A Néppárt valós baját takargatják a Fidesz kizárásán vesződéssel

Tényleg kizárhatják a Fideszt az Európai Néppártból? – sokan találgatják ezt most, pedig a magyar kormány fellépése csak kidomborította a Néppárt meglévő problémáját. Az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó tömörülés vergődését az okozza, hogy nem képes következetes és egységes döntést hozni a jelenkor legsúlyosabb kérdése, a bevándorlás ügyében. Eközben viszont a párt megtartaná az Európai Bizottság elnöki tisztségét, amihez rövidtávon esetleg kifizetődő, hosszútávon viszont értelmetlen alkukba mehet bele, a bevándorláspárti erők felé sodródva. Ennek a folyamatnak lesz szakítópróbája, hogy miként döntenek a tagpártok a Fideszről.

Elterjedt feltételezés, hogy az Európai Parlament széleit alkotó pártok erősödését hozza majd a májusi EP-választás. A legtöbb új szavazóra a bevándorlásellenes pártok tehetnek szert a migrációs válság uniós szintű félrekezelése miatt, de a helyzet és a hangnem kiéleződése miatt a markánsan bevándorláspárti liberálisok, kommunisták és zöldek is nagyobb frakcióra számíthatnak. Eközben az egymástól egyre kevésbé megkülönböztethető jobbközép és balközép erők minden bizonnyal veszíteni fognak jelentőségükből, ahogy azt az elmúlt időszak európai választásai is jelzik.

Törcsi Péter, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója szerint van valós veszélye a Fidesz és az Európai Néppárt közti kapcsolat megszakadásának, de úgy véli, ennek a történetnek elsősorban nem a Fidesz, hanem sokkal inkább Manfred Weber a főszereplője. A jobbközép és a balközép pártok gyengülése miatt könnyen lehet, hogy a ’70-es évek óta fennálló nagykoalíciós megegyezés nem lesz képes biztosítani az Európai Parlament mandátumainak többségét Manfred Weber bizottsági elnökké választásához.

Ha nem lesz elég a nagykoalíció, Webernek további támogatókat kell szereznie. Az EPP vezetése már kifejezte abbéli szándékát, hogy ebben az esetben a Macron-vezette liberális erőkkel (Macron pártjának képviselői minden bizonnyal az ALDE frakciójához csatlakoznak a választások után – a szerk.) terveznek összefogni

– foglalta össze Törcsi Péter a Néppárt csúcsjelöltjének helyzetét, kiemelve, hogy az EPP liberális szárnya akarja kizáratni a Fideszt. Mint a PestiSrácok.hu-nak elmondta: az EPP liberális tagpártjai a bevándorlás megszervezését szeretnék, ezért nehezen emésztik meg, hogy a magyar kormány migrációs válságot kezelő megoldásai működnek.

A magyar határvédelem feltartóztatta a migránsáradatot, így más útvonalakat kerestek. Fotó: MTI/Sóki Tamás

A kizárást követelő pártok a néppárti küldöttek nagyjából 10 százalékát adják csak, azonban kis támogatottságuk ellenére nagy felületen látszanak, jól hallható a hangjuk a liberális sajtó hátszelének köszönhetően

– hangsúlyozta az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója, aki elmondta: azon múlik minden, hogy a hallgatag többség miként dönt majd.

A néppárti képviselőkre is hat a liberális sajtóterror

Felvetésünkre, hogy ebből a hallgatag többségből is sokan megszavazták a Sargentini-jelentést, úgy reagált, hogy a szóban forgó képviselők egyrészt szakmai síkra akarták terelni a magyar ügyet Orbán Viktor rendszeres EP-beli tetemre hívása helyett, másrészt így igyekeztek megfelelni a saját, ugyancsak liberális túlsúlyú hazai médiájuk nyomasztó elvárásainak. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy nemcsak a Fidesz-KDNP képvisel bevándorlásellenes nézeteket a Néppártban; a magyar kormánypárt szövetségeseként említette a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) jelentős részét, azon belül is főleg a bajor Keresztényszociális Uniót (CSU), a francia Republikánus Pártot, a Spanyol Néppártot és a Szlovén Demokrata Pártot (SDS).

A bevándorlásellenesség és a bevándorláspártiság az új jobb- és baloldal

Kérdés, hogy ha az EPP liberális szárnya a bevándorlás megszervezését szeretné a megakadályozása helyett, akkor ők miben különböznek a baloldali pártoktól. Törcsi sem tudott számottevő különbséget említeni; inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy a jobb–bal leosztás valóban a múlté, és az igazi felosztás mára a bevándorlás kérdése mentén történik.

Orbán a Néppárthoz tartozik, a szlovák Pellegrini az európai szocialistákhoz, a cseh Babiš EP-képviselői a liberális ALDE-ben foglalnak helyet, míg a lengyel Morawiecki PiS pártja a konzervatív-reformer európai ernyőszervezet tagja

– sorolta a példákat a bevándorlási válság politikai oldalt teremtő erejére. Törcsi Péter szerint középtávon komolyan felmerülhet az Európai Néppárt szakadása a fent leírt belső feszültségek miatt, aminek bekövetkeztét a választási eredmények is felgyorsíthatják.

A régi pártcsaládokon átívelő frakció. A bevándorlással kapcsolatos azonos álláspont mára fontosabb lett az ideológiai különbségeknél. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

A kereszténység védelme és a migráció megállítása mindennél fontosabb

Az Európai Néppárton belül a vita a bevándorlásról szól – mondta újságíróknak Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója, és kijelentette, hogy a Fidesz számára az európai keresztény értékek védelme és a migráció megállítása fontosabb a pártfegyelemnél. Hidvéghi ezt a Manfred Weber által közölt feltételekre reagálta, a CEU-ra vonatkozó feltételt pedig így kommentálta:

a Soros-hálózat minden követ megmozgat a saját érdekeinek a képviseletében.

Emlékeztetett egyúttal, hogy a Közép-európai Egyetem változatlanul Budapesten működik, továbbá az oktatás nemzeti hatáskörbe tartozik, a minden oktatási intézményre ugyanúgy érvényes szabályokat és törvényeket pedig mindenkinek, még Soros György egyetemének is be kell tartania.

A belügyminiszterek kezeljék a migrációt!

Átláthatóbb helyzetet teremtene Orbán Viktor javaslata, miszerint a migrációból fakadó kérdéseket az Európai Bizottság helyett az érintett országok belügyminisztereiből álló testület kezébe adná a miniszterelnök – mondta az M1 csatornán Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető kutatója. A javaslatot Armin Schuster, a német CDU belügyi kérdésekkel foglalkozó vezető szakpolitikusa is helyeselte a Die Weltben megjelent interjúban, valamint a lap kérdésére az olvasók 80 százaléka is egyetértett vele. Pócza szerint jelenleg túl sok intézmény vesz részt a migrációs politika alakításában, és nem átlátható, kinek mi az érdeke.