A beteg lelkek országát mostantól a főbeteg irányítja
Fotó: Hatlaczki Balazs
Sokan azt gondolják, hogy most mi, jobboldali újságírók vagyunk a legszomorúbbak, de ez nem így van, hiszen ellenzékből írni a legkönnyebb, és lesz is mit. Sajnos azonban rossz látni, hogy a beteg lelkek országa lettünk, ahol az árulást koronával, a mentális betegséget serleggel jutalmazzák.
Ha én most Bangóné Borbély Ildikó lennék, akkor azt írnám: sok a patkány Magyarországon. Viszont én nem vagyok ilyen, ezért nem is állítok semmi ilyesmit. Sokan azt gondolják, hogy a jobboldal most azért szomorú, mert le lett váltva Orbán Viktor. Igen, ez is egy fájdalmas tény, de ami ennél is jobban fáj az az, hogy kire, vagy hogy mire. A beteg lelkek országa kapott egy mentális beteget az élére, ami sajnos egy társadalmi kórkép. Bangóné szavait átfogalmazva én inkább azt írom: sok a beteg Magyarországon és ezeket a betegeket nekünk kell meggyógyítani még akkor is, ha ez most piszkosul nehezünkre esik.
Vicces volt hallgatni Magyar Péter ünnepi beszédét és még viccesebb volt nézni a mögötte álló Radnai Márk arcát. Mereven nézett előre, tán azt sem tudta, hol van és közben azon járhatott az esze, hogy „g*ci nagy háború lesz” és ők vannak kormányon. A felelősség az övék, az előttük álló, örjöngő „kórkép” pedig várja, hogy most minden jó lesz.
Magyar egyébként egy megosztott országról beszélt úgy, hogy az ő felbukkanása előtt sosem volt ennyire megosztott az ország, majd jogászként a jogállamiság ellen szólalt fel. Korábban azt hallgattuk, hogy a politika ne szóljon bele az igazságszolgáltatásba. Vasárnap már a főügyész és bírók leváltását hallgatva tapsolt a tömeg. A köztársasági elnök is fel lett szólítva a távozásra pedig a demokrácia őreként Magyar és a „kórkép” tudhatná, hogy Sulyok Tamást demokratikus módon szavazták meg. A főbeteg azt is mondta, hogy a fideszesek miniszterelnöke is lesz. Korábban viszont azzal riogatott, hogy megyünk a levesbe, és a jobboldalisággal nem vádolható ATV is bezár. Még azt is sikerült elsütni, hogy csókosoknak nem jár előny, pedig épp Peti az, aki a csókosságából élt évekig. Remélem sikerül eddig követni, mert a következő négy év az ellentmondások négy éve lesz. Visszajön a korszak, amikor azt mondják, nem lesz gázáremelés, majd a csillagos egekbe emelkednek a számlák. Amikor azt fogják mondani, nem lesz háború, majd g*ci nagy háború lesz. Amikor adócsökkentést kommunikálnak, de megmagyarázzák, hogy mégis miért kell a sarc.
A beteg lelkek országa nagy árat fog fizetni, de még mosolyognak a páciensek
Egy biztos, ki fog derülni, hogy például a kiszivárgott energiaátállási terv valós-e, az emberek fizetik-e meg az energiaátállás számláit. Mindenért Mészáros Lőrinc lesz a hibás? Marad-e az olcsó energia, vagy elszállnak az árak minden tekintetben. Eljön-e a fizessenek a gazdagok korszak, amikor a magas keresetű többet ad a közösbe. A családok adókedvezménye vajon marad-e és a kedvezményes hitelek? Anyák szja-mentessége? Megannyi kérdés és bizonytalanság.
Fekete-Győr András nemrég arról elmélkedett, hogy élete nagy részét a Fidesz alatt élte le. Nem csak számára, sok fiatal számára evidens, hogy az állam segít. Mi, akik nem csak a köldökünket néztük az iskolapadban a szocik idején, tudjuk, hogy nem evidens, sőt. Az állam legtöbbször nyerészkedik és az emberekről húzza le az utolsó bőrt is. Az olyankor fáj, de idővel sokan elfelejtik. Most újra jön a fájdalmas időszak, és az első tépésnél mindenkiben felelevenedik a múlt. Már késő, most már ki kell bírni és tanulni belőle. Nekünk, jobboldaliaknak azt, hogy ne etessük az ellenséget, a bizonytalannak azt, hogy járt utat a járatlanért (főleg ilyen időkben) el ne hagyd, a megingóknak azt, hogy az áruló áruló marad, csak más ruhát ölt. Az eddigi ellenzéknek pedig azt, hogy a háttérből mindenki okoskodhat, de a kormányrúdnál lenni nagy teher.
A fő probléma mégis az, hogy egy nárcisztikus ember fogja vezetni mostantól az országot. Számomra megdöbbentő, hogy mennyi nő támogatja, akiket nem érdekel, hogy mit tett a családjával, amit különösképpen sosem tagadott. Azt tudjuk, hogy Magyarország az érzelmi szavazók országa, és azért is írok kórképről, mert úgy látom a hazánk nagy része egy beteg emberrel tud azonosulni. Erre a betegségre viszont nincs gyógyszer. Ezt először túl kell élni, aztán kikúrálni magunkat. Olyan, mint egy masszív nátha. Idő kérdése azonban, hogy ezen is túl legyünk és a lelkek újra egészségesek legyenek és ne gyűlöletből húzzák az X-et. Sok a dolgunk, nem állhatunk meg, de a gyászmunkát is el kell végezni.
