„A második világháború és a hidegháború véget ért, de az első világháború még tart” – Bemutatták Schmidt Mária új könyvét

Frank Füredi magyar származású brit szociológus azt mondta: az igazi új világ az első világháború után bontakozott ki. Leszögezte, hogy az első világháború idején kialakult kultúra és politika határozza meg a jelent, de azt is hozzátette, hogy az egész világot a második világháború végétől értelmező nyugati történészek nem fogják megérteni az Új világ született 1918-1923 címet. Rengeteg indulat van a könyvben, ugyanakkor ez a szeretet könyve is – fogalmazott Füredi, arra utalva, hogy a nemzet iránti elköteleződés hatja át az első világháborúval kapcsolatos indulatait. A szociológus kifejtette, hogy az első világháború mindenkinek katasztrófa volt Európában, még azon államoknak is, amelyek „azt hitték, hogy győztek”, Magyarországnak pedig főleg. Hozzátette, hogy a könyv rámutat, Trianon idején a nyugati államok ugyanúgy vélekedtek mások határairól, mint ma: a nemzeti szuverenitás akkor sem jelentett semmit a nyugati elitnek. Füredi azt mondta: Schmidt Mária azt akarja elérni, hogy az emberek másként gondolkodjanak Magyarország múltjáról.

Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a kötet szerkesztője a könyvet és annak bátor szókimondását méltatva megerősítette, hogy bárhová nézünk, az első világháború következményeibe botlunk. Mint mondta, Schmidt Mária az egész XX. századot „egyetlen világháborúvá olvassa” ebben az esszékötetben, amelynek három szakasza az első és a második világháború, majd a hidegháború. A történész azt a részt nevezte a legizgalmasabbnak, amelyben a szerző a XX. századi ideológiai harcot, az egymással szembeállított amerikai álom és a szovjet típusú ember, vagyis az abszolutizált szabadság és az abszolutizált egyenlőség összecsapását elemzi. Magyarország sorsára kitérve Békés úgy fogalmazott, hogy a trianoni békediktátum következményeként meg kellett volna semmisülnünk, erre a sorsra is szántak minket, mégis itt vagyunk.

Nyugaton már nincs meg az a nyelvi szabadság, amely a vitához szükséges

A rendezvény záró szakaszában Schmidt Mária beszélt arról, hogy a második világháború és a hidegháború már véget ért, az első világháború viszont még mindig tart, hiszen a harcot kirobbantó konfliktusok és a harcot lezáró, kényszerített béke által felvetett problémák máig megoldatlanok, ezért semmiről sem lehet úgy beszélni, hogy ne térnénk vissza ide. A Terror Háza Múzeum főigazgatója érdekességként említette, hogy a sok száz éves történelemmel bíró Habsburg és Oszmán birodalmakat feldarabolták, létrehozva az egymással acsarkodó, kelet-közép-európai kis államokat, illetve a közel-keleti lőporos hordót, míg az akkor alig fél évszázados Németországot egyben hagyták.

Schmidt szavai szerint a háború által a nyakunkba zúdított ideológiáktól megcsömörlötten, mára eljutottunk a posztideologikus korba, amikor a jóléten kívül már semmilyen ígéret nincs, sem eszmék, sem kultúrateremtés nem motiválnak, csak az anyagi dolgok. Hozzátette, hogy a nyugati társadalmak nem akarják ismerni a történelmüket, az oktatását is visszanyesték, kifejezéseket tabusítottak, és már az a közös, szabad nyelv sincs meg ezekkel a társadalmakkal, amelynek segítségével vitát folytathatnánk velük.

– mondta a kötet szerzője, de azt is kijelentette, hogy ezek a társadalmak nagy árat fognak fizetni a saját történelmük elfelejtéséért.

A társadalmaknak meg kell találniuk a saját hangjukat

Mi kell az első világháború véget éréséhez? – tette fel a kérdést Tallai Gábor moderátor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója. Schmidt Mária válasza szerint a valóságból kiinduló reálpolitikát kell folytatni, nem elvont ideológiákat erőltetni.

– mondta, nem elhallgatva azt sem, hogy a történelem tanúsága szerint az szokott működőképes lenni, ami mögött erő van.

A könyvbemutató után feltettük a költői kérdést Frank Füredinek, hogy mi lehet az a nagy ár, amit a nyugati társadalmak fizethetnek a történelmük elfelejtéséért. A szociológus azt válaszolta, hogy – többek között a Brexitnek köszönhetően – bizakodóbb, mint néhány évvel ezelőtt. Meggyőződése, hogy a brit, francia, német, olasz és más társadalmak nagyobb része nem szereti, hogy nem fejezheti ki magát, nem beszélhet becsületesen a tabusított kifejezések miatt. Füredi szerint a politikai, a kulturális és az egyetemi elit a néppel szemben áll, emiatt a többségnek nincs meg a saját hangja, és ezt kell megtalálniuk ott az embereknek. Mindenekelőtt azt a politikai képviseletet, amely az emberek valódi igényeihez igazodik.

A nemzetek Európája a valóság, a nyugati politikai elit utópiát kerget

Schmidt Máriától arra kérdeztünk rá, hogy a nemzetek Európája lehet-e az első világháború végének és a XIX. század elkezdésének a kulcsa, mire meglepő választ adott:

Úgy véli, a történelem mindig megteremti magának azokat a képviseleteket, amelyekre a népnek igénye van, és példaként hozta a semmiből felbukkant Donald Trumpot. Schmidt Mária ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott, hogy reményei szerint az Európai Unió menthető, azonban amikor valami így ezer sebből vérzik, akkor nem az amputáció a megoldás, hanem sokkal több tapintatra és óvatosságra van szükség.

A Terror Háza megalakulása a kommunisták és a nácik emberiségellenes bűncselekményeinek együttes bemutatása miatt volt rendkívüli jelentőségű, és a projekt a nagyszabású első világháborús kiállítással most visszaért az egész XX. századi katasztrófasorozat gyökeréhez. Kíváncsiak voltunk, hogy a teljesnek tűnő történet után mi lesz a következő elem, amivel a múzeum és holdudvara előrukkol. A főigazgató elmondása szerint most a kommunista rendszer utolsó időszakának és a rendszerváltoztatásnak az aprólékos bemutatása, kibeszélése van soron a harmincadik évforduló apropóján.