Százötven éve, 1872. november 1-jén nyílt meg Pesten a Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémia, a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye.
Az 1790–91. évi országgyűlés volt az első, amely határozatban mondta ki, hogy a katonai nevelés előmozdítására nemzeti hadiiskolát kell állítani a nemes ifjúság részére, ahol elméleti és gyakorlati képzést nyerhetnek. Ezután két évtized telt el, amíg 1808. október 4-én I. Ferenc király szentesítette az 1808. évi VII. törvénycikket a katonai Ludovika-akadémiáról. Az intézmény költségeit önkéntes felajánlásokból teremtették elő (az adakozók nevét meg is örökítette a törvény). Az akadémiát Habsburg-Estei Mária Ludovika Beatrix királynéról nevezték el, aki a rendektől kapott koronázási ajándékából 50 000 forintot biztosított e célra.
Az akadémia elhelyezésére a fiúnevelő intézetnek épített váci Terézia-épületet jelölték ki, igazgatójának József nádort tették meg. A törvény szerint az intézet fő célja, hogy “benne a magyar ifjúság azon tudományokra oktattassék és oly nevelést nyerjen, melyek által úgy a rendes hadseregben, mint fölkelés alkalmával is a haza hasznos szolgálatára alkalmassá és képessé legyen”. A hatéves képzésre 200 tizenkét évnél idősebb és tizenöt évnél fiatalabb növendéket lehet felvenni, akik végzésük után a bécsújhelyi katonai akadémián végzettekkel egyenlő alkalmazásban és kedvezményekben részesülnek.
A megnyitás a napóleoni háborúk miatt egyre tolódott, és csak az 1827. évi XVII. törvénycikk rendelkezett “a Ludovika katonai akadémia haladéktalan felállításáról”. A jogszabály előírta a váci épület eladását és az akadémia Pestre helyezését; ehhez az Orczy-családtól megvették az Orczy-kertet, a szomszédos telkeket Pest városa és Festetics Antal gróf engedte át az intézmény céljaira.
A Pollack Mihály által tervezett épület alapkövét 1830. június 28-án József nádor tette le, a munkák öt éven át tartottak. A közép- és oldalrizalitokkal tagolt, korintoszi pilaszterekkel (faloszlop) díszített épületkomplexum 124 szobát, 37 tantermet, kápolnát, konyhákat, számos éléskamrát és lovardát foglalt magába. A Ludovika évekig üresen állt – kivéve azt az időszakot, amikor az 1838-as pesti árvíz idején ide menekítették a Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek egy részét, és itt szállásolták el a hajléktalanná vált lakosokat –, mert a bécsi udvar minden eszközzel akadályozta megnyitását és a magyar nyelvű oktatást.
Az 1848–49-es szabadságharc alatt a nemzeti ügy iránt elkötelezett tisztek képzése érdekében ismét előtérbe került a Ludoviceum kérdése. Az Országgyűlés 1848. december 28-án elfogadta az intézmény felállításáról szóló javaslatot, de ez nem vált törvénnyé. A Magyar Hadi Főtanodát 1849. január 7-re mégis megnyitották, de Pest-Buda ekkor már osztrák kézen volt. A megszálló osztrák katonai hatóságok jogilag elismerték az intézményt, de működését tíz nappal később betiltották, felszerelését lefoglalták, az épületet katonai kórházként és börtönként használták.
A magyar tisztképzés végül az 1867-es kiegyezés után kezdődhetett meg. 1869-ben megszületett a Magyar Királyi Honvédség, majd elfogadták az 1872. évi XVI. törvénycikket, amely így rendelkezett: “Az 1808. évi VII. […] törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai tanintézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel és Ludovika Akadémia nevet fog viselni… rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk továbbképeztetni”.
A Magyar Királyi Honvédségi Ludovika Akadémiát 1872. november 1-jén avatták fel, első parancsnoka Móricz Sándor ezredes volt, az oktatás magyar nyelven folyt. A közös hadseregben már működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskolának minősülő Ludovika 1897-ben alakult át főiskolává. A XX. század elején évente 250 növendéket képeztek, akik a négy évfolyam sikeres elvégzése után hadnagyként kerültek a honvédséghez.
Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése után a képzést újjá kellett szervezni, ezt az 1922. X. törvénycikk tette meg. Eszerint a Ludovika Akadémia négy évfolyamú katonai főiskola lett, 1939-től már csak a gyalogsági lovassági és tüzérségi képzésnek adott helyet; a légierő tisztjeit a Horthy Miklós Honvéd Repülő Akadémián, a műszaki vonatkozású fegyvernemek tisztjeit a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián képezték. Az utolsó tisztavatás 1944. augusztus 20-án volt, ezután a Ludovikát Kőszegre, majd Németországba telepítették, gyakorlatilag megszűnt.
Épületében 1945–1958 között a Kossuth Akadémia, majd az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei működtek; fedett lovardájában, amely 1992-ben leégett, az Alfa mozi üzemelt. 1994-ben az átalakított valamikori lovardában helyezték el a Magyar Természettudományi Múzeumot, amely később kiegészült a főépület és a kiállítási épület közötti, föld alatt kialakított kiállítási térrel. Egyes épületeit a 3-as metró építésekor lebontották, park részében és a csónakázó tó környékén az Orczy-kertet alakították ki.
2012-ben kezdődött a Ludovika történelmi épületegyüttesének újjáépítése, a főépületbe 2014-ben költözött a 2012. január 1-jével létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE). Az egykori Ludovika Akadémia épületét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új, központi főépületét 2014. március 25-i kormányrendeletben történelmi emlékhellyé nyilvánították.
Forrás: MTI; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
bl
2022-10-30 at 08:25
Szépek az első világháborús sírokra emelt emlékek. Azok amelyek földbe szúrt kardra hasonlítanak. A katona a legnagyobb kincsével fizet mindenért, értelmetlen halála figyelmeztet arra, hogy az ember soha nem ismeri fel saját gyengeségeit és lehetetlen vállalkozásokba fog. Ma már nincs olyan, hogy háború és béke, ma már a civil-frontok (gazdasági, kommunikációs, családi, közösségi) épp oly fontosak, mint a hadiak, háború van a békében és béke van a háborúban.
bl
2022-10-30 at 08:13
1867-re vált világossá, hogy a német gyenge ahhoz, hogy a saját akaratát rajtunk érvényesítse. Ezért nyílt meg. Semmi se hull az ölébe senkinek csak úgy, a mindent ugyan el lehet veszíteni, de megnyerni csak azt amire képesek vagyunk. Aki ezt nem érti, az nem alkalmas semmire.