfontosabbak mindegyik civilizációban.
Erre utal az is, hogy számtalan dolog azért van úgy, ahogy, mert az emberiség a kezdetek óta arra törekszik, hogy megvédje a nőket és az anyaságot, ha pedig teheti, valamilyen formában el is ismerje őket. Az építő kultúrákban legalábbis így volt ez mindig. Az anya pedig csak nő lehet, ebből kifolyólag pedig egyértelmű, hogy a nő sokkal értékesebb teremtmény, mint a férfi. És ez a kijelentés nem férfiellenes. Hanem tény.
Ezt az emberiség mindig is tudta, egészen mostanáig: a nő, aki képes életet adni, nem csupán biológiai funkciót tölt be. A nő, az anya a jövő kapuja. Testében hordozza a világ következő generációját, lelkében a gondoskodás, a gyógyítás, a szeretet archetípusát. A történelem során minden civilizáció felismerte: a nőket nem szabad pusztán egyenlőként kezelni — ők védelmet, tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, mert bennük rejlik az élet forrása.
Ezért alakultak ki azok a hagyományok, amelyek a női testet, a női méltóságot, a női szerepet szinte szakrális térként kezelték. Mert ha a nő sérül — a jövő sérül.
Elég csak a legegyszerűbb szokásokra gondolni, például, hogy a kocsmába a férfi lép be először, hogy ő kapja az ütést, ha baj van bent, a buszról meg hagyományosan a férfinak kell előbb leszállni, hogy le tudja segíteni a nőt, vagy elkapni, ha éppen az megbotlik. A nőket azért engedjük előre az ajtóban, mert annak idején a férfi tartotta az ajtót, hogy a nőnek ne kelljen fizikai erőt használnia. Az esernyőt is hagyományosan a férfi tartja, aminek célja egyértelmű fizikai védelem – a férfi viseli az időjárás kényelmetlenségét, a nő testét óvja, ő áll az esernyő „rossz oldalán”, ha kell. De a kabát felsegítése is a testi komfort védelmére jött létre. Szóval ezek az “ódivatú” szabályok eredeti szándéka soha nem a leuralás volt, hanem a női test és méltóság védelme. És ezáltal az anyaságé.
De hozhatunk egyébként ennél ritkábban tárgyalt példákat is: több ősi kultúrában (pl. minószi, afrikai, indián) a vagyon az anyai ágon öröklődött, mert az anya kiléte volt biztos, a gyermek rajta keresztül kapott társadalmi státuszt. Arról is kevés szó esik, hogy már az ókori Rómában is volt a “Matronalia”, a termékenység és az anyaság ünnepe, ahol a férfiak ajándékkal köszöntötték az anyákat.
Ezen kívül sok korai jogrendben (pl. magyar szokásjogban, bizánci jogban) már korán szankcionálták a nőkkel szembeni erőszakot – különösen a terhes nőkkel szemben.
De vannak még izgalmas történelmi példák: bizonyos indián törzseknél az anyák tanácsa döntötte el, megengedett-e az újabb háború, mert ők veszítették el a fiaikat. Tehát itt is az anyaság mondta ki a végszót.
És a világunkat lerombolni akaró szivárványos kommunisták és kiszolgálóik is pontosan tudják ezt, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a nő és az anyaság a civilizációnk egyik alappillére, ezért is szeretnék ezt az elsők között megszüntetni: a biológiai nemet, hiszen akkor a nő eltűnik, a társadalmi szerepeket, mert akkor a nő megint csak eltűnik, és persze az “anya” szót, mert akkor értelemszerűen a nő maga eltűnik.
Mi pedig pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ami értékes, azt nem felszabadítani, hanem megvédeni kell. És meg is fogjuk. És az anya nő. Pont.
