Az egyik hosszú évek óta tinilányok haját szagolgatja, a másik mindent bekapott, amit az arcába toltak. Ez a páros lenne hívatott novemberben legyőzni Donald Trumpot, majd pedig vezetni a világ legnagyobb szuperhatalmát. És az amerikai baloldal segédcsapatai, a belföldi terrorista szervezetek (Antifa, Black Lives Matter); a milliárdos vagyonnal rendelkező, de állandóan a társadalmi igazságosság jegyében erényfitogtató hollywoodi celebek; a gyáraikban a bangladesi munkásokat éhbérért dolgoztató, de odahaza a neomarxista egyenlősdi szlogenjeit pufogtató multicégek, és persze szinte a teljes média mindent meg is próbálnak tenni ezért. Velük szemben folytatja heroikus küzdelmét nem csak a „Narancsember” (vagyis Trump elnök), de az őt támogató, a mainstreamből kiűzött, ám elpusztíthatatlan konzervatív politikai aktivisták hadserege is.
Közéjük tartozik a kiváló, színes bőrű politikai komikus, Terrence K. Williams is. Bevallom, a címben szereplő szófordulatok ötlete csak félig-meddig saját; az eredeti tőle származik. De ahogy őt általában, úgy ezt is lehetetlen akár felülmúlni, akár lefordítani. Így hangzik: „I’m not voting for Pee Pad & Knee Pad”. Vagyis: ő ugyan nem szavaz a pelenkára és a térdelőpárnára.
Miről is van szó? Joe Biden, a demokraták elnökjelöltje olyan fokú öregkori demenciában szenved, hogy azt is elfelejti, hogy vizelnie kell, ezért biztos, ami biztos, pelenkát hord. Vagy hogy egészen pontosak legyünk, a „pee pad” igazából egy kis szőnyegecske, amit – elsősorban idősebb – kutyáknak tesznek ki, mint a macskáknak az almot, hogy odaszoktassák, miután nem tudja visszatartani a vizeletét addig, amíg a gazdája ki nem viszi sétálni.
És mivel Biden a koronavírus-járvány óta minden idejét a családi ház pincéjében tölti, onnan adja Skype-on az interjúkat (amikben időnként olyan hajmeresztő dolgokat mond, hogy aki fekete, és mégis Trumpra szavaz, az nem is fekete; vagy hogy a fekete közösséggel ellentétben a latinók között számos különböző gondolkodásmód jelenik meg), valószínűleg szüksége is van időnként erre a kis szőnyegecskére. Na és a térdelőpárna? Ő Kamala Harris, kaliforniai szenátor, akit Joe Biden alelnökjelöltnek választott. Mivel fontos, hogy magához édesgesse a fekete szavazókat, muszáj volt csontig benyalni nekik, és egy fekete társat választani, ráadásul egy nőt… Nos, Harris nőnek valóban nő, nem is rossz, még így 50 fölött is. Még ha nem is igazán az ő korosztálya (úgy 40-nel több a számára ideálisnál), a szaglászós Joe Biden („Sniffy Joe”) . És minden bizonnyal az sem véletlen, hogy Kamala Harris mindvégig népszerű volt a Demokrata Párt prominens férfipolitikusai körében, ugyanis sikeres szenátori karrierje érdekében – persze csak a szóbeszéd szerint – akit csak kellett, leszopott. (*Elnézést, de ez a helyes kifejezés – ahogy a világhírű író, Boris Vian is mentegetőzött a „Venyigeszú és a Plankton”-ban annál az esetnél, amikor már nincs más esélyünk egy házibulin, mint „meglesni a házigazdát és barátnőjét baszás közben.”) Ezért tehát a „Knee Pad” elnevezés; vélhetően párnát kellett tennie a térde alá, mert egy idő után már fájt…
Harris és az, akiből nem lett alelnökjelölt.
És bár ő tényleg sokkal inkább (jó) nő, mint Stacey Abrams, utóbbi viszont legalább tényleg néger. (Elnézést, fekete… bár ne feledjük: a magyar nyelvben a „néger” szónak egyáltalán nincs negatív felhangja.) Kamala Harris anyukája ugyanis indiai (nem indián, hanem indiai), apai nagyapja jamaikai (tehát feketének fekete, de nem autentikus afroamerikai), nagyanyja pedig fehér. Vagyis: a legjobb indulattal is csak ¼ részben fekete – feleannyira, mint Barack Obama. És hogy kit érdekel, hogy milyen a bőre színe, miért ezzel foglalkozunk, nem rasszizmus ez, stb.? Hát, az a helyzet, hogy az állandóan rasszistázó baloldalt, a Demokrata Pártot érdekli, nagyon is. Amint fentebb is írtam, kifejezetten azért választotta Joe Biden (ha egyáltalán ő választotta), mert hogy fekete, és ezzel akarnak magukhoz édesgetni minél több fekete szavazót. Tehát nem az illető rátermettsége, korábbi teljesítménye (nem a szexuális), személyes kvalitásai a döntőek, hanem az a fontos, hogy néger legyen. Vagy legalábbis el lehessen adni négernek.
A demokratáknál persze már rég nem az elnök személye számít: a pártbizottság, a politbüro kijelöl valakit, és utána irányítják. Nem baj, ha totál demens, kretén, mint Biden – sőt, kifejezetten előny, ha egy rozzant trotty. Mint anno Brezsnyev halála után Andropov, majd pedig Csernyenko. Az utolsó olyan demokratapárti elnök, akinek volt valós, önálló elképzelése, akarata, karizmája, az John F. Kennedy volt – nem is húzta sokáig. Alelnöke és utóda, Lyndon B. Johnson a fiatal, kissé outsider Kennedyvel szemben igazi establishment-figura volt, képviselői és szenátori karrierrel a háta mögött. Jimmy Carter végképp karizma és karakter nélküli, gyenge (báb)figura volt. Bill Clinton ugyan karizmatikus elnök volt (ő nem térdelt, hanem előtte térdelt mindenki), de igazából nem több liberális poszterfiúnál, aki mindent megtett, amit a pártelit és a progresszív-liberális hátország elvárt tőle. Barack Obama pedig végképp csak egy termék volt, amit tökéletesen eladtak a konzumidióta fogyasztóknak.
OK, a szoppantó megvolt, de hol a szippantó? – teszi fel a kérdést a szemfüles olvasó, jogosan. Mert míg Terrence Williams szójátékában a demenciát és a vizelettartási problémákat állítja középpontba Bidennel kapcsolatban, addig én a másik, tán még súlyosabb viselkedési rendellenességét. Rendellenesség??? Ne eufémizáljunk… Joe Biden egy undorító pedofil. Érdemes végignézni azokat a videóösszeállításokat pl. ezt, ahol simogatja, ölelgeti a kislányokat, és ami láthatóan személyes kedvence, nagyokat szippantva szaglássza a hajukat.
Szexuális zaklatási vádakkal is illette több nő a múltból, de persze a liberális médiának az ingerküszöbét nem ütötte át. Pedig nem 30 évvel ezelőtti, bizonyíték nélküli ügyek jutottak hirtelen eszébe egy-egy exkurvának (ahogy történt a republikánus alkotmánybíró-jelölt, Bret Kavanaugh esetében, akit szétszedett a média), hanem kiderült, egykori gyakornoka már akkor is panaszt tett az akkor még fiatal szenátorra, édesanyja még a CNN-en, Larry King műsorában is mesélt az esetről kb. 25 éve. Természetesen név nélkül, de simán kitalálható, hogy Bidenről van szó.
De mindez nem számít. Sem a zaklatási ügyek, sem a pedofília, sem a bevizelés, sem a demencia. És akkor Joe Biden (és fia, Hunter) zavaros, még alelnökként az ukránokkal vagy a kínaiakkal kötött üzleteit még nem is említettem. Ahogy Kamala Harris esetében sem esett szó arról, hogy szenátorként hány piti drogfogyasztót juttatott börtönbe az általa kezdeményezett jogszabály-szigorításokkal, miközben mostanság fennhangon követeli Trumptól számos veszélyes, valódi bűnöző szabadon engedésért, nehogy elkapják a koronavírust a börtönben.
Se vége se hossza Biden és Harris esetében nem csak az alkalmatlanságukat, álszent és következetlen viselkedésüket bemutató listának, de a konkrét bűnlajstromaiknak sem. De ha liberális vagy, mindent megúszhatsz. Na jó, talán a pedofíliát nem. Reméljük…
Facebook
Twitter
YouTube
RSS