A nő és a férfi – Avagy hogyan harapott a saját farkába a szexuális forradalom

A nemi szerepek egyértelmű válságban vannak. Elmosódnak a határok a férfi és a nő között, az erős nő karaktere, ma már kizárólag akkor érvényesülhet, ha hagyomásan férfi ismertetőjegyeket hordoz, és kezdjük elfelejteni a nőiség saját erejét. A XXI. Század intézet és a Terror Háza Múzeum előadássorozatának zárónapján arra keresték a választ, hogy mi okozta a normák ilyetén változását.

Amint arra a Horváth-Fodor Zsófia, Nagy Ferő, Kokó Kovács István, Bajusz Orsolya és Szekely Levente részvételével tartott pódiumbeszélgetésen kitértek, a nemi szerepek felborulásával, a család háttérbeszorulásával maga a nőiség is elvesztette saját erejét. A neofeminista értékrend éppen azokat a társadalmi szerepeket bírálta felül, melyek a nők sajátjai voltak.

A beszélgetés során kitértek arra, hogy a szexuális forradalom szabadossága felszabadulás helyett inkább bilincset tett azokra, akik a helyüket keresték a nemi szerepek átalakulása során. Míg Nyugaton a fogamzásgátlás lett a norma, addig a béranyaság is előretört, furcsa kettősséget alkotva a nemi kisebbségek család iránti vágya, és a családmodell lebontása között.

A "metoo" mozgalom mindeközben egyfajta önmagába harapó kígyóként fordította meg a szexuális forradalom pozitív eredményeit. Elérte azt, hogy a felszabadulás helyett öngátat szabjanak éppen azoknak az eredményeknek, melyek segíthették volna a nemi egyenlőség előmozdítását. A zöldmozgalom becsatolása a kérdésbe, a "gyermek szülés környezetkárosító hatása" pedig egy olyan eredményt szült, mely a női kiteljesedést, az anyaságot negatív fényben tünteti fel.

G. Fodor Gábor záróelőadásában azonban kijelentette, hogy liberális mozgalmak által kiforgatott szexuális forradalom minden valószínűség szerint saját hamvába hol, hiszen amellett, hogy öngyilkos ideológiák mentén szerveződik a természet törvényeinek is ellent mond.

Fotó: XXI. Század Intézet