A New Yorker cikke szerint Orbán Viktor egész Európára rá akarja tenni a kezét

Érthetetlen egy amerikai számára az EU. A pártoknak nagyon hasonló nevük van, és még az általuk formált koalíciók neve is hasonló. Aztán ott van az ellipszis alakú, hengeres torony, amely a központosított hatalomról a demokráciára való áttérésnek a sérthetetlen szimbóluma, amely otthont ad Arafat, a Dalai Láma és az afgán menekült aszonyokat ábrázoló képeknek. Az európai poltikusok olyan jól elvannak itt, hogy az európai politikusoknak olyan, komolynak távolról sem mondható dolgokkal is van idejük foglalkozni, mint a roquefort sajt szabályozása. A New Yorker szerint ez az a hely, ahova ha Orbán Viktor belép, akkor minden megváltozik. 

Orbán kormányát azzal vádolták ugyanis, hogy rutinszerűen megsérti a jogállamiságra vonatkozó európai szabályokat

– írja az amerikai New Yorker magazin szerzője, Elisabeth Zerofsky az Orbán Viktorról szóló terjedelmes cikkében. Az “Orbán Viktor szélsőjobboldali víziója Európáért” című írás alapgondolata az, hogy a konfliktusokat szító magyar miniszterelnök itthon már megerősítette hatalmát, most pedig az Európai Unióra akarja rátenni a kezét.

Orbán, a visszavonult atléta

A cikkíró szerint legutóbb a Sargentini-jelentés vitája idején, szeptember közepén járt Strasbourgban, és részletesen felidézte a pillanatot, amikor megérkezett Orbán Viktor. Zerofsky úgy emlékszik vissza, az európai parlamenti ülésterem karzatán ült, amikor jól hallotta, hogy felmordul a terem. A szerző frusztrációját az is bizonyítja, hogy a karakterszám kitöltése kedvéért véletlenül sem járja körül választott témáját, inkább Orbán Viktor hajáról ír, amely meglátása szerint ősz, de “kisfiúsan rövidre van vágva”, viszont egy visszavonult atléta nyugalmával és rutinjával beszél. A szerző úgy véli, a magyar misizterelnök pávatáncot jár az európai porondon, az Orbán-jelenséget pedig Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora úgy magyarázta Zerofskynak, hogy a Fidesznél egy felháborító intézkedést egy még felháborítóbb szokott követni, ami kiveri a biztosítékot, de mivel e mögül kifarolnak, senki nem emlékszik rá egy idő után. A legszomorúbb az egészben, hogy egy amerikai átlagolvasó ezt el is hiszi, hiszen Magyarországról a CNN-nek köszönhetően legfeljebb annyit tud: Kelet-Európa és diktatúra.

Fotó: MTI

Zerofsky arról is ír, hogy Orbán Viktor szerint a Sargentini-jelentés sérti Magyarországot és a magyar népet, az EP-képviselők pedig tévesen hiszik azt, hogy jobban tudják, mi kell a magyar népnek, mint a magyar választók. Emellett megemlíti, hogy a 2015-ös nagy bevándorlási hullám előtt hazánk évente 3000 migránskérelmet bírált el.

Pethő úgy véli, hogy Orbán úgy véli

A cikkben megszólal a Direkt36 munkatársa, Pethő András is, aki megerősíti, Orbán konfliktusról konfliktusra halad előre, Magyarországon azonban annyira megszilárdult a hatalma, hogy egy kicsit beleunt az egészbe. Az oknyomozó portál szerkesztője felveti, a kormányfő úgy véli, „sokkal hatalmasabb lenne, ha nem egy olyan kis országból származna, mint Magyarország”. A szerző megszólaltatja Hegedűs Istvánt, a Magyarországi Európa Társaság vezetőjét is, aki szerint Orbán Viktor nagy előrelépés előtt áll; hogy ez sikerüljön neki, felvette a megmentő, a vezető és a reformer szerepét az EU-ban. Nem lenne a cikk eléggé haladó, ha nem került volna szóba Orbán Viktor apja, aki az MSZMP tagja volt, ő maga pedig kivételes tanuló, aki Oxfordig jutott Soros György segítségével. Innentől a Soros-ellenes kampány részletes kitárgyalását írja le a szerző, majd az írás Orbán Viktor 2014-es tusványosi beszédével zárul. A kormányfő akkor azt mondta:

Végezetül azt szeretném mondani Önöknek, hogy ha a jövőt tapogatjuk, akkor azt a mondatot kell mondanom önöknek, ami talán kevésnek tűnik majd egy magas hivatalt betöltő embertől, hogy a jövő lényege, hogy bármi megtörténhet. És a bármit elég nehéz definiálni.

A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás: New Yorker