Az elvtársak hazudnak. És ezzel még semmi meglepőt, semmi újdonságot, pláne semmi nívósat nem mondtam, igaz? Ez mondhatni axióma, több mint 100 éve nyilvánvalóan ismert tulajdonságuk. Van annak mégis valami sajátos, semmi mással össze nem hasonlítható, jóleső bódultságot okozó íze és velejárója, amikor kristálytisztán sikerül lebuktatni őket. Nem ritka ez, persze, de olyan kellemes drog, amelynek az addikciója rendkívül magas hatékonyságú: komcsikat lefülelni és legyőzni mindig élvezetes.
Ezt az egészet csak azért mondom, mert ami most zajlik a baloldalon, az egy újabb, nagyszerű példát mutat ennek a tézisnek az igazságára: borzasztóan sokat próbáltak kamuzni arról, hogy miként és hogyan is zajlott a kampányfinanszírozásuk, de már az elején nyilvánvaló volt, hogy ez, legalábbis ilyen formában, egészen biztosan nem lehet igaz. Aztán egymást követték az események és ma már ott tartunk, hogy a hazaárulás nem publicisztikai lehetőség, hanem rögvalóság.
Az az egész kabaré, amit Korányi Dávidék bemutattak az Action for Democracy körül, lebukásra volt ítélve. Kezdve azzal, hogy az előbb másfél, majd tulajdonképpen 3 milliárd forintot a diaszpórában élő magyarok adták össze, kértek bizonyos adatokat az adományozóktól, például útlevélszámot, és így tovább, és így tovább. A helyzet tarthatatlanságát talán éppen az mutatja a legjobban, hogy a hasonló finanszírozási körből élő Telex vagy 444 nemigen kapargatta eddig a botrány velejét. A Telex a lebuktatás másnapján próbált egy kicsit alákérdezni Korányinak, aki pont annyira volt egy XXI. századi yuppie paródiájaként semmitmondó és unalmas, mint bármikor máskor – és persze akkor is hazudott –, de a 444-nél még ennyire sem tellett. A 444-féle univerzumban egyszerűen az egész eset nem történt meg.
Nahát, micsoda meglepetés!
Önök, akik ezt olvassák, az átlagnál valószínűleg a napi politikában és közéleti történésekben jóval tájékozottabbak, mint egy átlagos választópolgár. Ezért sok szükségét nem látom, hogy újfent kifejtsem, mitől volt hihetetlen magyarázkodás, ahogy több százezer adakozót vizionált Korányi és Márki-Zay is. Talán most arról sem érdemes bővebben beszélni, hogy pont az Action for Democracy adománygyűjtő oldalának internetes előzményeiből tudjuk, hogy a világon semmilyen konkrét adatot nem kértek az adományozótól, tehát teljesen kamu névvel és egyebekkel is akármennyit lehetett küldeni. Mi több, itt most annak vázolását is elhagyhatjuk, hogy ezen az adománygyűjtő felületen mindössze 11-en rendelkeztek bármiféle pénzmozgásról is, ami az összeg ismeretében, hát hogy is mondjam, némileg árnyalja, hogy itt mikropénzek cseréltek volna gazdát.
Azt pedig tényleg csak kis színes végett teszem ide, hogy Korányi Dávid állítása szerint alapvetően a közösségi oldalakon zajlott az adománygyűjtés. Tudják, az Action for Democracy Facebook-oldalán 100 lájk sincs, talán ha kéttucatnyi poszt, azokon egyenként 3–4 lájkkal. És nulla felhívás adományozásra. Ugye valahogy Önök sem érzik reálisnak, hogy itt gyűjtés zajlott?
De még egyszer mondom, nem is ez az igazán érdekes. A balosok jelentős része ugyanis nem hülye. Sok dolgot lehet róluk állítani, és persze ostobák is akadnak köztük szép számmal, de ne legyenek kétségeink, ott is nagyon sok az okos ember.
Olyan emberek, akik pontosan tudták, hogy mindez nem maradhat titokban, annyira nyilvánvalóan külföldi beavatkozás a magyarországi választások alakításába. Elmondom, miért nem érdekelte őket a lebukásnak a lehetősége: mert saját magukkal is elhitették, hogy áprilisban bizony nyernek. És ha ez már megvan, akkor minden botrány másodlagos. Kormányzati székekből figyelve rengeteg eseményt ki lehet bírni. Plusz akkor még óvóbban ott lett volna számukra az amerikai támogatás jelentette öl.
Ez volt a fő oka annak, amiért szartak rá, hogy akár csak egy kicsit is kevésbé nyilvánvalóbbá tegyék az egész helyzetet: totális meggyőződésükké vált a győzelem. És ez megint rámutat egy fontos tulajdonságára a komcsiknak: eleve gátlástalanok és mindent megtesznek a hatalomért, de ha el is hiszik, hogy ezért nem érheti őket retorzió, akkor hajlandóak minden egyes erkölcsi gátat áthágni.
Ám a legszebb az egészben az, hogy a műsor még mindig nem ért véget. Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket!
Vezető kép: Bajnai Gordon miniszterelnök Korányi Dávid kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkárral (j) áll a Capitolium előtt sajtótájékoztatója után washingtoni látogatása második napján, 2009. december 3-án. MTI Fotó: Beliczay László
Facebook
Twitter
YouTube
RSS