Buknak a progresszív kormányok, a filmgyártók kivágják a transzgender szálakat a gyerekmesékből és talán kevesebb olyan nagy költségvetésű biztosan bukó filmet csinálnak, amely csak és kizárólag woke propagandát tartalmaz. Sorolnám még a konzervatív szemmel pozitív tényeket, de ez még csak a látszat, és nem nagyon van mögötte valóság.
Az egész őrült progresszió csak visszahúzódik oda, ahonnan kitört másfél évtizeddel ezelőtt, az egyetemek társadalomtudományi karaira, az elmebeteg gazdagok által pénzelt NGO-okba, illetve a liberális értelmiség városi zárványaiba. Egyszerűen nem mernek olyan agresszívek lenni, mint eddig, de a normalitás iránti gyűlölet továbbra is ott forr bennük.
A komplex információs társadalmak, amelyek most nyugaton éppen túl vannak a legjobb napjaikon, azon alapulnak leginkább, hogy minden őrület helyet találhat bennük, ha elég agresszív és valaki elég pénzt tesz bele egy manipulációs programba. Az, hogy ezek az ideológiák (őrületek) elsősorban a saját létalapjaik lerombolásával vannak elfoglalva, az eddig nem nagyon érdekelt senkit. Eddig mondjuk azt sem nagyon találta furcsának különösebben senki hogy ennek a progresszív elitnek csak rombolási programja van, és az általános jó megvalósulását a rombolás után spontán csoda jelleggel várja el az univerzumtól.
Nagyon óvatosnak kell lennünk, mert az őrültek, miután ezért fizetik meg őket nagyon jól és iszonyatos nagy számban őket, mindent megpróbálnak majd szabotálni, pontosan ugyanúgy, mint ahogy eddig tették, legfeljebb nem a saját sikerükként, hanem a mi kudarcunkként mutatják majd be az általuk létrehozott végtelen számú társadalmi diszfunkciót. Eddig az volt a narratíva, hogy akadályozzuk meg az általános jó megvalósulását, most, hogy ők meglapulni kénytelenek, még több fröcsögő gyűlöletre számíthatunk, mint eddig.
Még nem győztünk, sőt még el sem kezdődött a dolgok jóra fordulása Európában, az USA-ban talán igen, de eddig még az elmúlt bő száz évben a normalitásnak sohasem sikerült stabilan megkapaszkodnia a progresszió, a kényszeres társadalmi “haladás” csúszós lejtőjén. És mindezt úgy kellene megcsinálnunk, hogy sokkal kevesebb ideológiai defektussal küzdő birodalmakkal nézünk szembe, mint a nyugat, Kínával, Indiával, Oroszországgal. Azért valahol nagyon komikus, hogy a posztszovjet oroszok és a formailag kommunista kínaiak szinte ideológiamentes birodalomként képesek működni, miközben a nyugat már csak saját magát sanyargatja a saját hülyeségeivel.
Bármennyire is kellemetlen nekünk európaiaknak, immáron harmadszor múlik Európa sorsa az amerikaiakon, ha Trump nem áll elő egy értelmes koncepcióval az USA belső stabilitása és világpolitikai részvételével kapcsolatban könnyen magunkra maradhatunk az iszlámmal és az oroszokkal. És ha valakinek nem lenne egyértelmű, a nyugat európai elitek ideológiai okokból az iszlámot választották “szövetségesnek” és nem az oroszokat. Ebben a kifacsart logikában a keresztényellenességből következik az iszlám támogatása, és a felsőbbrendűségi érzésből az orosz ellenesség. Egy németnek, franciának, spanyolnak, angolnak, bármennyire is gyűlöli a saját nemzetét és annak hagyományait, megemészthetetlen, hogy az orosz birodalom részben még létezik, illetve újra életjeleket mutat. Úgy látnak az oroszokban kolonialista riválist, hogy maguk már minden egyéni birodalomépítő képességüket elvesztették. Ezért próbálnak meg közösen európai birodalmat építeni a közép-európai kis országok kárára, mert minden korábbi gyarmati területükről kiszorultak már, és csak ezt a hatalmi vágyat őrizték meg egyedül az egykori nagy hagyományaikból.
Vagyis bármennyire értelmetlennek is tűnik, a woke birodalomépítő eszmévé is lett, mert egy ilyen ideológiát szorított ki az európai nemzetek elkorcsosuló elitjeinek fejéből. És hiába vallott minden tekintetben a woke addigra teljes kudarcot, amire teljesen elfoglalta például a brüsszeli adminisztrációt, a német, angol és francia bel- és külpolitikát, jelenleg sem korrekcióra nem képes, sem alternatívája sincs az európai gondolkodási térben. A Patrióták ugyanis ebben a mezőben rendszeren kívüliek, mindent fel kell forgatniuk ahhoz, hogy “helyzetbe” kerülhessenek.
A feladat nagyságát jól szemlélteti, hogy az EU teljes adminisztrációját, minden háttérrendszerét teljesen fel kell számolni ahhoz, hogy a Nemzetek Európája létrejöhessen és ne legyen minden funkciójában szabotálható. A woke valósága ma Európában egy háború keleten, rossz viszony Kínával és ellenszegülés Trump Amerikájának. Ne legyen kétségünk Ursuláék továbbra is a Biden-adminisztrációt fogják szolgálni, tekintet nélkül Európa érdekeire.
A woke progresszió tehát ott fog lapulni a béketárgyalásokon és nem Európa gazdasági érdekeiért fog küzdeni, hanem azért, hogy megalázzák az oroszokat. Az őrülteknek továbbra is annyi pénzük lesz mint eddig, és az eddigiek alapján abban is biztosak lehetünk, hogy a fő bázisukon, az egyetemeken semmiféle teret nem fognak veszíteni. A közösségi média lényegében továbbra is az övék marad, hiába is foglaljuk vissza a valóság jelentős részét, a virtuális valóságban élő fiatalok számára ez lényegtelen, csak azok az érzéseik számítanak, amelyet a neten a woke propaganda szállít nekik. Mi konzervatívok hiába akarunk élhető világot csinálni a gyerekeinknek, ha azok végül is nem onnan szerzik az élettapasztalataikat. A woke ideológusai (a liberálisok, a kommunisták) mindig a következő nemzedékre utaznak, csak akkor győzhetjük le őket, ha legalább annyira komolyan vesszük az ideológiai harcot is.
Amíg a woke őrület tombol, addig minden közmegegyezés, szerződés, minden béke, minden stabilitás napi szinten lesz veszélyben. A woke még meg sem rendült, ne dőljünk be neki, nem akar az egy szemernyit sem feladni a már megszerzett pozícióiból.
Vezető kép: Kamala Harris amerikai alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje az elõzõ napi amerikai elnökválasztáson elszenvedett vereségét elismerõ beszédet mond a washingtoni Howard Egyetem fõépülete elõtti gyûlésen 2024. november 6-án. MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Facebook
Twitter
YouTube
RSS