A nagy brüsszeli vakcinabukta: milliós veszteség és ébredező nemzetállamok
Kitört a vakcinaháború. A kontinens kormányaként pöffeszkedő Bizottság és a lakosságát óvó nemzetállamok vezetői ismét torzsalkodnak. Most azonban nem egy sajátos lengyel vagy magyar szabadságharcról van szó, hanem a szuverenitás újraértelmezéséről, hisz uniós szinten csődöt mondott a válságkezelés. A legfontosabb kérdés ugyan jelenleg az, hogy ki, mikor és mennyi védőoltást tud beszerezni, ha azonban szélesítjük a perspektívát, akkor a napi erőfeszítés mögött pislákol fel ismét az a bizonyos kényelmetlen kérdés. Hogy képzeljük el a kontinens jövőjét? Milyen legyen az együttműködés formája? Nemzetek Európája vagy Európai Egyesült Államok? A brüsszeli távvezérlés vesztésre áll, a gyógyszergyártók gazdagodnak, a föderalisták lapítanak, a Bizottság tekintélye zuhan, ébredeznek a nemzetállamok. Mennyibe fog ez kerülni?
Mikor egy globális problémával kerülünk szembe, a csatatér minduntalan megnyílik. Ám bármennyire is igyekszik azt sugallni a magyar habarékellenzék, hogy valamiféle hungarikumról volna itt ismét szó (vagy egy kicsit a lengyelek is betyárkodnának), a valóság nem ez. Minden (egészséges) nemzetállam méhében létezik olyan politikai közösség – legyen az ellenzékben vagy éppen kormányon –, mely kimondva vagy csendben teszi azt akár Brüsszellel is szemben, amit a saját közösségük megkíván. Ennek láttuk halvány jeleit a migrációs válság elmélyülésekor és ezt látjuk ma – sokkal erősebb kontúrral – a vakcináért folyó egyre gusztustalanabb küzdelem során.
Sok az eszkimó, kevés a fóka
Minden csatatéren ott ólálkodnak a Kurázsi mamák. Tolják szekerüket, szedik a szerencsétlenek vámját – most éppen a gyógyszergyártók támogatásával. A kérdés ma az, hogy ki és milyen gyorsan tudja – a biztonságot szem előtt tartva – a lakosság nagy részét átoltani. Ám a kereslet nagyobb most, mint a kínálat – ez okozza a válságot. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Az effajta viszonyokat Kurázsi mama mindig kihasználja.
Csak néhány esemény, ami azt mutatja, hogy miután Brüsszel megint csődöt mondott, a nagy gyógyszergyártó cégek könnyedén megszedik magukat, a tagállamok vezetői pedig futhatnak a pénzük (vagy a vakcinájuk) után. Az AstraZeneca a héten azt állította, hogy ők nem azt írták alá tavaly nyáron, hogy az uniónak 80 millió vakcinát adnak majd az első negyedévben, hanem azt, hogy ha megtörténik Nagy-Britannia megfelelő átoltottsága, akkor havi 17 milliót szállítanak. A bizottság szerint pedig de. Sorjáznak a kérdések… Mi volt pontosan abban a titkos szerződésben? Mi jár az uniónak? Mennyit keresett már ezen a gyógyszergyár? Ki hazudik? Mert ennyire nem lehet másképp értelmezni egy szerződést!
De jönnek a további kérdések, melyek a Bizottság politikai impotenciájára utalnak
Miért három hónappal később szerződött Brüsszel, mint Nagy-Britannia? Miért nem szabott komolyabb feltételeket arra az esetre, ha az AstraZeneca nem teljesíti a kötelességét? Mennyi eurómillióval támogatta az Európai Unió a gyógyszergyártó kutatásait? Mert nem csupán a vakcináért fizetünk, hanem a kutatást is jelentős uniós pénzből dotáltuk. Az EU legfelső vezetése megpróbált legalább szóban azért „keménykedni”. Stella Kyriakides uniós egészségügyi biztos indulatos tweetben jelezte, hogy számos találkozó ellenére sem tudott elfogadható magyarázatokat kicsikarni a cégtől, így erős a gyanú arra, hogy a cég valójában az unión kívüli országokba drágábban adja el a készleteket. De ugyanez a helyzet a Pfizer-BioNTech típusú Covid-vakcina esetében is. A gyógyszergyár január utolsó hetében tájékoztatta az uniós partnereit arról, miszerint 18 százalékkal kevesebb oltóanyagot fog szállítani az elvárthoz képest. (A tapasztalat azt mondatja, hogy inkább 50-60 százalék a hiány.) Szerintük ennek „technikai oka” van (no persze!), a cég ugyanis bővíti a gyárát.
Mindenesetre (eddig) hat európai uniós ország – Dánia, Finnország, Svédország, illetve Észtország, Lettország és Litvánia – levélben követelte a brüsszeli testület vezetőjétől, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a gyógyszeróriás teljesítse azt, amit a szerződésben foglaltak. Arra kérték az Európai Bizottságot, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást a vállalatra. Lengyelország és Olaszország jogi eszközökkel fenyegette meg a sunnyogó gyógyszergyártót és a spanyol kormány is hasonlóra készül. Ha Brüsszel nem képes a közös érdekeinket képviselni, ha ilyen rossz üzletet kötnek ne csodálkozzanak, hogy ébredeznek a nemzetállamok. A legérdekesebb momentumát ennek a fura küzdelemnek a német egészségügyi miniszter szolgáltatta (eddig), aki szerint engedélyhez kellene kötni az új típusú koronavírus ellen kifejlesztett oltóanyagok exportját az Európai Unióból. A német miniszter azt várja a bizottságtól (az integrációt leginkább támogató nemzetállam vezetője az uniós testülettől!), hogy vezesse be az export-átláthatósági nyilvántartást, amelyben a vakcinagyártó cégeknek előre rögzíteniük kell az unióban előállított oltóanyagok üzleti szerződéseken alapuló kivitelét, amit kínosan későn és félig-meddig tesz csak meg, de Nagy-Britannia felé (ahová a legtöbb szállítmány távozott) továbbra sem meri ezt meglépni. Az Európai Bizottság túlterjeszkedik: politizál és kormányzati szerepkörben cselekeszik. Mikor azonban a valós anyagi érdeket kellene képviselni, menthetetlenül elbukik. Ilyenkor ébredeznek a nemzetállamok.
Eső után köpönyeg
Ott tartunk most, hogy a nagy európai/amerikai gyógyszergyártók – fittyet hányva a szerződésekre – üzleti alapon térnek el a vállalásaiktól. Az Európai Bizottság továbbra sem tudja a tagállamok érdekeit érvényesíteni, sőt, nem képes a kontinensről export formájában elvándorló vakcinaszállítmányoknak valódi stop táblát mutatni. (Továbbra is arról az oltóanyagról van szó, amelynek kifejlesztésre eurómilliókat áldozott az unió és előre ki is fizette legyártását!) Mindez nem történt volna meg, ha a Bizottság azt teszi, ami a dolga és nem akar – az integrációt pártoló politikai erők segítségével – egy virtuális birodalom kormányaként fellépni. A suszter maradjon a kaptafánál, a Bizottság az uniós szerződések feletti őrködésnél. Nincs vakcinaháború, ha nem politizál – az Európai Egyesült Államok eszméjét támogató politikai csoportok támogatása mellett – a Bizottság, ha nem terjeszkedik túl valós feladatain. A vakcinaháború tapasztalata azt mutatja, hogy az Európai Egyesült Államok eszméje veszélyes illúzió. Az egymással szolidáris nemzetállamok megint jobb válaszokat adnak a szerencsétlenkedő, a gyógyszergyártók karmai között vergődő Bizottságnál.
Ebből azért illene már valamit végre megtanulni!
(Vezető fotó: dailyexpose.co.uk)