A liberálisok pont úgy hazudnak, ahogy a kommunisták!
Egyrészt azért, mert általában valahogy - bizonyára véletlenül - a liberálisok és a kommunisták pont ugyanazok, a két halmaz egybeesik; másrészt, mert a kommunistáknál nem lehet jobban hazudni. Már vagy százötven éve csinálják, de még mindig működik a dolog, még mindig tömegek hiszik el nekik azt, ami ellentétes azzal, amit a saját szemükkel látnak. Itt az ideje, hogy ellentámadásba lendüljön a valóság.
Kevés nyilvánvalóbb és tényszerűbb dolog van a világon az arab világ és Fekete-Afrika népességrobbanásánál, kevés nyilvánvalóbb kudarca van az európai civilizációnak, mint a multikulturalizmus, és kétségtelenül nem létezik aljasabb emberfajta, mint a kommunista-liberális. Mégis a nyilvánvalóról vitatkozunk.
Olyan természetességgel és gyakorisággal hazudnak az arcunkba, ahogy a levegőt veszik. Faék egyszerűségű taktika ez: az emberek nagy része képtelen kezdeni azzal kezdeni valamit, hogy diplomás emberek, mindenféle sikeres „művészek” és tudósok teljesen mást mondanak neki, mint amit a személyes tapasztalata számára bizonyít.
A kommunisták és liberálisok azzal élnek vissza, hogy mi, normális emberek egyszerűen nem vagyunk képesek felfogni az ő motivációikat, és egyszerűen nincs eszközünk annak a kezelésére, hogy valakik mindig, mindenben hazudnak. Az ilyen embereket a normalitásban elmebetegnek, beteges hazudozónak érzékeljük. Ők azok, akik gátlástalanul, fél másodperccel később letagadják azt, amit csináltak, hiába álltunk ott mellettük és láttuk a saját szemünkkel, hogy mit csináltak.
A modern tömegkommunikáció és az általuk kifejlesztett propagandaeszközök - a Facebooktól a kereskedelmi tévézésig, a „civil” szervezetektől a jogvédőkig - napi 24 órában dolgoznak azon, hogy mindannyiunkat elbizonytalanítsanak mindabban, amit a saját szemünkkel látunk.
Amikor a bűvész „varázsol”, senkinek sem jut eszébe (na jó, néhány embernek igen), hogy nem becsapják éppen, hanem varázslatot lát. A propaganda dolga pont annak az elhitetése, hogy a trükk nem trükk, hanem varázslat. A propaganda azt adja el, hogyha kicseréljük aput és anyut két másik emberre (nem szükségképpen nőre és férfira), attól még az ugyanaz a család marad. Ezt a szomszéd családról senki nem hinné el, propaganda nélkül senki nem hinné el, hogyha mondjuk Gretchent és Jürgent lecserélik Zulejkára és Mohamedre, akkor a gyerekek, a szőke, kékszemű, fehérbőrű, németül beszélő, keresztény gyerek nem veszik észre a változást. A propaganda arról szól, hogyha ez nagy méretekben, szinte mindenütt megtörténik, akkor valójában nem történik semmi. Ha a keresztény templomok helyett mindenütt mecsetek lesznek, akkor nem történik valójában semmi.
Fura, de a valóság olyan totális eltorzítása, ami most zajlik, tulajdonképpen új az emberi történelemben. Az „okostelefónia” és a világháló előtt egyetlen rendszer sem volt képes ennyire a saját propagandájára kapcsolni az embereket, minden egyes embert. Az is teljesen természetes, hogy minket, a valóság fanatikusait is célba vesz a kommunista-liberális propaganda. Minden egyes embert, aki merészel nem hinni nekik és ellentmond nekik, halálos ellenségüknek tekintenek. A kulcsszó a hit.
A kommunista-liberális utópiában hinni kell, mert az a valóság próbáját soha sehol, egy pillanatra sem állja ki.
Minket nem is a valóságról alkotott képünk megváltoztatására karnak kényszeríteni, mert tudják már, hogy mi nem fogjuk azt megtenni. Ki akarnak kapcsolni bennünket a kommunikációs hálózatból, és azt akarják elérni, hogy szégyelljük magunkat nemcsak a véleményünkért, hanem azért is, amit látunk, amit tudunk, amiben biztosak vagyunk. A valóság új értelmezésére, új fogalmak használatára akarnak rávenni bennünket. Az a céljuk, hogy ne mutathassuk meg a valóságot az embereknek.
Ez egy egyszerű csata, és ha ez nem sikerül nekik, akkor nem is fognak győzni.
Egyetlen apró dolgon múlik a sorsunk. Ha sikerül a sok milliónyi illegális bevándorlót annak látni és láttatni, amik, vagyis valójában 85-90 százalékban katonakorú férfiaknak, akik hátrahagyták a családjukat, hogy elfoglaljanak bennünket, akkor mi győzünk. Ha segítségre szoruló áldozatoknak látjuk ezeket az egészséges, fiatal katona férfiakat, akkor már vesztettünk is.
Egyszerű hazugság ez, de hatékony, amivel etetnek bennünket. Nem is kell mást tennünk, mint ezt a propagandacsatát megnyernünk. Csak az a miénk, amit meg akarunk és meg tudunk védeni. Ezt az akaratot akarják elvenni tőlünk, mert azt jól tudják, hogy ha akarjuk, meg tudjuk védeni magunkat.
Ezért szól ez az egész propaganda a gyengeségről, arról, hogy tulajdonképpen életképtelenek vagyunk. Ez egyszerűen nem igaz: ők életképtelenek, ők akarnak kihalni és csak magukkal akarnak rántani bennünket is.
Ne szégyelljük magunkat azért, mert élni és túlélni akarunk, és nem segítünk olyanoknak, akik nem érdemesek a segítségünkre és még gyűlölnek is bennünket. Amikor az Európai Bizottság a legnyilvánvalóbb, a saját dokumentumaival, döntéseivel igazolható tényekről hazudja azt, hogy azok nem is léteznek, a színtiszta kommunista-liberális propagandát látjuk működésben. Ha ezt felfogjuk, akkor talán még helyrezökkenhet a világ.
